Megtaláltuk a magyar elnökjelöltet az Egyesült Államok választási küzdelmeinek frontvonalában!

Külpol

Zoltan Istvan, magyar szülők Amerikában született gyermeke, jómódú, 43 éves, kétgyermekes Los Angeles-i családapa. Interjút is készítettünk vele.

Magyar Narancs: A Transzhumanista Párt alapítójaként indult el az amerikai elnökválasztási versenyben. Hogyan értékeli az eddigi eredményeit?

Zoltan Istvan: Az amerikai politika úgy működik, hogy nem győzhet más, csak a demokraták vagy a republikánusok, egy harmadik pártnak nincsenek komoly esélyei. Nekem, mint a Transzhumanista Párt arcának, első körben az a fontos, hogy minél nagyobb tömegekhez juttassam el az üzenetünket, tudatosítsam az emberi élet meghosszabbítását elősegítő technológiák és tudományos felfedezések fontosságát. Ez a mostani cél. Ami a politikát illeti, a 2020-as vagy a 2024-es elnökválasztáson már biztosan komolyabb tényezőként tudunk fellépni.

MN: Mennyi pénzből gazdálkodhat a kampányban?

ZI: Nagyon kevésből. Senkitől sem fogadtam el pénzt a kampányomhoz. Egyedül a kampánykörúton használt buszt, az Immortality Bust (Örökélet Busz) finanszíroztuk internetes közösségi finanszírozással. 27 ezer dollárba került.

false

MN: Nem tartott attól, hogy egy kerekeken guruló hatalmas koporsó inkább elijeszti a választópolgárokat?

ZI: Fennállt ennek is a veszélye. De mint független, harmadik párti jelölt, valamit tennem kellett a figyelem felkeltése érdekében. És most nemcsak a médiáról beszélek, hanem arról is, hogy miként leszek beszédtéma egy amerikai kisvárosban. Ha az Örökélet Busszal begördültem egy kisvárosi étterem parkolójába, azonnal megindult a diskurzus. A média is kajálta a dolgot, négy hónapon át voltam úton, ezalatt 30 millió ember látott különböző híradásokban szerepelni.

MN: Mi van a koporsóban?

ZI: Egy kis tudományos szemléltetés, robottal, drónokkal, virtuális valósággal. A modern technológiák kicsiny fellegvára. Bárki kipróbálhatja, bárki játszhat velük.

A beszélgetés a maga teljességében nyomtatott kiadásunkban olvasható el.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.