Nekik se könnyű – Ausztria választás előtt

  • B. Simon Krisztián
  • 2013. szeptember 27.

Külpol

Vasárnap választ Ausztria. Meglepetés nem várható, nagy eséllyel marad a nagykoalíció, még ha annak mindkét tagja a pokolba kívánja is a másikat.

Az öt évvel ezelőtti osztrák választások legemlékezetesebb eseménye az volt, hogy közvetlenül utána a meglepően jól teljesítő, szélsőjobboldali Szövetség Ausztria Jövőjéért (BZÖ) elnöke, a nemzetiszocializmust is gyakran éltető Jörg Haider totál részegen száguldozott az autójával, balesetet szenvedett és szörnyethalt (egy melegbárból sietett édesanyja kilencvenedik születésnapjára). Akkor sokan, így például Szaniszló Ferenc is a háttérben a zsidó Moszad, esetleg a CIA drónjait sejtették. Nos, a vasárnapi választáson ehhez hasonló izgalmak kizártak.

A szavazók ezúttal is az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) és a konzervatív Osztrák Néppárt (ÖVP) nagykoalíciójáról mondanak véleményt; a két párt 2007-ben talált egymásra, majd a következő évben egy előrehozott választás után is folytatta a közös kormányzást. A többség valószínűleg elégedett – vagy legalábbis nem a kiábrándultságig elégedetlen – az elmúlt időszakkal: a szocdemeket 25-27, a Néppártot 22-23 százalékon mérik.
Meg aztán a választék sem széles: a két koalcíós nagy párton kívül ott van még a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ), amely vasárnap is jól szerepelhet, miután a jelek szerint begyűjtötte Haider egykori szavazóit. (Haider maga is az FPÖ-ben politizált távozásáig, illetve kizárásáig, legnagyobb politikai sikereit is a párttal érte el 1999-ben.) Az FPÖ 21 százalékot is kaphat (legutóbb 17,5-re futotta). A pártvezetés reményei szerint azonban a 30 százalékos eredmény sem kizárt: a mi baloldalunkhoz hasonlóan ők is a „rejtőzködő szavazókban” bíznak.

Egy kanál vízben

Swarci sajnos nem kampánytéma

Swarci sajnos nem kampánytéma

Fotó: MTI – Herbert Neubauer

A kampány az ismert szlogenektől hangos: ahogyan Németországban, úgy Ausztriában is azon kattognak a populista kis pártok, hogy megengedhető-e adófizetői pénzekből menteni a bankokat és az eurózóna déli államait; de kiemelt téma a pártfinanszírozás is, mivel a Telekom Austria évekig pénzelte a két nagy kormánypártot, a szocdemeket és a néppártot – akik meg közben az adókról vitatkoznak. Egy televíziós vitában például alaposan hajba kapott emiatt Werner Faymann szociáldemokrata kancellár és néppárti helyettese, Michael Spindelegger. Faymann ugyanis emelné a 84 ezer nagyon jómódú osztrák, a másik oldalon pedig csökkentené a négymillió „legszegényebb” terheit. „Ha az emberek jól érzik magukat, akkor a gazdaság is jól lesz” – vélekedik a kancellár, ám Spindelegger szerint a gazdaság némileg más logikával működik. A kancellárhelyettes szerint a koalíciós partner osztályharcos elképzelései megakasztják a gazdasági növekedést; főleg, hogy a szocdemek a terveik szerint bruttó 1500 euróra emelnék a minimálbért, amivel munkanélküliek hadát „termelnék ki” az országban.

A koalíciós pártok az adóügyek mellett az oktatás területén is hadakoznak egymással. Norbert Darabos szociáldemokrata ügyvivő egy e heti interjúban például a Néppártra igyekezett tolni az oktatási reform elmaradása miatti felelősséget. Sőt odáig ment, hogy amennyiben a szocdemek kevesebbet kapnak a Néppártnál, akkor a konzervatívok összeállnak a szélsőséges FPÖ-vel és a populista Frank Stronach pártjával. SPÖ-győzelem esetén viszont folytatódik a nagykoalíció, és most már becsszóra elindítják a régen beígért reformokat: például a munka- és gyermekvállalást harmonizáló programot (bölcsőde már egyéves kortól, egész napos iskolák), továbbá a milliomosokat is megadóztatják. A szocdemek ezt akár „holnap megtennék” már – amennyiben egyedül is megszereznék a mandátumok több mint felét – rugaszkodott el kissé a valóságtól interjújában Darabos.

Igyekvők

Feljövőben vannak a Zöldek is, akik az Ausztriában is egyre fontosabb környezetvédelem mellett az utóbbi időkben a pártfinanszírozási balhékra is rárepültek: ennek hatékonysága mérhető is, hiszen népszerűségük 10-ről 15 százalékra nőtt. Játszik még a 81 éves kanadai-osztrák milliárdos, Frank Stronach vezette euroszkeptikus Stronach Csapat, amely az euró eltörlését ígéri szavazóinak. Ténykedésük a legkevésbé sem visszhangtalan: az elmúlt hónapokban előfordult, hogy 10 százalék felett is mérték a pártot. Igaz, a hazai (osztrák) adófizetés kicselezése ellen harcoló pártvezető imázsának nem használ, hogy ő maga is a határon túl adózik – a parlamentbe jutáshoz szükséges minimum 4 százalékos küszöböt azonban gond nélkül teljesíti vasárnap a Stronach Csapat.

Heinz-Christian Strache, az FPÖ elnöke eközben próbálja valamelyest polkorrektebb színben feltűnteni pártját: a bevándorlóellenességét „osztrákpártiságnak” nevezi, és az európai populisták receptje alapján az unión próbálja elverni a port. Legfőbb témája, hogy népszavazást tartana az Európai Stabilitási Mechanizmusról, amelynek keretében országának közel húszmilliárd euróval kellene hozzájárulni az euróövezeti válságalaphoz. Strache szerint ezt a pénzt „nem kellene kiszedni a dolgos osztrákok zsebéből”.

Figyelmébe ajánljuk