Nem neki lőttek - Etiópia

  • - kovácsy -
  • 2005. augusztus 25.

Külpol

A vasárnapi pótválasztás két hét múlva nyilvánosságra kerülő eredménye szinte érdektelen - az már hónapok óta nem kérdéses, hogy a kormány a helyén marad. A kérdés az, hogy a történtek után merre léphet tovább az etióp vezetés.

A vasárnapi pótválasztás két hét múlva nyilvánosságra kerülő eredménye szinte érdektelen - az már hónapok óta nem kérdéses, hogy a kormány a helyén marad. A kérdés az, hogy a történtek után merre léphet tovább az etióp vezetés.

Meles Zenawi miniszterelnök aligha jószántából tanulta meg, hogy ha már nyilatkoznia kell, a zárkózottságát legalább némi iróniával enyhítse. Csak hát június eleje óta kevés iróniára adnak okot a neki-szegezett kérdések. Tiltakozó megmozdulások voltak azokban a napokban Addisz-Abebában a május közepén tartott választások ide-jén állítólag tömegesen tapasztalt csalások miatt. A békés tüntetők, sztrájkoló taxisok mellett azóta is ismeretlen számú - pár tucat?, néhány száz? -, köveket dobáló fiatal is megjelent az utcákon. Az ellenzék szerint diákok, a kormánypárt szerint munkanélküliek mutatták ki az elégedetlenségüket ezen a módon. A lényeg az, hogy a rendőrök (netán az őket erősítő katonák) tüzet nyitottak, több mint harminc ember meghalt, majd ezrével tartóztatták le a tüntetőket, akik közül többeknek azóta sem lelik nyomát a hozzátartozóik.

A szemtanúk és érintettek akkor többször is emlegették, hogy az északi Tigre tartományból származó rendőrök-katonák nem értettek egy szót sem a fiatalok beszédéből. Így kerülhettek a halottak és letartóztatottak közé terhes nők, kiskorúak, vétlen-véletlen járókelők. És ezen a ponton jutunk talán a legközelebb az etióp probléma lényegéhez, amelyre a tájékoztatási miniszter még az események hevében - és alighanem igencsak túlozva - utalt: egy olyan genocídium közvetlen veszélyéről beszélt, amihez képest a ruandai kismiska volt.

A nemzetközi hírtermelő ipar sajnálatosan szűkszavú a különféle etiópiai ellenzéki pártok - és ezek szövetségei - politikai elképzeléseit illetően, így kerülő utakon találgathatjuk csupán, milyen valóságtartalom állhat a hátborzongató nyilatkozat mögött. Először is egy pár soros történelemlecke: a het-venes években Etiópia Moszkva hidegháborús csatlósa volt. A diktatórikus rezsimmel szemben az azóta önállóvá lett Eritreában és ugyancsak északon, Tigre tartományban zajlott fegyveres felkelés. Az utóbbinak lett az egyik, majd a legfőbb vezetője Meles Zenawi, aki 1991-ben, egy ideiglenes kormány élén vette át a hatalmat.

A felkelő csoportok még a győzelem előtt egyesítették erőiket, de az új hatalmi berendezkedésben - mondhatni, értelemszerűen - fennmaradt a tigrei dominancia. És fennáll mind a mai napig - amint erről a súlyos következményekkel terhes nyelvi korlátok tárgyában idézett fenti észrevételek is tudósítanak. Természetesen könnyű volna további, ősi és újabb keletű ellentéteket találni a számos népcsoport, nyelvi közösség, földművesek, nomád állattenyésztők, keresztények és mohamedánok között. A vasárnapi pótválasztások egyik helyszíne az ország keleti része volt, ahol májusban nem tudták időben megszervezni a szavazást. A másfél évtizede teljes káoszba süllyedt Szomáliával határos területen az Ogadeni Nemzeti Felszabadítási Front fegyveres gerillaharcban áll a kormánycsapatokkal - nem valószínű, hogy ez a konfliktus tovább eszkalálódhatna. A nem kevesebb mint hetvenmilliós Etiópia legnépesebb tartományából, Oromiából (az oromo nép földjéről) viszont évek óta ellenzékiek önkényes bebörtönzéséről, kínzásokról tudósítanak a nemzetközi emberi jogi szervezetek. Az itt felhalmozódott feszültség mér-tékét jelzi, hogy az egyik, 15 pártból álló ellenzéki szövetség több mandátumot is szerzett a tartományban a májusi választásokon.

Maguk a - nemzetiségi választóvonalak mentén kialakított - tartományok egyébként az 1994-ben életbe lépett új alkotmány értelmében meglehetős önállóságot élveznek, beleértve az elszakadás elvi lehetőségét (vajon tudják-e ezt Ogadenben is?). Ellenzéki nézetek szerint ez a nagy engedékenység csak mélyíti az etnikai feszültségeket.

A mostani pótválasztás csak részben szólt a keleti nomád választókról, akiknek voltaképpen nem is volt választási lehetőségük, miután az ellenzéki jelöltek egységesen visszaléptek. Másik oka az volt, hogy egy sor körzetben - hol ellenzéki, hol kormánypárti bejelentések, tiltakozások nyomán - megismételték a szavazást.

Nehéz megítélni a szabálytalanságok súlyát, arányát, egy dolog azonban tény: az augusztus elején nyilvánosságra hozott választási eredmények jelentős ellenzéki térnyerésről tanúskodnak - ámbár biztos kormánypárti fölény mellett. Ügyes - mondhatnánk, habár alighanem mindkét fél többre számított. A nevében még mindig szélső-kommunista, mozgalmi gyökereit őrző, de már rég mérsékelten piacbarát Etióp Népi Forradalmi Demokratikus Front aligha kalkulált azzal, hogy Addisz-Abeba valamennyi képviselői helyét az ellenzék szerzi meg. A feltörekvő fővárosiak, a jobb jövőre vágyó diákság, a nagyszámú beköltöző munkanélküli nyilván okkal elégedetlen a gazdasági helyzettel - miközben a vidék erősen kormánypárti. Etiópia változatlanul a világ egyik legszegényebb országa, a költségvetés egyötödét külföldi donorok állják. Milliók túlélése függ a nemzetközi segélyszervezetek élelmiszer-adományaitól, amelyek legalább annyit ártanak a - kétségkívül eleve szétzilált - belső mezőgazdasági struktúráknak, mint amennyit használnak, amikor éppen tényleges éhínség van az országban.

Mindezek ellenére úgy tűnik, hogy ahonnan a pénz jön, ott Meles Zenawi kormányában jobban bíznak, mint az ellenzéki erőkben. Vagy legalábbis remélik, hogy ahogy eddig, ezután is képes lesz fenntartani a stabilitást egy lehetséges feszültséggócban. Afrikában vagyunk: egy elsietett sortűz ehhez képest semmiség.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.