Szombaton a Prágából érkező képekre, jelentésekre figyelt a világsajtó, mi is történik a kristályéjszaka 69. évfordulóján a város történelmi zsidó negyedében, Jozefovban. Volt is minden, ami az efféle tudósítások elengedhetetlen kelléke (rendőri fellépés, verekedés, előállítások, lövés, vér), de biztosra vesszük, megjelenésünk napjára mindez már rég nem hír, elfelejtettük. Le lett rendezve.
*
A különböző neonáci és anarchista szervezetek összecsapásainak hosszú hagyományai vannak a mai cseh demokrácia történetében. Ez a mostani a nyáron kezdődött, amikor a Mladí Národní Demokraté (Fiatal Nemzeti Demokraták) nevű neonáci szervezet bejelentett november 10-re egy - a zsidó negyeden átvonuló - tüntetést az iraki háború, illetve az iraki cseh jelenlét ellen. Alig is lógott ki a lóláb. Hogy miért éppen arra vitt volna az útjuk, arra valami olyas magyarázatot találtak kiötleni, miszerint az iraki háború valójában kizárólag a zsidók műve, az ő érdekeiket szolgálja. Ez sem rossz, de a kristályéjszaka (1938. november 9-10.; nevét a betört zsidó üzletek kirakatainak cserepeiről kapta, központi irányítású, számos áldozatot követelő pogrom volt Németországban) dátuma semmiféle kétséget sem hagyott igazi szándékaik felől. Melyeket persze csupán a gyülekezési engedélyre vonatkozó kérelmükben hallgatták el, hiszen internetes toborzóikban - számos egyéb egyértelmű utalás mellett - ez is olvasható volt: "ideje, hogy a rabbik megint fekete-fehér-vörös zászlókat lássanak". Nem is maradt hatástalan a hívó szó, jelentősnek látszó számban verték a készülőt a környező országok újnácijai is. Például a cseh és német újfasiszták "hagyományosan" jó viszonyt ápolnak, átjárnak egymás koncertjeire, közös lőgyakorlatokat tartanak, a csehek egy nagyobb csoportja részt vett legutóbb a Jénában tartott újfasiszta demonstráción, a "Népek Ünnepén" s a többi. A szervezők (a viszonylag újsütetű MND mellett, a helyben ismertebb Národní Odpor - Nemzeti Ellenállás; ez a betiltott prágai Blood and Honour szervezetből alakult) így Németországból (Szászországból és Tübingenből), de Szlovákiából is (elsősorban Nyitráról) várták eszmetársaik tömegeit. Végül a nagy napra össze is jöttek vagy négyszázan. Ez még annak tükrében is beszédes szám, hogy a cseh polgári titkosszolgálatok pillanatnyilag olyan 3-5 ezer körülire teszik a magukat nácinak vallók számát az országban.
A szombati tüntetést a nyár végi bejelentés óta komoly engedélyezési hercehurca előzte meg, az önkormányzat például elsőre zsigerből vágta vissza a kérelmet, de akkora sietséggel, hogy a verdiktbe valami formai hiba csúszott, így a kapcsolódó fellebbezés nyomán egy darabig sanszosnak tűnt, hogy legálisan masírozhatnak a nácik Prága óvárosában. Végül bírói ítélet mondta ki, hogy mégsem.
A nácik készülődését mindez cseppet sem látszott zavarni, ám arra feltétlenül elég volt, hogy megmozduljanak azok is, akik nem tűrik őket - s ez gyakorlatilag az egész országot jelentette. Politikusok, civil szervezetek, neves értelmiségiek, híres művészek álltak ki hangos szóval, s a rendőrség is belengette, hogy nem lesz pardon, keményen fellépnek. Mellesleg egyes megfigyelők e bejelentés média általi folyamatos sulykolásában látják a gyér náci megjelenés egyik fő okát.
Van annak errefelé egy határozott praxisa, hogyan illik fogadni a fasisztákat. A tüntetés útvonalának egyik kitüntetett helyszínére, a Régiúj Zsinagóga elé például a Zsidó Liberális Unió és egyéb civil szervezetek jelentettek be évfordulós megemlékezést. És akkor még nem is szóltunk az ilyesmikre "hivatalból" fene fogékony "autonómokról"- ők is német vendégművészeket invitáltak, ne szépítsük, egy "jó kis náciverésre". Rendes évi nácik elleni mérkőzésüket május 1-jén szokták Brünnben tartani - ugyancsak rendőri bíráskodás mellett, így jobbára csak a kölcsönös és tömeges szitkozódásra szorítkozva. Nos, a hét végére az anarchisták, ifjúkomcsik és egyéb szélsőbaloldali egyebek mozgósítása kétségkívül hatékonyabbra sikeredett, úgy ezren várták a neonácikat (tagadhatatlanul talpig fegyverben: az igazoltatások és előállítások során mindkét féltől tőrök, balták, botok, bokszerek tömegét szedte el a szerv).
Tehát mire megjöttek a nácik, volt úgy ezer anarchista és másfél ezer rendőr harcra készen, de ami talán a legfontosabb, ugyancsak ezres tömegben békés polgárok, készen arra, hogy megvédjék a zsidó negyedet. Békésen, de határozottan, többen sárga csillagot viselve, a címünkbe is emelt jelszóval (az autonómok inkább olyanokat kiabáltak, hogy: "hol vagytok, pancserok?", már ha a finomabbak közül akarunk szemlézni). Mindezt látván a nácik, nincs erre jobb szó (s használatától a helyi média sem igen tartóztatja meg magát): beszartak. A Németországból buszokkal érkező ügyfeleket a rendőrség az első pillanattól fogva kísérte, és a kellő pillanatban izolálta, majd egyéb dolga végeztével haza is indította. A maradék maroknyi csoportokra oszolva próbált a helyszínre szivárogni, például heten közülük egész a Károly Egyetem jogi fakultásáig jutottak (a zsidó negyed Moldva felőli szélére), ahol aztán
rájuk mentek
az épp arra járó és épp többszörös túlerőben lévő autonómok. Itt az idegeik felett az uralmat végképp elvesztő fasiszták közül egy lövés is dördült, Petr Kalinovsky, az Odpor "szóvivője" lőtt gázpisztolyával. Képünk "esemény utáni" állapotban mutatja. Mielőtt a rendőrök elfogták volna, az anarchistáknak jutott ideje bucira verni...
De ne folytassuk, az események pontos és kronologikus leirata megtalálható a sajtóban. Sokkal több történt a hét végén Prágában, mint egy szimpla újnáci purparlé. Egy közép-európai város megmutatta... Megmutatta, mit tart a nácikról, hogy minimum viszolyog tőlük, és nem enged meg nekik egyszerűen semmit. S egy közép-európai főváros rendőrsége pedig megmutatta, mit kell kezdeni a utcáin randalírozókkal. Utóbbihoz hozzátartozik az is, hogy a délutánra már hiába nácikra vadászó és a rendőrökre támadó vagy éppenséggel garázdálkodó autonómokat illő precizitással és hatékonyan szabták méretre (este fél kilencre teljes volt a rend Prága utcáin). Mindez számokban: 396 előállítás (ebből 96 külföldi), hat vádemelés (öt anarchista ellen garázdaságért, illetve hatósági személy elleni erőszakért; és egy a kraftidióta Kalinovsky) és szembeötlően csekély anyagi károk.
Mindez persze a bánat tudja, hogy hogyan alakul a cseh társadalom másmilyen hozzáállása esetén. De az a helyzet manapság errefelé, hogy a nácizmus a társadalom minden rétegében a kellő elutasításra talál. Van ugyan egy - alkotmányosan szoft - pártocskájuk, a Cseh Nemzeti Párt, ami - nota bene: bevallottan magyar mintára - október végén létrehozta a maga gárdáját, de az emberek le sem köpik (s nincs az az eltévedt pásztor, aki megáldaná őket; Miroslav Vlk, a cseh katolikus egyház feje beszédet mondott a zsinagógánál). A párt a legutóbbi választásokon 0,17 százalékot ért el, néhány faluban van egy-két helyi képviselőjük. Ennyi.
Csehország nem kér a nácikból, sem operett-, sem szalonkiszerelésükből. Az utcáról pedig egyenesen elzavarja őket.
