Meg a bevásárlóközpontok, flangálni le-föl. Van belőlük rengeteg, és zsúfoltak most is, amikor a maláj gazdaság már hónapok óta pang, a ringgit árfolyama egyre csak zuhan, hiába próbálkozott dr. Mahathir Mohamad kormányfő az IMF által mindenütt ajánlott szigorításokkal és megszorításokkal.
Szuharto május végi bukása óta immár ő a térség legrégebben hivatalban lévő vezető politikusa: 1981 óta miniszterelnök. Soknemzetiségű országot irányít, alapjában véve sikeresen. Malajzia belső békéjét évtizedek óta nem veszélyeztetik belső feszültségek, a gazdaság növekedése évi nyolc százalék körül mozgott, és reálisnak látszott a terv, hogy a továbbiakban sem csökken hét alá. De jött a pénzügyi válság - akkor még csak délkelet-ázsiai volt a jelzője - és lelepleződött a maláj csoda is, a politikai elittel összefonódó, támogatásokból, kedvezményekből élő vállalatok hatékonysági problémái és a tőzsdei fellendülés által ösztönzött, milliárdos, megalapozatlan banki kölcsönök.
Búcsú utódtól, piactól
Teltek a hónapok, a válság nem enyhült. Mahathir Mohamed augusztus végén úgy határozott, hogy ami elég, az elég, és szakított a szabadpiaccal. Elzárni az országot, függetleníteni a ringgitet a külső pénzpiaci hatásoktól, szorítás helyett élénkíteni a gazdaságot - ezt az utat választotta szeptember elején. A döntés hosszú távon nem vezethet jóra a szakértők szerint, de átmenetileg enyhíthet a recesszión, főleg akkor, ha közben lépéseket tesznek a strukturális problémák - az informális elkötelezettségi rendszerek, az állami vállalatok és a bankok közötti piacidegen kapcsolatok - felszámolására, aminek persze nincs sok esélye.
Mahathir a szabadpiaccal együtt búcsút mondott kiszemelt utódjának, Anwar Ibrahim pénzügyminiszternek, korábbi utódjelöltjének és bizalmasának is, és ő maga vette át a tárca irányítását. Anwar azonban nem hagyja magát. Járja az országot, beszédeket mond, tömegeket gyűjt maga köré. Magánkampányát a hatályos jog szerint már rég betilthatták volna, de Mahathir, aki amúgy belügyminiszter is, atyaian kijelentette, hogy a hatóságok elnézők lesznek, amíg nem veszélyezteti a békét.
Anwar a piaci racionalitás, a reformok embere, ahhoz a Nyugatra, demokratikus értékekre nyitott, feltörekvő középgenerációhoz tartozik, amelynek a kialakulásáról Mahathir mindig is álmodott. Ugyanakkor vallásos mohamedán, és ez a két dolog együtt tette népszerűvé nemcsak általában, hanem a vezető kormánypárt, az Egyesült Maláj Nemzeti Szervezet (UMNO) köreiben is. Most viszont, hogy Mahathir menesztette, a párt sem tekinti képviselőjének a törvényhozásban, ahol mostantól magányos függetlenként élhet a mandátumával.
Általános vélemény szerint Anwar bukását csak részben okozták kritikus nézetei (a feszültségek ellenére még nemrégiben is nap mint nap találkozott Mahathirral, bár a közös reggeli lovaglások már korábban abbamaradtak). A másik magyarázat az, hogy az UMNO tavaszi vezetőségválasztásán esetleg őt emelték volna a párt elnökévé, ami kétségtelenül a javára fordította volna a politikai erőviszonyokat. És ez a 73 éves Mahathir végét jelentette volna.
A kettejük közötti csata már júniusban elkezdődött, amikor egy pártértekezleten Anwar hívei a korrupció elleni fellépés fontosságáról kezdtek beszélni. Mahathir, miután gazdaságilag jól pozicionált rokonsága miatt joggal érintve érezte magát, nyilvánosságra hozatta azoknak a személyeknek a listáját, akiknek leesett valami a privatizációs programokból. A névsorban Anwar több rokona és híve is szerepelt. Ezután indult el az interneten és faxok útján terjesztett vádak özöne a volt pénzügyminiszter ellen, akinek közben azáltal is csorbult a hatalma, hogy Mahathir egy régi hívét kinevezte egy új gazdasági tárca élére, és ezzel leszűkítette a pénzügyminiszter politikai befolyását.
Allah és a reformok
Júliusban szinte egy időben lemondott a két legbefolyásosabb maláj nyelvű újság Anwar-párti főszerkesztője. A két lap nemcsak kritikus írásokkal vonta magára Mahathir haragját, hanem olyan ügyek kimerítő taglalásával is, amelyek valóban veszélyeztethetik a belső nyugalmat, ha kellő buzgalommal taglalják őket. Az egyik egy házassági történet, amelyben a mohamedán feleség keresztény hitre tért. Malajziában ezzel a kérdéssel nem foglalkoznak az állami törvények, ám hallgatólagos közmegegyezés, hogy vegyes házasság lehetséges ugyan, de a nem muszlim félnek kell áttérnie. Az eset tehát botrányszagú, és a gazdasági hanyatlás feszültségében valóban robbanásveszélyesnek lehetett tekinteni. A másik ügy: a Nemzetközösségi Játékoknak a Carlsberg sörkonszern lett volna az egyik hivatalos szponzora, márpedig kegyes mohamedán alkoholt nem iszik. A sajtókampány hatására a Carlsberg visszavonult, de a huzavona veszélyeztette a Játékok - és így az ország - békéjét.
A politikai erővonalak tehát kacskaringósak, de a malájok alapvetően békepártiak. Éppen ezért nincs túl sok túlélési esélye Anwarnak, hiába utazik városról városra, hiába hallgatják a beszédeit lelkesen ezres tömegek, akik felváltva hol Allahot, hol a reformokat éltetik. És aligha segít neki, ha tisztázza magát a szexuális kicsapongások, szodómia, miegymás vádjai alól, de még az sem, hogy Mahathirról még mindig távolságtartó tisztelettel beszél.
- kyt -
