Az egész világ ölbe tett kézzel nézi, ahogy végbemegy a népirtás

  • Urfi Péter
  • 2017. szeptember 9.

Külpol

Mindenki tudja, hogy tömegesen gyilkolják a rohingjákat Mianmarban, de senki nem lép közbe.

Van egy népcsoport, amelyet évtizedek óta vallási és etnikai alapon üldöznek. Az állam megvonta tőlük az alapvető jogaikat. Nagy részüket táborokba zárta. Kitiltotta a külső megfigyelőket, a segélyszervezeteket, a sajtót, vagyis mindenkit, aki ellenőrizni tudta volna az eseményeket. Aztán elkezdődött a gyilkolás.

Mivel senki nem mehet be katonai kíséret nélkül Mianmar részben rohingják által lakott, Rakhine nevű tartományába, ezért nem sokat tudunk róla, mi zajlik ott. De ha a fenti tényeket nézzük – amelyeket még a mianmari kormány sem cáfol –, akkor nem sok kétségünk lehet róla, hogy ugyanazt látjuk, mint Ruandában, Boszniában és Szudánban: népirtást.

Menekülés közben lelőtt rohingják

Menekülés közben lelőtt rohingják

Fotó: MTI/EPA

A korábban Burmaként ismert ország 135 etnikai csoportot tart számon, amelyek közül többnek saját gerillahadserege küzdött a hosszú katonai diktatúra ellen. A rohingják nem voltak köztük: őket ugyanis nem ismeri el kisebbségként az állam, és fegyvert sem fogtak egészen a közelmúltig. A 20. század második felében kevés népcsoport szenvedett annyit, mint ők – a történetükről lásd bővebben négy évvel ezelőtti cikkünket.

Mianmarban véget ért a katonai diktatúra, és tavaly óta a junta korábbi esküdt ellensége, a Nobel-békedíjas Aung Szan Szú Kji államtanácsosként vezeti a kormányt. A tábornokok viszont továbbra is irányításuk alatt tartják a hadsereget és a rendfenntartó erőket, illetve a legtöbb elemző szerint voltaképpen az egész országot. A nyugati sajtóban és politikában sok szó esik róla, hogy mit tehetne a sokáig hősként ünnepelt Szú Kji a rohingják érdekében, hogy mekkora a mozgástere valójában, de az ő személyes szégyene, erkölcsi bukása sokadlagos kérdés.

Aung Szan Szú Kji fényképe egy marokkói tüntetésen

Aung Szan Szú Kji fényképe egy marokkói tüntetésen

Fotó: MTI/EPA

A legfontosabb feladat egyszerűnek tűnik: a nemzetközi közösségnek meg kellene akadályoznia, hogy legyilkolják és elüldözzék a rohingjákat.

Belülről ugyanis nem sokat lehet várni: a buddhista többségű, 50 milliós országban évtizedek óta megy a durva gyűlöletkampány az egymillió muszlim rohingja ellen. Nagyjából ugyanazokkal a panelekkel, mint amivel a magyar kormány uszít a migránsok ellen: el akarják pusztítani a kultúránkat, tele akarják szülni az országunkat, fosztogatnak és megerőszakolják az asszonyainkat, mert más a vallásuk és más a vérük. A buddhista szerzetesek az egyik fő forrásai a gyűlöletkampánynak, míg más buddhisták, egy kevésbé hallható kisebbség védelmezni próbálja őket (lásd a Guardian kis dokumentumfilmjét). Összességében viszont nem lehet arra számítani, hogy jelentős politikai és társadalmi csoportok kiállnának a rohingják mellett – vagy azért, mert nem is akarnak, vagy azért, mert nem mernek. Ráadásul az elmúlt pár évben az eddig békés, de elkeseredett rohingják is megszervezték a maguk szabadcsapatait, és ez is csak mélyíti a konfliktust: egy rendőrök elleni támadásuk szolgált indokként a mostani mészárláshoz.

A nemzetközi politikának azonban meglennének az eszközei, hogy megfékezze azt. Mianmar örökös urai, a tábornokok nem véletlenül engedtek utat a demokráciának, legalább a felszínen: így szabadultak meg ugyanis a nemzetközi szankcióktól. Ha ezekkel fenyegetnék őket, rögtön meggondolnák, folytassák-e a gyilkolást.

Úton Bangladesbe

Úton Bangladesbe

Fotó: MTI/AP

A másik lehetőség ennél is radikálisabb: a beavatkozás, ha szükséges, akkor fegyverrel. Ilyen lépések kezdeményezésére az ENSZ-nek van felhatalmazása, ha emberiesség elleni bűntettel vagy népirtással találkozik. Adama Dieng, az ENSZ-főtitkár népirtás megelőzéséért felelős különleges tanácsadója már februárban, vagyis jóval a konfliktus mostani eldurvulása előtt közleményt adott ki a rohingják elleni agresszióról: „Ha embereket üldöznek az identitásuk miatt, ha tömegesen vagy szervezetten gyilkolják, kínozzák, megerőszakolják és kitelepítik őket, akkor az emberiesség ellenes bűntettnek minősülhet.”

A népirtást a nemzetközi és a magyar jogban is úgy definiálják, hogy „aki valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport teljes vagy részleges kiirtása céljából

a) a csoport tagjait megöli,

b) a csoport tagjainak a csoporthoz tartozása miatt súlyos testi vagy lelki sérelmet okoz,

c) a csoportot olyan életfeltételek közé kényszeríti, amelyek azt vagy annak egyes tagjait pusztulással fenyegetik,

d) olyan intézkedést tesz, amelynek célja a csoporton belül a születések meggátolása,

e) a csoporthoz tartozó gyermekeket más csoportba elhurcolja.”

Ezek alapján egyértelműnek tűnik, hogy Mianmarban népirtás folyik. De a civilizált Nyugat egyelőre inkább vitatkozgat. Jól leírja a helyzetet David Simonnak, a Yale népirtásra specializálódott kutatójának nyilatkozata az ABC-nek: „Jelen pillanatban vonakodnék kijelenteni, hogy Mianmarban népirtás zajlik – bár főleg a bizonyítékok hiánya miatt.” Az ENSZ vezetői most etnikai tisztogatásnak nevezik a folyamatot, ami tulajdonképpen ugyanaz, egy fontos különbséggel: az etnikai tisztogatás nem önálló nemzetközi jogi kategória.

Rohingják a bangladesi határnál

Rohingják a bangladesi határnál

Fotó: MTI/EPA

Viszont a „sima” etnikai tisztogatás is elegendő ok, hogy az ENSZ beindítsa azokat a lépéseket, amelyeket a „védelem felelőssége” nevű csomagban fogadtak el 2005-ben (angolul jobban hangzik: responsibility to protect, R2P). Ennek lényege, hogy az ENSZ nemcsak tárgyalásos úton, hanem akár fegyveresen is beavatkozhat, ha azt a Biztonsági Tanács jóváhagyja.

Egyelőre viszont nem történik más, mint egyre nyersebb hangvételű nyilatkozatok. A világ muszlim többségű országaiban hatalmas a felháborodás, Erdoğan török elnök például rögtön népirtásnak nevezte a történteket. Donald Trumpnak viszont még nem jutott ideje a kérdéssel foglalkozni, hiába követelik ezt a saját pártjából is egyre többen. A világ azon vezetői, akik jobban törődnek az emberi jogokkal és kevésbé tolják a muszlimellenes propagandát, természetesen elítélték az etnikai tisztogatást, de valódi nyomásgyakorlással eddig nem próbálkoztak.

A tisztogatás addig is zavartalanul folyik tovább: mai hír, hogy a bangladesi határt átlépők száma meghaladja a 290 ezret az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának jelentése szerint. A menekültek elmondása szerint a mianmari katonák járják a falvakat, megerőszakolják és megölik a rohingjákat, újabban pedig – az Amnesty International szerint – taposóaknákat telepítenek a bangladesi határra.

A mianmari kormány továbbra is tartja magát ahhoz az állításához, hogy ők csak terroristákra vadásznak, a rohingják pedig maguk gyújtják fel a falvaikat, és puszta passzióból hagyják el az otthonaikat, hogy az életüket kockáztatva eljussanak egy nyomorúságos bangladesi menekülttáborba. A legújabb hír, hogy szombaton a rohingja felkelők egyoldalú tűzszünetet hirdettek, hogy a humanitárius segély elérhesse a rászorulókat. Kérdés, a mianmari kormány beengedi-e őket.

(Guardian, Newsweek, ABC, MTI)

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.