Tito halála után dívott az a szlogen, hogy "Tito után is Tito". Vélhetőleg ez jár mostanában Milosevic jugoszláv elnök fejében is, aki már katonakorában megfogadta: ő bizony Tito nyomdokába lép. Az "Öregnek" nevezett, és halála után húsz évvel mindenképpen joviális, felvilágosult diktátornak tűnő Josip Broz egyebek mellett arról volt nevezetes, hogy egy alkotmánymódosítással örökös jugoszláv elnökké neveztette ki magát, és igen gyakran szabta át a szövetségi állam alaptörvényét is: hol centralizált, hol decentralizált, hol liberalizált, hol szigorított. Kései utódja, Milosevic valamelyest következetesebb: ő folyton csak szigorít (lásd például a két évvel ezelőtt meghozott média- és egyetemi törvényt), bár addig nem ment el, hogy örökös elnökké neveztesse ki magát (noha simán megtehetné), s most is csak annyira szabatta át az alkotmányt, hogy a jövőre esedékes szövetségi választásokon újra indulhasson. Ezentúl a nép fogja "választani" az elnököt, ahogyan a felsőház képviselőit is (nem pedig a parlament).
Még egy ilyen aforizma,
és szájadban a rezsim izma
Milosevic persze nem kérdezte meg a Crna Gora-iakat, tesz rájuk is meg az alkotmányra is (amely épp azt írja elő, hogy az alkotmánymódosításhoz szükség van a másik föderális egység beleegyezésére is). Olykor azonban vigyáz arra, hogy legalább a látszata megmaradjon a demokráciának. Törvényt alkot például: esetünkben a terrorizmus elleni törvényt, pedig igazából nem is kéne, hisz a bírái úgyis azt csinálnak, amit ő akar (bár párukról levették a talárt, mert "ellenzéki körökkel tartottak fenn kapcsolatot", értsd: nem akarták törvénytelenül elítélni az Otpor aktivistáit). Ráadásul a Btk. is elég tág mozgásteret biztosít a rezsim számára - így nemrégiben "szóbűntett" ("verbalni delikt") vádjával öt hónap börtönbüntetésre ítéltek egy valjevói aforizmaírót, mert megsértette az elnököt.
A törvény csíkos szövedéke
Az új törvény, ha meghozzák, nem lesz ugyan egyedülálló a világon, hisz másutt is hoztak már speciális terroristaellenes törvényt, csakhogy ott igazi terroristák és terroristaszervezetek is voltak. Az első számú probléma ugyanis az, hogy Szerbiában - Kosovo lekapcsolása után - nincsenek terroristák, vagy ha vannak, a hatalom soraiban kell őket keresni. A terrorizmus elleni törvény ötlete Perosevic vajdasági kormányfő meggyilkolása után merült fel, mondván, a tettes az Otpor aktivistája, s mert azt már korábban terrorszervezetnek nyilvánította a hatalmi párt és médiája, rögvest bizonyítottnak találták, hogy a pali terrorista (noha csak az áldozat begőzölt szomszédja volt). A második probléma meg maga a törvény, ami persze teljesen helyénvaló passzusokat is tartalmaz, mint például, hogy "nukleáris, kémiai, bakteriológiai eszközökkel tilos veszélyeztetni az országot és annak biztonságát", és ezért minimum öt évet kaphat majd a lefülelt elkövető. De értelmezhetetlen, mi számít "általánosan veszélyes" cselekedetnek, ami "a polgárok körében a bizonytalanság és a félelem érzetét kelti", és dettó minimum öt év jár érte. Viszont nem büntethető az, aki ugyanezt azért teszi, hogy más személy vagy személyek hasonló cselekedetét - a hatóságokkal karöltve - leleplezze; ezzel tényszerűen az agent provocateur jogintézményét óhajtják bevezetni. Magyarán: ha a polgár kenyérért áll sorban, és mintegy provokatíve megjegyzi (káromkodik), hogy "Jebes sistem!" (kb. "Ez a kurva a rendszer!", bár nem feltétlenül a politikai rendszerre van itt gondolva, hanem inkább az egészre, az életre), akkor büntetőjogi felelősségre vonható; nem ítélhető viszont el akkor, ha mindezt azért tette, hogy az utána hasonlóképpen szóló terroristákat leleplezze.
A készülő (és egyelőre szigorításra visszadobott) terrorizmus elleni törvény megengedi azt is, hogy a terroristagyanús elemeket, ha "alapos a gyanú", bűnmegelőzés céljából harminc napig egyszerűen benn lehet majd tartani, ami már azért is vicces, mert ez eddig is gyakorlat volt számtalan esetben - főleg a kosovói albán "terroristák" esetében, akiket eddig is terrorizmus vádjával ítéltek el.
Betiltott lakosság
A leghátborzongatóbbnak és legcéltudatosabbnak a második szakasz tűnik, mely szerint "aki irományokat, audiovizuális, elektronikus vagy más eszközöket terjeszt vagy tart magánál terjesztés céljára, vagy mások számára elérhetővé teszi azokat, hogy a törvény első szakaszában felsorolt tettek elkövetésére buzdítson másokat", legalább három évet kaphat, de ha ezt külföldi segítséggel teszi, minimum öt évig nyalogathatja majd a sót a börtön falán. Mindez azt jelenti, hogy egy Otpor-aktivistát komoly veszély fenyeget majd, ha az Ellenállás! feliratú pólójában mászkál Szerbiában, hiszen e tettével másokban a bizonytalanság és a félelem érzetét keltheti, hisz világos, hogy az alkotmányos rend ellen buzdít a póló felirata. Aki pedig azt hiszi, én most viccelek, nagyon téved. Már csak azért sem tréfálkozhatok, mert ha kiröhögöm a törvényt, de még inkább azt közlöm önökkel (a nyilvánossággal), hogy Szerbia egy szar ország, és támogatom azokat, akik e barom rendszer ellen küzdenek, úgy a második törvénycikkely szerint hat hónaptól öt évig terjedő (a 16. passzus szerint szigorított) börtönbüntetést kaphatok majd. Persze Szerbiában, itt talán nem. De voltaképp nincs semmi új a nap alatt, csupán a büntetések mértéke lett igazán drasztikus: a sajtószabadság, illetve a véleménynyilvánítás korlátozására eddig is akadtak nem túl kifinomult eszközök. Igaz, mindeddig jobbára pénzügyi szankciókkal éltek Milosevicék; szakértők a terrorizmus elleni törvényt inkább a tájékoztatási törvény meghosszabbított kezének látják. Ennek ellenére a történelem egyszer talán majd igazságot szolgáltat, s amit ez idáig az orwelli jelzővel illettünk, azt a jövőben a milosevicivel fogjuk.
- szerbhorváth -
