A német szociáldemokrata párt (SPD) története leggyengébb fővárosi eredményével, a szavazatok 21,6 százalékával végzett az első helyen a berlini tartományi törvényhozási választáson a hétfő hajnalban közzétett előzetes hivatalos végeredmény szerint. Történelmi mélypontra zuhant az eddigi koalíciós társ, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) választói támogatottsága is, az Angela Merkel kancellár vezette párt ellenzékbe szorulhat. Láthatóan csak valamilyen hármas koalíció tud többségi támogatottságú kormányt alakítani, és az SPD várhatóan a baloldallal és a zöldekkel lép majd koalícióra. A választás nagy nyertese az SPD-től balra álló baloldal, amely a 2011-ben tartott képviselőházi választáson elért 11,7 százalék után a szavazatok 15,6 százalékát szerezte meg, és a CDU-tól jobbra álló Alternatíva Németországnak (AfD), amely 14,2 százalékos eredménnyel jutott be a tartományi parlamentbe.
Eddig a szikár tények az MTI-ből, és akkor most zene.
Alább a berlini tömegközlekedési vállalat reklámja látható, amely nagyban segíthet a választási eredmények értelmezésében.
Nem, természetesen még Berlin sem annyira jó hely, mint amennyire ez a videó mutatja, és egy reklám nyilván nem bizonyít semmit, de ahhoz talán elég, hogy jelezze: nagyon más világban szavaztak a berliniek, mint amiben a magyar választók fognak két hét múlva.
Akármilyen hihetetlenül hangzik ez nekünk, a berlini választáson nem a menekültekkel kapcsolatos hiedelmek álltak a középpontban, hanem a helyi témák, a lakosságot közvetlenül érintő kérdések, köztük a lakbérek, a munkahelyek, az iskolarendszer és a közbiztonság – emlékeztet a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Ráadásul az országos pártszimpátia sem volt elsődleges szempont: miközben Merkel pártja nagyot bukott, a fővárosiak 50 százaléka elégedett a kancellár munkájával.
| ||
Ezzel együtt a legtöbb elemző azt tartja az idei tartományi választások egyik fontos tanulságának, hogy egyre többeknek van elege a két hagyományos nagy pártból, és ezért az SPD és a CDU/CSU pártszövetség koalíciója egyre kevésbé képes kormányt alakítani. Ez pedig Merkel párton belüli pozícióját veszélyeztetheti: a Die Welt tegnap kiemelte, hogy Angela Merkel hétfőn eredetileg elutazott volna New Yorkba, hogy részt vegyen az ENSZ Közgyűlésén a világméretű menekültválságról rendezett vitában, kedden pedig az amerikai elnök, Barack Obama által összehívott menekültügyi csúcstalálkozón, de a berlini választás miatt lemondta az utat. Döntése sejteti, hogy megjósolhatatlan, milyen hangulat alakul ki a párt vezető testületeinek hétfői ülésén.
Természetesen a menekültek ügye is befolyásolta a szavazást, de főleg azok körében, akik félnek tőlük vagy gyűlölik őket: az erre a témára összpontosító AfD szavazóinak 98 százaléka mondta azt, hogy a menekülteknek fontos szerepe volt döntésükben. De ha végignézünk az eredményeken, azt látjuk, hogy a menekültekkel és bevándorlókkal szemben befogadó vagy legalábbis emberséges retorika még mindig hatalmas fölényben van. Vagyis, bár az AfD előretörése komoly figyelmeztetés, de meglehetősen elszánt félremagyarázás szükséges ahhoz, ha valaki a berlini választásokon akarja szemléltetni a baloldal bukását. Hiszen, mint említettük, valószínűleg három baloldali párt koalíciója irányítja majd a tartományt.
| ||
Tehát „A menekültellenes szavazók megbuktatták Merkelt” című sokfelvonásos operett most is hamisan szól, hiszen 1. Merkel nem bukott meg, 2. nem is Merkelről szavaztak, 3. a menekültellenesek pedig masszív kisebbségben vannak, szemben például a győztes baloldallal.
Ha mégis tanulságokat keresünk, akkor ennél bonyolultabbak után kell néznünk. A Huffington Postban publikált elemzés például a következőkben látja az idei öt tartományi választás legfontosabb tendenciáit:
1. Az AfD mindig nagyot nyer
Ez az egyetlen állandó elem, 13 és 24 százalék közötti eredményekkel.
2. A nagy pártok mindig veszítenek
A CDU-nak és az SPD-nek gyakorlatilag mindenhol csökkent a népszerűsége.
3. Az AfD mindenkitől vesz el szavazókat, nem csak Merkeltől
A szintén mindenhol erősödő szabad demokraták (FDP) valószínűleg a CDU-tól szipkáznak el híveket, az átlagos támogatottságuk ugyanakkora, mint a régi rivális CDU szavazatvesztesége (5,6%). A szerző, Cas Mudde szerint a szélsőjobboldali AfD eredményei azonban nem mutatnak korrelációt Merkelék veszteségeivel.
4. A nagy pártok korának vége
Az SPD és a CDU összesített szavazataránya 1990-ben ugyanúgy 77 százalék volt, mint 2002-ben. 2013-ban már „csak” 67 százalékot kaptak, de az idei zuhanás így is látványos. Az öt tartományból csupán egyben szereztek többséget, és általában 40 százalék körül mozogtak. Ezzel véget érni látszik a több évtizedes rendszer, amelyben a két nagy párt mellett sokáig csak egy kisebb fért el (az FDP), mára viszont egy sokszínű és megosztott politikai tér jött létre. A szerző szerint ez a folyamat nem Merkelről, nem a menekültválságról és a szélsőjobbról szól, annál általánosabb jelenség.
(MTI, Huffington Post)
