Külpol

Amikor hétfő délelőtt, a második szavazási fordulóban nem Simon Pereszt, hanem a nemzetközi szinten alig ismert Mose Kacavot választotta Izrael új államfőjévé a knesszet, néhány órán át komolyan el lehetett játszani a gondolattal: hátha új választások kiírásával sikerül rábírniuk Arafatot a zsidó állam politikusainak a független Palesztina kikiáltásának újabb elhalasztására. A délutáni bizalmi szavazás azonban mégsem buktatta meg Ehud Barak kormányát, miután a képviselők közül néhányan tartózkodtak, mások meg kilopództak az ülésteremből. Minden esély megvan tehát arra, hogy mégiscsak folytatódik, ami Camp Davidben a múlt héten félbemaradt.

A rendszer, mint mindig, beerősít. A "jó stratégaként" számon tartott Slobodan Milosevic - így az összeesküvés-elméletek - az amerikai elnökválasztásokig folyamatosan feszíti a húrt, majd azon a bizonyos kedden katonai puccsal átveszi Crna Gora felett is a hatalmat. Szerbiában ezt már rég megtette, de itt is tovább feszül a húr a guzlicán. A kormány három hete "terrorizmusellenes" törvényjavaslatot terjesztett elő, melynek több pontja is alkalmas lehet arra, hogy szükség esetén és rájuk való hivatkozással az egész lakosságot le lehessen végre csukni.

A hónap elején bebizonyosodott: José Bové személyében valóban új sztár született a francia baloldal balszélén. Mondhatnánk gépiesen szélsőbalt is, de ez hamisítás volna. A délfrancia juhtenyésztő nem az ismert ideológiai építőkockákból rakosgat, inkább csak tudomásul veszi, hogy vezérükként tekintenek rá a pacifistáktól az atomenergia- és génmanipuláció-ellenzőkön, a szegények, a kirekesztettek felemelésének harcosain át az egészséges, természetes vidéki életre áhítozó utó-´68-asokig egy sor elégedetlenje a jelennek, vizionáriusa a szebb jövőnek.

Jönnek a hírek. Napról napra újabbak, immár több mint két hete. Kórházba szállították, intenzív osztályon kezelik, átvitték egyik pozsonyi kórházból a másikba, de a mentőautó fél óráig várakozott vele a portán, állapota válságosra fordult, állapota rendkívül válságosra fordult, családja orvospert fontolgat, átszállították Innsbruckba, nem is "tották", csak este fogják, jönnek Havel orvosai, láthatóan jobban van, csökkentik a mesterséges altatásának időtartamát, nem is lesz szükség harmadik műtétre, az agyának se lesz maradandó baja, megússza. Valahogy így. Míg érte izgulunk, egy csomó izgalmas dolog is felmerül a szlovák felszín alól.

Június 26. a bántalmazott áldozatok világnapja, ha másnak nem, hát ennek örülhetnek egy kicsit. A világnap célja a bántalmazás elleni tiltakozás, és hogy ráirányítsa erre a kérdésre a figyelmet, nyilatkozott lapunknak dr. Hárdi Lilla, a Cordelia - Alapítvány a Megkínzott Áldozatok Rehabilitációjáért vezető orvosa.

1981. május 13-án megdöbbentő képek járták be a világsajtót. Merényletet kíséreltek meg II. János Pál pápa ellen. Az Aldo Moro elrablása óta végképp megbénulni látszó olasz közéletet velejéig rázta meg a hír. De nem nyugodhattak Európa más tájain sem. Az új pápa lengyel volt, és akkoriban már javában állt a bál Lengyelországban. Bár a merénylőt, Mehmed Ali Agcát hamar elkapták, indítékai azóta sem nyertek megnyugtató magyarázatot. A felbújtók között Moszkva és Bulgária neve is felmerült. Az olasz köztársasági elnök kegyelmi rendeletének köszönhetően Agca június 16. óta az isztambuli Kartal városnegyed különlegesen őrzött börtönének lakója, ahol még 3492 napot kell eltöltenie.

A huszadik század elején, amikor az első macedón (Nagy Sándortól és Fülöptől objektív okokból itt nyugodtan eltekinthetünk), bizonyos Krszte Miszirkov leírta, hogy él a föld eme szegletén egy nép, mely se nem görög, se nem szerb, se nem bolgár, a szomszédok egy pillanatra sem illetődtek meg, továbbra is saját nemzettestük amputálhatatlan részének tekintették őket. A húszas években a Komintern kampányt indít a macedón nemzeti identitás kialakítására, komisszárokat küldtek a terepre az öntudat élesztgetésére. Jane Koneszki, aki mérsékelten tehetséges bolgár költőként kezdte a pályafutását, lejegyezte a macedóniai mohamedán szlávok (torbesi) nyelvjárását, és ezzel megteremtette a macedón irodalmi nyelvet. 1934-ben a Komintern már határozatban mondta ki a macedón nemzet megalakulását, megjelent az első macedón nyelvű prózakötet. A Jugoszlávián belül végre saját szövetségi köztársaságot alakító macedónok 1974-ben egyedülálló alkotmányt fogadnak el, mely kimondja, hogy a Macedón Szövetségi Köztársaság a macedónok állama, melyben élnek más kisebbségek is. 1991-ben a függetlenség kikiáltása és az új alkotmány újra megerősíti ezt a tézist, pedig akkorra már a kétmilliós lakosságnak majd egyharmada albán, van nyolcvankétezer török, negyvenhétezer roma, negyvenezer szerb és huszonháromezer macedón nyelvű mohamedán.

Nem kell hozzá különösebb vakmerőség, hogy Alberto Fujimorit, a hivatalban lévő államfőt tippeljük a perui elnökválasztás győztesének, hiszen gyakorlatilag ellenfél nélkül indult a második választási fordulóban, miután ellenfele, Alejandro Toledo visszalépett, és választási bojkottot hirdetett. Azt már nehezebb megmondani, hogy mi történik majd, miután lehűlnek a belső és a diplomáciai indulatok.

Mi történik Bohémiában, ha nem történik semmi? Egyfelől előbb-utóbb úgyis valami, de kezdjük a másfelőllel. Már-már komikusan ugyanolyan dolgok, mint hinnénk, nem hinnénk, Magyarországon. Az összecsengések artisztikus harangjátékából, lehetőségeinkre tekintettel, kérdő hangfekvésben idézünk néhány harmóniát. Ki s mint óhajt bankügyeket gyakorlatilag teljes egészükben politikai befolyás, hovatovább közvetlen irányítás alá vonni? Ki kit kíván levendettázni saját pártjának elszemtelenedni látszó protagonistái közül? Vagy éppenséggel mennyivel több állami támogatást pacsiznak le maguknak maguk között a pártok a parlamentben, és még sorolhatnánk. Merészebb megfigyelők mindezek alapján akár messzemenő régiós következtetések levonására is ragadtathatnák magukat, az viszont semmi jót nem ígér az álmoskönyvek szerint, így jobb, ha visszatérünk a legelső kérdésünkre adandó egyfelőli válaszhoz, mely szerint ugye előbb-utóbb csak fölüti a fejét valami jelentősebb horderejű machináció is. Momentán a felcímben jelölt aktus nevezhető némi nem túl költői túlzással égrekiáltónak.

Bár a Meciar-kormány 16 hónappal ezelőtt megbukott, Szlovákia hegyeit és rónáit még mindig rója Vlado testes szelleme. Nemrég például az alkotmánybíróság egyik tanácsa úgy döntött, hogy Kovác elnök fiának elrablói közül az egyik legfontosabb, legrablóbb rablót Meciar botrányos amnesztiarendeletéből kifolyólag nem szabad tovább vegzálni - jóllehet néhány hónappal ezelőtt ugyanez a tanács pontosan ennek a verdiktnek az ellenkezőjét mondta ki.

Fidzsi idő szerint kedden délben három eset volt lehetséges: vagy megerősíti hivatalában Ratu Sir Kamisese Mara köztársasági elnököt a Bose Levu Vakaturaga, vagyis a Főnökök Nagytanácsa, és akkor a puccsista George Speight ígéretéhez híven visszalép az összes követelésétől, vagy Speight mellé áll, vagy pedig nem áll ugyan mellé, ő viszont szót szeg. Az utóbbi két lehetőség bármelyikének megvalósulása azonban aligha vezet jóra.

Gustavo Noboa, Ecuador új elnöke a múlt héten letette a hivatali esküt, a fővárosban tüntető indiánok hazamentek a falvaikba, négy puccsista ezredest és néhány száz csapattisztet pedig - korrekt hadbírósági eljárás ígéretével - őrizetbe vettek. Ezen kívül azonban semmi sem változott, és éppen ez az, ami miatt kérdéses, hogy mennyi ideig tart majd a nyugalmi állapot.

Néhány ezer - igaz, az elvetemültségig elszánt - felkelő igyekszik elfoglalni egy félmilliós várost, amelyet negyvenezer katona és rendőr véd. A vállalkozás vakmerő, de a tapasztalatok szerint nem reménytelen. Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei tizenhárom éve keserítik Srí Lanka életét.

"Európa lecsendesítése helyett, mint egy oroszlán, foggal-körömmel védjük Ausztriát!" - adta ki a jelszót az utóbbi hetekben Wolfgang Schüssel néppárti kancellár, majd felkerekedett Budapestre, nyilván, hogy a részleteket egyeztesse magyar kollégájával, akinek nagy tapasztalata van EU-ellenes kamikazeszövegek előállításában. A mostani stílusváltás nem túl jelentékeny fordulata az osztrák belpolitikának, mindazonáltal érdemes szemügyre vennünk, hogy sáfárkodott az elmúlt három hónap nyugati közundorával és belhoni gyanakvásával a születésétől a Taigetoszra kívánt kis csapat.