Leendő uniós igazságügyi biztos: az EU-nak bővítenie kell a jogállamiság védelmére szolgáló eszköztárát
K_EPA20180416037.jpg

Leendő uniós igazságügyi biztos: az EU-nak bővítenie kell a jogállamiság védelmére szolgáló eszköztárát

  • narancs.hu
  • 2019. szeptember 11.

Külpol

Ne csak az alapszerződés hetes cikke szerinti eljárás álljon rendelkezésre, mondta Didier Reynders leendő uniós igazságügyi biztos.

Bővítenie kell a jogállamiság védelmére szolgáló eszköztárát az Európai Uniónak, hatékony megelőző intézkedéseket kell lehetővé tenni, hogy ne csak az alapszerződés hetes cikke szerinti eljárás álljon rendelkezésre – mondta Didier Reynders leendő uniós igazságügyi biztos a Le Soir című belga lapnak adott interjújában.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság megválasztott elnöke a jogállamiság területét felosztotta a belga Didier Reynders és Vera Jourová cseh alelnök között. Előbbi igazságügyi biztos lesz, s hozzá tartozik majd a jogállamiság is, utóbbi pedig az "értékek és átláthatóság" nevű portfólióért lesz felelős. Egyelőre azonban nem teljesen világos, hogy pontosan melyikük miért fog felelni.

A belga külügyminiszter szerint ő fogja átvenni Frans Timmermans jelenlegi első alelnök feladatait a jogállamiság terén, ő képviseli majd a testületet a hetes cikkes eljárásokban, emellett pedig új mechanizmusokat fog kidolgozni a demokrácia védelmében. Leszögezte továbbá, hogy mindig támogatta Timmermans fellépését e téren, és nem a megközelítésével volt probléma, hanem a mostani hiányos eszköztárral, ugyanis nincsenek olyan közösségi mechanizmusok, amelyek lehetővé tennék a súlyosabb jogállamisági problémák kialakulásának megelőzését.

false

 

Fotó: MTI

(MTI)

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.