Megtaláltuk a magyar elnökjelöltet az Egyesült Államok választási küzdelmeinek frontvonalában!

Külpol

Zoltan Istvan, magyar szülők Amerikában született gyermeke, jómódú, 43 éves, kétgyermekes Los Angeles-i családapa. Interjút is készítettünk vele.

Magyar Narancs: A Transzhumanista Párt alapítójaként indult el az amerikai elnökválasztási versenyben. Hogyan értékeli az eddigi eredményeit?

Zoltan Istvan: Az amerikai politika úgy működik, hogy nem győzhet más, csak a demokraták vagy a republikánusok, egy harmadik pártnak nincsenek komoly esélyei. Nekem, mint a Transzhumanista Párt arcának, első körben az a fontos, hogy minél nagyobb tömegekhez juttassam el az üzenetünket, tudatosítsam az emberi élet meghosszabbítását elősegítő technológiák és tudományos felfedezések fontosságát. Ez a mostani cél. Ami a politikát illeti, a 2020-as vagy a 2024-es elnökválasztáson már biztosan komolyabb tényezőként tudunk fellépni.

MN: Mennyi pénzből gazdálkodhat a kampányban?

ZI: Nagyon kevésből. Senkitől sem fogadtam el pénzt a kampányomhoz. Egyedül a kampánykörúton használt buszt, az Immortality Bust (Örökélet Busz) finanszíroztuk internetes közösségi finanszírozással. 27 ezer dollárba került.

false

MN: Nem tartott attól, hogy egy kerekeken guruló hatalmas koporsó inkább elijeszti a választópolgárokat?

ZI: Fennállt ennek is a veszélye. De mint független, harmadik párti jelölt, valamit tennem kellett a figyelem felkeltése érdekében. És most nemcsak a médiáról beszélek, hanem arról is, hogy miként leszek beszédtéma egy amerikai kisvárosban. Ha az Örökélet Busszal begördültem egy kisvárosi étterem parkolójába, azonnal megindult a diskurzus. A média is kajálta a dolgot, négy hónapon át voltam úton, ezalatt 30 millió ember látott különböző híradásokban szerepelni.

MN: Mi van a koporsóban?

ZI: Egy kis tudományos szemléltetés, robottal, drónokkal, virtuális valósággal. A modern technológiák kicsiny fellegvára. Bárki kipróbálhatja, bárki játszhat velük.

A beszélgetés a maga teljességében nyomtatott kiadásunkban olvasható el.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.