Interjút adott az izraeli Calcalist nevű lapnak Salev Hulió, a Pegasus kémszoftvert gyártó izraeli cég egyik alapítója és vezérigazgatója, amelyben ismét azt bizonygatta, hogy nem tőlük szivárgott ki az az 50 ezer telefonszámot tartalmazó lista, amely egy nemzetközi újságírócsapat nyomozása szerint azoknak a telefonszáma lehet, akiket az NSO kliensei a szoftverével megfigyeltek - rajta magyar újságírók, közéleti személyiségek és üzletemberek számaival is.
A lap - amely korábban is foglalkozott már az NSO-val és a Pegasus szoftverrel - megemlíti, hogy az oknyomozásról beszámoló cikkekben azt nem részletezték, honnan származott a lista, csak hogy feltehetően az NSO ügyfeleinek célszemélyeit tartalmazta 2016 óta, a cég pedig ennek ürügyén tagadja, hogy köze lenne hozzá, sőt, az alapító Hulió szerint hozzá is eljutott a lista egy hónapja.
"Körülbelül egy hónappal ezelőtt érkezett egy megkeresés egy információbrókertől. Azt mondta, kering egy lista a piacon, és akárkinél is van, azt állítja, hogy feltörték az NSO szervereit Cipruson, van egy lista a célpontokról, és legyünk óvatosak. Utánanéztünk.
Nincsenek szervereink Cipruson, és nincsenek ilyen listáink, ennek a számnak pedig sehogyan sincs értelme, úgyhogy semmi köze hozzánk.
Ő ragaszkodott hozzá, hogy de. Később két különböző ügyfelünk is megkeresett minket, hogy közvetítők azt mondták nekik, hogy van egy listájuk, aminek köze van az NSO-hoz. Kaptunk ezekről néhány képernyőképet, és arra jutottunk, hogy nem úgy néz ki, mint a Pegasus rendszere, ami a szerveren van, hanem hogy ez egy összerakott lista, aminek nincs köze hozzánk. Megvizsgáltuk az ügyfelekkel, és lassan világossá vált számunkra, hogy ez egy HLR Lookup (Home Location Register) szerver, aminek nincs köze az NSO-hoz. Megértettük, hogy ez egy vicc."
A lap magyarázata szerint a HLR egy olyan rendszer, amely a különböző mobilokat köti össze a világon, és lehetővé teszi a szolgáltatóknak, hogy olyan alapvető információkat kapjanak a készülékekről, mint hogy csatlakoztak-e a hálózathoz, ki volt a szolgáltató, vagy hogy milyen országban vannak.
Hulió szerint az információhiányra alapozva próbálnak most felépíteni valamit ellenük, és abszurdnak tartja, hogy a lapok nem írtak arról, honnan szivárgott ki a lista egyáltalán. Szerinte az 50 ezres szám is túlzás, mert állítása szerint az ügyfeleik évente átlagosan 100 célpontot jelölnek meg.
"Az NSO egész története során, alapítása óta a Pegasus-célpontok száma nem éri el az 50 ezret"
- mondta. Hozzátette, a Pegasusnak 45 ügyfele van, nekik évente mintegy 100-100 ügyfelük, a kikerült listán viszont olyan országok is vannak, amelyek nem is az ügyfeleik. A Calcalistnek is megismételte azt, hogy nincs olyan listájuk, amelyen minden Pegasus-célpont szerepelne, állítása szerint azért, mert a cég nem tudja jelen időben követni, hogy az ügyfelek hogyan használják a rendszert.
A lap viszont hozzáteszi, hogy a Pegasus-botrányt felderítő újságírócsapatnak ugyanakkor 67 megvizsgált telefonból 37-ben sikerült kimutatnia a Pegasus nyomait, vagy legalábbis kísérletet a telepítésére, ráadásul
több esetben kapcsolat volt kimutatható a Pegasus telepítési és a telefonszámnak a HLR Lookup rendszerben történt keresési időpontja között.
A lap szerint így elképzelhető, hogy a lista azt mutatja, hogy a hírszerzési és titkosszolgálatok hogyan kerestek a HLR rendszerben, akár mielőtt a Pegasust használták is volna.
Hulió ugyanakkor azt is állította, hogy bár nem kapták meg a 37 számot, amelyet valószínűleg tényleg megtámadtak a Pegasussal, de néhányat igen, és azok szerinte nincsenek is összekapcsolva vele.
Az NSO-alapító szerint téves azt állítani, hogy megtalálták a program nyomait a telefonokon, és azt is mondta, hogy bár sajtóhírek szerint a Financial Times egyik szerkesztője is célpont volt, ellenőrizték, és állítása szerint egyik ügyfelüknek sem volt célpontja, ahogy Dzsamál Hasogdzsi meggyilkolt szaúdi újságíró felesége sem. "Nincsenek nyomai a Pegasusnak a telefonján, mert nem volt célpont" - állította.
Hulió állítása szerint ráadásul - mivel állítása szerint nincs központi adatbázis a célszemélyekről - egyenként kellett megkeresniük az ügyfeleiket, hogy leellenőrizhessék, az állítólagos célpontok valóban nem voltak-e célpontok.
"Valami alapvetően nincs rendben ezzel a nyomozással. Lehet, hogy valami másnak volt a célpontja (Hasogdzsi felesége), és az jelenik meg a HLR keresésekben. De mi köze ennek az NSO-hoz?" - mondta.
Hulió azt is kijelentette, hogy újságírók, emberi jogi aktivisták, civil szervezetek megfigyelése számukra tabu. "Egy ügyfél, aki újságírót vagy emberi jogi aktivistát akar célba venni, attól a pillanattól fogva nem az ügyfelünk" - állította, mondván a rendszernek nem ez a célja, és mindent megtesznek a visszaélések megakadályozásáért.
Később ugyanakkor hozzátette, hogy 2020-ban változtattak az emberi jogi szabályaikon, és alkalmazták az ENSZ szabványát.
"Ez 2017-ből és 2018-ból származó adat, azóta öt rendszert le is kapcsoltunk. Mindent ellenőrizni fogunk, és ha van olyan ügyfelünk, aki újságírókat vesz célba, nem lesz többé az ügyfelünk"
- ígérte.
Beszélt ugyanakkor arról is, hogy a cég 2010 óta tartó története során 45 országgal szerződtek, többségük európai, és volt további 90 ország, akiket visszautasítottak. Ennek ellenére elmondása szerint vannak cégek, amelyek az egész üzleti modelljüket arra építik fel, hogy olyan országoknak adnak el szoftvereket, amelyeket az NSO visszautasított.
Kedves Olvasónk!
Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.
Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.
Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
