Megvertek egy lengyel újságírót Mianmarban

  • Narancs.hu/MTI
  • 2021. március 12.

Külpol

Katonák tartóztatták le, a dpa hírügynökség azóta sem tudott kapcsolatba lépni vele.

 

Letartóztatták Mianmarban a dpa-nak dolgozó lengyel újságírót, Robert Bociagát, akit bántalmaztak is – jelentette pénteken a dpa.  A német hírügynökség helyi hírportálok csütörtöki írásaiból tudja, hogy a 30 éves kollégát katonák vették őrizetbe a kelet-mianmari San állam székhelyén, Taundzsíban csütörtökön. Bántalmazták is, megsérült.

A dpa-hoz eljutott egy felvétel, amelyen Bociaga katonák gyűrűjében látható, ahogy védeni próbálja magát a kezével. Kapcsolatba lépni még nem tudtak vele. „Robert Bociaga letartóztatása és a vele szembeni állítólagos rossz bánásmód mélyen felkavaró. Rendkívül aggódunk kollégánkért” – mondta Sven Gösmann, a dpa főszerkesztője. Lengyelország thaiföldi konzulátusa megpróbál segíteni az újságírónak, informálódik egészségi állapotáról és arról, miért tartják fogva. 

Korábban más külföldi újságírókkal szemben is fellépett a rezsim Mianmarban. Egy bíróság pénteken meghosszabbította az Associated Press (AP) amerikai hírügynökség tudósítójának előzetes fogva tartását. Őt a múlt hónapban tartóztatták le, amikor tudósított a mianmari puccs elleni tüntetésekről. Ha bűnösnek találják, három év börtönre ítélhetik. A 32 éves Thein Zaw egyike annak a kilenc újságírónak, akit február 27-én őrizetbe vettek Rangunban, az ország legnagyobb városában.

Mianmarban rendszeresen tüntetnek, amióta a hadsereg február 1-jén átvette a hatalmat, és őrizetbe vette az ország de facto vezetőjét, a Nobel-békedíjas Aung Szan Szú Kjít, valamint pártja, a Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD) több magas rangú tisztségviselőjét.

 

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.