Nekik se könnyű – Ausztria választás előtt

  • B. Simon Krisztián
  • 2013. szeptember 27.

Külpol

Vasárnap választ Ausztria. Meglepetés nem várható, nagy eséllyel marad a nagykoalíció, még ha annak mindkét tagja a pokolba kívánja is a másikat.

Az öt évvel ezelőtti osztrák választások legemlékezetesebb eseménye az volt, hogy közvetlenül utána a meglepően jól teljesítő, szélsőjobboldali Szövetség Ausztria Jövőjéért (BZÖ) elnöke, a nemzetiszocializmust is gyakran éltető Jörg Haider totál részegen száguldozott az autójával, balesetet szenvedett és szörnyethalt (egy melegbárból sietett édesanyja kilencvenedik születésnapjára). Akkor sokan, így például Szaniszló Ferenc is a háttérben a zsidó Moszad, esetleg a CIA drónjait sejtették. Nos, a vasárnapi választáson ehhez hasonló izgalmak kizártak.

A szavazók ezúttal is az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) és a konzervatív Osztrák Néppárt (ÖVP) nagykoalíciójáról mondanak véleményt; a két párt 2007-ben talált egymásra, majd a következő évben egy előrehozott választás után is folytatta a közös kormányzást. A többség valószínűleg elégedett – vagy legalábbis nem a kiábrándultságig elégedetlen – az elmúlt időszakkal: a szocdemeket 25-27, a Néppártot 22-23 százalékon mérik.
Meg aztán a választék sem széles: a két koalcíós nagy párton kívül ott van még a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ), amely vasárnap is jól szerepelhet, miután a jelek szerint begyűjtötte Haider egykori szavazóit. (Haider maga is az FPÖ-ben politizált távozásáig, illetve kizárásáig, legnagyobb politikai sikereit is a párttal érte el 1999-ben.) Az FPÖ 21 százalékot is kaphat (legutóbb 17,5-re futotta). A pártvezetés reményei szerint azonban a 30 százalékos eredmény sem kizárt: a mi baloldalunkhoz hasonlóan ők is a „rejtőzködő szavazókban” bíznak.

Egy kanál vízben

Swarci sajnos nem kampánytéma

Swarci sajnos nem kampánytéma

Fotó: MTI – Herbert Neubauer

A kampány az ismert szlogenektől hangos: ahogyan Németországban, úgy Ausztriában is azon kattognak a populista kis pártok, hogy megengedhető-e adófizetői pénzekből menteni a bankokat és az eurózóna déli államait; de kiemelt téma a pártfinanszírozás is, mivel a Telekom Austria évekig pénzelte a két nagy kormánypártot, a szocdemeket és a néppártot – akik meg közben az adókról vitatkoznak. Egy televíziós vitában például alaposan hajba kapott emiatt Werner Faymann szociáldemokrata kancellár és néppárti helyettese, Michael Spindelegger. Faymann ugyanis emelné a 84 ezer nagyon jómódú osztrák, a másik oldalon pedig csökkentené a négymillió „legszegényebb” terheit. „Ha az emberek jól érzik magukat, akkor a gazdaság is jól lesz” – vélekedik a kancellár, ám Spindelegger szerint a gazdaság némileg más logikával működik. A kancellárhelyettes szerint a koalíciós partner osztályharcos elképzelései megakasztják a gazdasági növekedést; főleg, hogy a szocdemek a terveik szerint bruttó 1500 euróra emelnék a minimálbért, amivel munkanélküliek hadát „termelnék ki” az országban.

A koalíciós pártok az adóügyek mellett az oktatás területén is hadakoznak egymással. Norbert Darabos szociáldemokrata ügyvivő egy e heti interjúban például a Néppártra igyekezett tolni az oktatási reform elmaradása miatti felelősséget. Sőt odáig ment, hogy amennyiben a szocdemek kevesebbet kapnak a Néppártnál, akkor a konzervatívok összeállnak a szélsőséges FPÖ-vel és a populista Frank Stronach pártjával. SPÖ-győzelem esetén viszont folytatódik a nagykoalíció, és most már becsszóra elindítják a régen beígért reformokat: például a munka- és gyermekvállalást harmonizáló programot (bölcsőde már egyéves kortól, egész napos iskolák), továbbá a milliomosokat is megadóztatják. A szocdemek ezt akár „holnap megtennék” már – amennyiben egyedül is megszereznék a mandátumok több mint felét – rugaszkodott el kissé a valóságtól interjújában Darabos.

Igyekvők

Feljövőben vannak a Zöldek is, akik az Ausztriában is egyre fontosabb környezetvédelem mellett az utóbbi időkben a pártfinanszírozási balhékra is rárepültek: ennek hatékonysága mérhető is, hiszen népszerűségük 10-ről 15 százalékra nőtt. Játszik még a 81 éves kanadai-osztrák milliárdos, Frank Stronach vezette euroszkeptikus Stronach Csapat, amely az euró eltörlését ígéri szavazóinak. Ténykedésük a legkevésbé sem visszhangtalan: az elmúlt hónapokban előfordult, hogy 10 százalék felett is mérték a pártot. Igaz, a hazai (osztrák) adófizetés kicselezése ellen harcoló pártvezető imázsának nem használ, hogy ő maga is a határon túl adózik – a parlamentbe jutáshoz szükséges minimum 4 százalékos küszöböt azonban gond nélkül teljesíti vasárnap a Stronach Csapat.

Heinz-Christian Strache, az FPÖ elnöke eközben próbálja valamelyest polkorrektebb színben feltűnteni pártját: a bevándorlóellenességét „osztrákpártiságnak” nevezi, és az európai populisták receptje alapján az unión próbálja elverni a port. Legfőbb témája, hogy népszavazást tartana az Európai Stabilitási Mechanizmusról, amelynek keretében országának közel húszmilliárd euróval kellene hozzájárulni az euróövezeti válságalaphoz. Strache szerint ezt a pénzt „nem kellene kiszedni a dolgos osztrákok zsebéből”.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.