Magyar Narancs: Milyen a helyzet most Oroszországban?
Grigorij Durnovo: Fura. Két-három hónappal ezelőtt tömegek mentek ki az utcára, fittyet hányva arra, hogy a láthatóan dühös kormányzat több tiltakozó ellen eljárást indított. Mára viszont mintha fogyna a tüntetők energiája. A minap a politikai elítéltek melletti kiállás úgy 25 ezer embert mozgatott meg, ez nem kevés, de jócskán elmarad az augusztusi 60 ezerhez képest. Közben a hatóságok is visszavettek valamelyest, sokakat elengedtek, bár vannak páran, akik a börtönben ragadtak. (Interjúnk után pár nappal újabb letartóztatások jöttek, mert egy korábbi tüntetésen néhányan „agresszíven léptek fel” a rendőrökkel szemben – a szerk.) Biztos vagyok benne, hogy a történetnek még nincs vége, a társadalom vár valamire, de a közeljövőben valószínűleg nyugalom lesz.
MN: Tudható, hogy mire készülnek a hatóságok?
GD: Azt nehéz megmondani: egyik nap elengednek tüntetőket, másik nap rájuk küldik a rendőröket. Ráadásul született a közelmúltban két nyugtalanító bírósági döntés: a fellebbviteli bíróság helybenhagyta Vlagyiszlav Szinyica 5 éves börtönbüntetését, amiért azt írta egy Twitter-üzenetben, hogy előfordulhat, hogy a tüntetők ellen erőszakot alkalmazó rendőrök gyerekei „egy nap nem térnek vissza az iskolából”.
Kifejezetten nem szólított fel erőszakra, így gyűlöletre uszításért ítélték el. A másik ügyben két fiatal kapott börtönbüntetést, mert két évvel ezelőtt részt vettek egy békés tüntetésen Rosztovban. Tömeges zendülés szervezésével vádolták őket, mivel korábban benne voltak egy csetfolyamban, ahol – valószínűleg provokátorok – azt írták, hogy jó lenne fegyvereket vinni a tüntetésre és rendőröket ölni. Bár a két fiatal még csak nem is válaszolt erre, mindketten 6 és fél év börtönt kaptak.
MN: Mi játszik nagyobb szerepet abban, hogy valakit bebörtönöznek vagy elengednek, a politika vagy a bíró személye?
GD: Nem hiszem, hogy a bíró személye önmagában sokat jelentene. Még ha vannak is rettegett bírók, sok külső tényező befolyásolja a munkájukat. És ugyanezt mondhatjuk az ügyészekről is, amit tökéletesen megmutat az augusztus 3-án letartóztatott Pavel Usztyinov színész ügye. Usztyinov ugyanis nem vett részt a tüntetésen, csak épp arra járt és a telefonjára meredt, amikor a rendőrök rámozdultak. Ekkor menekülni próbált, az egyik üldözője pedig elesett.
| ||
Usztyinovot leteperték és megverték, majd később rendőrök elleni erőszakkal vádolták – egy moszkvai kerületi bíróság 3 és fél év fegyenctelepen töltendő büntetésre ítélte. Az ügyet viszont egy nagy figyelmet keltő kampány követte, több neves színművész is szót emelt Usztyinovért. Ennek az lett az eredménye, hogy ugyanaz az ügyész, aki a büntetést kérte, most arra utasította a fellebbviteli bíróságot, hogy engedje el a vádlottat. Végül egy év felfüggesztettet kapott.
MN: A bíróság nem merte kimondani, hogy ártatlan?
GD: Nem bizony, és persze védeni akarta azokat is, akik a hamis bizonyítékokat szolgáltatták – hiszen az „áldozat” azt vallotta, hogy Usztyinov bizonyíthatóan részt vett a tüntetésen, gyanús viselkedésével hívta fel magára a figyelmet, és még sérülést is okozott neki.
MN: Végül is miért támadtak Usztyinovra?
GD: Nehéz megmagyarázni, mit miért tesznek a rendőrök. Sokszor még azt is tűrik, hogy egyes tüntetők szidalmazzák őket, aztán ha utasítást kapnak, megindulnak és válogatás nélkül csapnak le emberekre.
MN: Biztos, hogy Usztyinovnak nem volt köze a tüntetéshez?
GD: Sok arra mutató jel van, hogy nem volt – ezt megerősítették a családtagok is, akikkel beszéltünk. Nem foglalkozott politikával, csak miután eljárás indult ellene. Azóta viszont több rendezvényen is részt vett.
MN: Az idén már több sikeres kampány is indult igazságtalanul letartóztatott emberek kiszabadításáért. Ivan Golunovot, a Meduza hírportál oknyomozó újságíróját kábítószerrel való visszaélés vádjával vették őrizetbe. Miért jártak ezek a kampányok sikerrel?
GD: Egyrészt hatalmas tömegek mozdultak meg, másrészt a rendőri balfogások is nyilvánvalóak voltak – Golunovnál például egy olyan, drogokkal teli lakást mutattak be bizonyítékként, amelyről több ismerőse is állította, hogy még csak nem is hasonlít az övére. S voltak más, külföldön kevéssé ismert kampányok is: informatikusok, pszichológusok, tanárok, kutatók, de még ortodox papok is – akik nem nagy ellenállók – kiálltak egyes tüntetők mellett. Ezek közül több sikerrel is járt, de például hiába kampányoltak nagy nevek is Oleg Szencov ukrán filmrendező mellett – mert az ő ügyének a Kreml fontos szerepet szánt az orosz–ukrán tárgyalásokon. (Végül fogolycserével szabadult szeptemberben – a szerk.)
| ||
MN: Golunov és Usztyinov ügye azt mutatja, hogy valamivel nyitottabbá válhat a rendszer?
GD: Ezek csupán gesztusok voltak a nyilvánosság felé, semmi több. Ha valóban a rendszeren akarnának változtatni, akkor már rég hozzányúltak volna egyes jogszabályokhoz, illetve a bíróságok rendszeréhez. A tüntetéseket érintő törvények is változatlanok maradtak – Konsztantyin Kotov aktivistát csupán azért ítélték el 4 év börtönre, mert részt vett pár békés tüntetésen.
MN: Még olyan emberek is kiálltak Usztyinov és Golunov mellett, akiket mindaddig a Kreml szócsöveként ismertek, például Margarita Szimonjan, az RT propagandacsatorna főszerkesztője. Ez minek volt köszönhető?
GD: A legvalószínűbb az, hogy tudták, a kormányzat nem áll bele ezekbe az ügyekbe teljes mellszélességgel, ezért most kell az emberi arcukat megvillantani a nagyközönség felé. Ugyanezek az emberek mélyen hallgattak Szencov vagy Kotov ügyében.
MN: Hány embert vettek idáig őrizetbe?
GD: Június közepe és augusztus vége között, amikor a legtöbb tüntetésre sor került, nagyjából 2700 őrizetbe vételt számoltunk össze. Július 27-én csak Moszkvában 1373-at. Akiket szabálysértéssel vádoltak, már kiengedték. Azok is szabadok már, akik bírósági eljárás nélkül kerültek fogdába, hiszen a törvények értelmében harminc napon belül el kell őket engedni. Pár embert viszont bűncselekmények elkövetésével vádoltak meg, és akár többéves börtönre is ítélhetik őket.
MN: Mi a különbség a mostani, és a 2011–2012-es tüntetések között?
GD: 2011 végén, 2012 első felében még úgy nézett ki, hogy a hatóságok békén hagyják a tüntetőket. Sokan voltak az utcán – Moszkvában százezren is kivonultak. Az ellenzék is magára talált, sokan vártak komoly változásokat. De ahogy közeledett az elnökválasztás – ahol Putyin négy év miniszterelnökség után újból elnök lehetett –, úgy romlott a helyzet. A 2012. május
6-i tüntetésen a rendőrök már erőszakosan léptek fel, és számos tüntetőt őrizetbe vettek. Aztán az úgynevezett Bolotnaja téri ügyben többeket letöltendő börtönbüntetésre ítéltek zendülésért és hatóság elleni erőszakért. Ezzel jóformán véget is értek a tüntetések. Az idén viszont a tüntetők hatalmas bátorságról és szolidaritásról tettek tanúbizonyságot. Nehéz lesz meg nem történtté tenni ezt a nyarat, és abban is biztos vagyok, hogy sokan készen állnak újra meg újra kimenni az utcára.
MN: Az orosz vezetés 2011-ben azt állította, hogy a tüntetőket nyugati kormányok és más érdekcsoportok hergelték fel – egyebek mellett a civil szervezeteknek nyújtott támogatásokon keresztül. Mi az igaz ebből?
GD: A hatalom retorikája szerint mindig a Nyugat a felelős, de nem hiszem azt, hogy Nyugatról rá tudnák beszélni a lakosságot, hogy menjen ki az utcára. Ehhez az kell, hogy az emberek felhúzzák magukat a kormányzat disznóságain. A civil szervezetek pedig azért kapnak külföldi támogatást, mert nincs helyben olyan alapítvány, amely támogatni tudná őket, az orosz vállalkozók ugyanis hatalmas nyomás alatt vannak, és nem mernek pénzt adni olyan projektekre, amelyeket politikainak minősíthetnek. A külföldi támogatás nem Putyin megdöntésére szolgál, sokkal inkább helyi igényekre reflektál.
| ||
MN: Putyin a 2012-es újraválasztása után komolyan korlátozta az állampolgári jogokat. Ennek van köze a korábbi tüntetésekhez?
GD: Több olyan törvény született 2012 nyara óta, amelyek megnehezítették a szabad véleménynyilvánítást. 2017-re lehetetlenné vált, hogy emberek egy csoportja spontán összeverődjön és kifejezze nemtetszését: hatósági engedély nélkül mindössze egyszemélyes tüntetésre van lehetőség. De az engedélyek megszerzése sem mindig könnyű, sok elzárt helyszín van és a kérvényeket sokszor mondvacsinált indokokkal utasítják el – például azzal, hogy az adott időpontban valaki már igényt tart a kívánt közterületre.
MN: Hogyan bánnak az őrizetbe vettekkel?
GD: Akiket a tüntetések után helyeztek előzetesbe, nem nagyon szenvedtek. Kisebb kellemetlenségeket leszámítva, például hogy közös cellába zárták a dohányosokat a nemdohányzókkal, elég jók voltak a körülményeik – pár aktivista viccelődött is, hogy olyan volt, mintha szanatóriumba küldték volna őket. Ám ha valakit bűncselekményekkel vádolnak, durvul a helyzet: voltak, akiket megvertek vagy provokátorokkal zártak össze, másokat magánzárkába raktak, és arra sem kaptak lehetőséget, hogy kimenjenek a levegőre.
MN: Hogyan értékeli a legfrissebb helyi választások eredményeit?
GD: A nyári tüntetések jórészt azért robbantak ki, mert a moszkvai helyhatósági választásokhoz közeledve számos ellenzéki jelöltet eltiltottak az indulástól. Voltak olyan jelöltek, akik arra sem voltak képesek, hogy beszéljenek a támogatóikkal arról, milyen szavazási stratégiát lenne érdemes követniük – Ilja Jasint (a moszkvai Krasznoszelszkij kerület egykori képviselőjét, aki tavaly a polgármesteri székért is indulni készült – B. S. K.) például többször egymás után őrizetbe vették.
| ||
A választáson való indulástól eltiltott Alekszej Navalnij „okos szavazást” hangsúlyozó stratégiája mégis bevált. Minden kerületben kiválasztottak egy-egy esélyesnek tűnő indulót, és őt támogatták – volt köztük kommunista, kormányközeli ellenzéki vagy éppen a független Jabloko párt tagja is. (A szeptemberi választáson Putyin Egységes Oroszország pártja a korábbi 38 helyett csak 25 mandátumot szerzett a 45 fős testületben – a szerk.) Így most a moszkvai városházán több olyan képviselő is ül, aki nincs teljesen a kormány zsebében – a maguk részéről el is ítélték a tüntetők vegzálását.
MN: Miért volt jó ötlet az álellenzékiekre szavazni?
GD: Navalnij és a támogatói azt mondták, hogy a mostani választáson nincs lehetőség a teljes ellenzéki hatalomátvételre, hiszen a választások egyáltalán nem szabadok. De ha már van lehetőség szavazni, miért ne használják azt legalább arra, hogy megnehezítsék vele a kormányzat dolgát.
MN: Mit kell tudni az OVD-Infóról?
GD: 2011 decemberében indultunk el. December 5-én hatalmas tömeg verődött össze Moszkva utcáin, hogy tiltakozzon a parlamenti választás eredménye ellen. Az emberek a választási bizottság épülete elé vonultak, ahol viszont többeket őrizetbe vettek. Nem lehetett tudni, hogy kit hova vittek, és hova lehetne nekik ételt és italt vinni, ezért két moszkvai fiatal – egy újságíró és egy informatikus – elindítottak egy honlapot.
| ||
Ezen egyrészt a békés tüntetéseken történt rendőri akciókról számoltak be, másrészt megjelentették az őrizetbe vett emberek listáját, és elindítottak egy forró drótot, amelyet az őrizetbe vettek még a rabomobilból fel tudtak hívni, hogy bediktálják, kik ők, miért lettek őrizetbe véve, és hová vitték őket. Innen jön a nevünk is: az OVD a rendőrőrs közkeletű rövidítése. Azt akartuk, hogy a rendőrök ne tudják eltitkolni, amit csinálnak, s szerettük volna rögzíteni az őrizetbe vett emberek valós számát, mert a hivatalos statisztikáknak nem lehet hinni. Amióta elindultunk, a legtöbb újság a mi adatainkból dolgozik.
MN: Mi van akkor, ha valakinek elveszik a telefonját a rendőrök?
GD: Augusztusban volt rá pár példa, hogy a rendőrség elkezdte begyűjteni a rabomobilban a telefonokat – de szerencsére ez a gyakorlat nem terjedt el.
MN: Mivel foglalkoznak, amikor éppen nincsenek őrizetbe vételek?
GD: Szinte mindennap vesznek őrizetbe embereket – de ezenkívül másfajta politikai repressziókról is beszámolunk, például olyan esetekről, amikor a rendőrök átkutatják a tüntetők lakását, amikor ítélet születik valamelyik politikailag motivált ügyben, amikor új törvények születnek, és amikor megtámadnak vagy épp meggyilkolnak embereket.
MN: Tudják azt is dokumentálni, hogy mi történik az emberekkel az őrizetben?
GD: A legtöbben nem hívnak már minket, amikor a fogdában vagy a börtönben vannak – leszámítva egy-két olyan esetet, amikor titokban őrizetbe vett emberek csak a fogdából képesek felvenni velünk a kapcsolatot. Ez volt a helyzet 2017. november 5-én, az úgynevezett „Malcevi forradalom” napján is, amikor az ország több pontjáról is indultak emberek Moszkvába, hogy részt vehessenek a tüntetéseken. (A franciaországi száműzetésben élő Vjacseszlav Malcev népszerű vlogger és a radikális populista Artpodgotovka mozgalom vezetője a Majdanra hajazó, a rezsimet felszámoló tüntetéssorozatot vizionált arra a napra – a szerk.)
Többeket már útközben őrizetbe vettek provokáció vádjával, és az egyik ilyen csoport tagjainál házkutatást is tartottak, ahol benzines palackot találtak a teraszon. Bár nem lehetett bizonyítani, hogy tényleg az övék, őrizetbe vették őket. Csak akkor tudtak minket felhívni, amikor előzetes letartóztatásba kerültek – a fogdában joguk volt napi pár perc telefonálásra. De dolgozunk politikai okokból üldözött személyeket képviselő jogászokkal, tőlük is értesülünk a fogvatartottak körülményeiről.
MN: Az OVD-Info honlapján azt írják, hogy a munkájukat részben az Európai Bizottság finanszírozza.
GD: Jelenleg igen, de ez nem volt mindig így. A kezdetekben önkéntesként dolgoztunk, és szinte mindent ingyen csináltunk, később alapítványoktól kaptunk segítséget. De hangsúlyozni szeretném, hogy mindenben betartjuk az orosz jogszabályokat, amelyek kimondják, hogy nem fogadhatunk el pénzt a nemkívánatos szervezetek listáján szereplő alapítványoktól.
MN: Az olvasóktól is gyűjtenek támogatást?
GD: Már egy ideje nagyon jó tapasztalataink vannak az adománygyűjtéssel – 5200 rendszeres támogatónk van, augusztusban több mint 10,5 millió rubelt (majdnem 50 millió forintot – a szerk.) gyűjtöttünk össze.
| ||
MN: A kormányzat nem igyekszik nehezíteni a munkájukat?
GD: Csak szórványosan. 2017 tavaszán például egy tüntetés alatt komoly DDoS-támadást (elosztott szolgáltatásmegtagadással járó internetes támadás – a szerk.) szenvedett el a honlapunk, amit csak külső segítséggel tudtunk megoldani, illetve a fővároson kívüli ügyekben elő szokott fordulni, hogy bizonyos, feltehetőleg a bűnüldöző szervekhez köthető személyek hamis bejelentésekkel próbálják nehezíteni a munkánkat.
MN: Hogyan tudják ellenőrizni az információk valódiságát? Felhívják az illetékes hatóságokat?
GD: Utóbbira csak ritkán van példa, a rendőrök nem szívesen állnak szóba velünk. Ám sikerült felépítenünk egy nagyon erős bizalmi kapcsolatot az ország különböző részein mozgó aktivistákkal – ha gyanús bejelentést kapunk, meg tudjuk kérni őket, hogy járjanak utána.
MN: Ugyanez nem jelent problémát a fővárosban?
GD: Az OVD-Info Moszkvában indult, egy olyan időszakban, amikor szinte naponta voltak tüntetések. Elég jól ismerjük azokat, akik kinn vannak az utcán, és mindig van valaki, aki mobilizálni tudja az ismerősi körét, ha valaminek utána kell járni.
(Interjúnk eredetileg a Magyar Narancs hetilap 2019. október 24-i lapszámában jelent meg, most újraközöljük teljes terjedelmében online.)
