Világszerte követelték a szabadon engedését, most abbahagyta az éhségsztrájkot

  • Urfi Péter
  • 2015. október 27.

Külpol

A felesége nem akarta, hogy mártír legyen az angolai rapperből. Az éhezésnek vége, de az elnyomás elleni harc folytatódik – és ha nem vagyunk közönyösek, talán sikeres lehet.

Éppen egy hete írtunk az ellenzéki aktivista Luaty Beirão éhségsztrájkjáról, akit 14 társával együtt június óta tartanak fogva vádemelés nélkül, és aki ez ellen tiltakozva 36 napig nem vett magához ételt. Infúzión keresztül táplálták ugyan, de állapota így is kritikus volt. Az eset a magyar média figyelmét elkerülte, Nyugaton viszont vitákat kavart és indulatokat gerjesztett Eduardo dos Santos elnök rendszere iránt. És épp ez az, amire a demokratikus változásokat követelő fiataloknak leginkább szüksége van, és amitől az angolai hatalom a leginkább tart: a nemzetközi figyelem.

Nem hiába nevezte „Afrika legkevésbé ismert autokratájának” a Guardian: Eduardo dos Santos 36 éve Angola elnöke, és ugyanennyi ideje vezeti az MPLA nevű pártot, amely a polgárháborúban mindenféle kényes helyzetekbe keveredett, beleértve a tömeggyilkosságot és különféle emberiség elleni bűntetteket. A polgárháború 13 éve véget ért, azóta Santos hatalma megingathatatlan, mégis újra és újra felröppennek hírek meggyilkolt újságírókról, agyonlőtt ellenzéki vezetőkről és brutális karhatalmi akciókról. Eduardo dos Santos ennek ellenére megbecsült tagja a nemzetközi közösségnek, hiszen Angola olajának és gyémántjának nehéz ellenállni – a panaszos hangok pedig ritkán jutnak el a nemzetközi közvéleményhez. Egy fiatal rapper őrizetbe vétele és éhségsztrájkja apróságnak tűnik Santos korábbi bűneihez képest, de mivel Luaty Beirão a vezető lapok címoldalára került és civil mozgalmak szerveződtek a támogatására, ezért az ő esete sokkal nagyobb fejfájást okozhat a rendszernek, mint egy-egy korábbi gyilkosság vagy a nagyüzemi korrupció egyes tételei.

Santos új ellenzéke már nem a régi háborúk logikája alapján szerveződik, nincsenek fegyveres tüntetések, merényletek, csak fiatalok békés tüntetései, kiáltványai és dalai, amelyek a Facebookon és kis független honlapokon szerveződnek és terjednek. Ez pedig olyan mintázat, amit az „arab tavasz” óta sokan megértenek és támogatnak Amerikában és Európában. A sajtó és a civilek nyomása pedig lépésre kényszerítheti azokat a demokráciákat, amelyek eddig csendben üzleteltek Santos országával és cégeivel.

Clinton és Santos 2009-ben

Clinton és Santos 2009-ben

Fotó: MTI/EPA

Ez történt az egykori gyarmatosító Portugáliában is, ahol vezető értelmiségiek nyílt levélben követelték a portugál kormány beavatkozását Luaty Beirão szabadon engedése érdekében. Múlt heti cikkünk megjelenése óta olyan külföldi hírességek csatlakoztak a felhíváshoz, mint Tarr Béla, Jacques Rancière filozófus vagy a portugál nyelvterületen félistenként tisztelt zenész, Chico Buarque. A portugál diplomácia már a nyílt levél közzétételének napján kiszivárogtatta a Público napilapnak, hogy Luaty Beirão éhségsztrájkjának bejelentése után rögtön tárgyalásokat kezdeményeztek az angolai kormánnyal. Mégpedig elég magas szinten: a két külügyminiszter tárgyalta az esetet az ENSZ közgyűlésén – csak ezt korábban valahogy elmulasztották nyilvánosságra hozni. Azóta a portugál nagykövet és az EU képviselője ugyanúgy felkereste az aktivista betegágyát, mint az Egyesült Királyság, Spanyolország és Svédország diplomatáiból álló kis különítmény.

A Público diplomáciai forrásai szerint ennek a fellépésnek köszönhető, hogy a rapper megfelelő kórházi kezelést kapott, ahogy az is, hogy nagy nehezen kitűzték a tárgyalás időpontját, november 16-ra. A vád valószínűleg államcsíny elkövetésére irányuló szervezkedésben való részvétel lesz, de a nemzetközi figyelem garancia lehet arra, hogy az ellenzéki fiatalok nem maradnak ítélet nélkül börtönben, és hogy az esetleges szimpátiatüntetések sem járnak majd vérontással – a rendőrség legutóbb például beérte azzal, hogy előállította a Luaty Beirãót támogató gyertyagyújtós virrasztás résztvevőit.

Lisszaboni tüntetés október 23-án

Lisszaboni tüntetés október 23-án

Fotó: MTI/EPA

Santos rendszere nehezen viseli az ellenállást és a kritikákat is: a hivatalos állami napilap például  vezércikkben ítélte el a „portugál beavatkozást az állam közügyeibe”. A Santos szócsöveként szolgáló Jornal de Angola azt is érzékelte, hogy komoly változás előtt állhat a portugál diplomácia: „A portugál kormány sok idő után újra abba a hibába esik, hogy a rossz oldalra áll.” A cikkben természetesen kínosan kerülték az éhségsztrájkra való utalást is.

Kedden nyilvánosságra hozott levelében Luaty Beirão azt írja, hogy az éhségsztrájkot abbahagyja, de a harcot folytatja. Ügyvédje szerint a vele együtt őrizetbe vett társai kérésére, illetve feleségére és lányára gondolva döntött úgy, hogy nem megy el a végsőkig. De a rapper úgy érzi, hogy már így is győzött: Eduardo dos Santos álarca lehullott, a világ felfigyelt a küzdelmükre, az angolai nép pedig egyre bátrabban fejezi ki elégedetlenségét. „Már nem vagyunk egyedül” – írja levele végén.

Neked ajánljuk