Nyugat-Afrika: Széthúzó erők

  • - kovácsy -
  • 2000. október 19.

Külpol

Szűkítsük a kört, tekintsük a két aktuális és akut esetet, Elefántcsontpartot és Nigériát!
az elmúlt fél-háromnegyed év. Szűkítsük a kört, tekintsük a két aktuális és akut esetet, Elefántcsontpartot és Nigériát!

Elefántcsontpart az elefántcsontpartiaké - visszhangzik immár hónapok óta a december végén hatalomra lépett katonai vezetés jelszava. Az ad neki sajátos ízt, hogy az ország lakosságának a bizonytalan becslések szerint legalább harminc, de akár ötven százalékát is szomszéd országokból - főleg északról, Maliból, Burkina Fasóból - érkezett bevándorlók teszik ki, és emellett már-már másodlagos, hogy a tősgyökeresek négy fő népcsoportja is vagy hatvan alcsoportból áll össze. A sajátos elefántcsontparti érzület markáns kifejeződését felfoghatnánk akár az egységesülő nemzeti öntudat nem feltétlenül üdvözlendő, de belátóan megérthető átmeneti felhorgadásaként, ha nem kísérné erőszak, és ha nem szolgálna hatalmi törekvések áttetsző lepléül. Annak idején azt írtuk (MaNcs, január 13.), hogy amennyiben előbb-utóbb választások lesznek az országban, alighanem egy korábbi miniszterelnök, Alassane Dramane Ouattara lesz az új elnök, bár már a megbuktatott államfő is helyi származásának megkérdőjelezésével próbálta taccsra tenni.

Nos, azóta Ouattara már rég kihullott a versenyből, miután júliusban népszavazásra bocsátották az új alkotmányt, amelynek az újdonsága lényegében az

elefántcsontparti mivolt

és a választhatóság közötti összefüggés szorosabbá tételében áll. A kormányzó junta vezetője, Robert Guei tábornok, aki immár - öltözetében is - civilként célozta meg a legfőbb pozíciót az állam élén, ezzel egy csapásra több vetélytársát is diszkvalifikáltathatta, akik közül kétségkívül Ouattara lett volna az igazi ellenfele. A nemzeti öntudat szándékos élesztgetése a vetélytárs felé irányuló rokonszenvet volt hivatott kikezdeni. Az utóbbi a most vasárnap rendezett elnökválasztásra bojkottfelhívást adott ki, akárcsak a megbuktatott kormánypárt színeiben pályázó és szintén kizárt Emile-Constant Bombet.

Guei azonban mindvégig optimistán nyilatkozott a várható részvételt illetően. Lapzártakor, hétfőn, amikor a szavazatszámlálás homályos okokból éppen szünetelt, miközben ő maga a kezdeti eredmények alapján vesztésre állt, kijelentette, hogy - persze valószínűtlen - veresége esetén kész átadni a terepet a jobbiknak. Ez a jobbik Laurent Gbagbo volna, az ellenzék többször is bebörtönzött veteránja. Kettejük szembenállásának fontos sajátossága - és egyfajta jó a rosszban -, hogy Gbagbo és Guei egyaránt az ország délnyugati részéből való, és ez megakadályozza, hogy a szavazás eredménye puszta regionális kötődéseket és elfogultságokat tükrözzön. (Ouattara északon, Bombet pedig délkeleten népszerű.)

Akárcsak Guei, Gbagbo is mindvégig biztosnak mutatta magát a győzelmében, az viszont még az ő sikere és a puccsal - egyébként egy elmeszesedett diktatúrát megdöntő puccsal - hatalomra került Guei visszalépése esetén is kérdéses, miként lesz az ország újra a stabilitás mintapéldája, mint egykoron. A hadsereg megtanulta, hogy van keresnivalója a fegyveres érdekérvényesítés, a politikai hatalom körül, amint ezt az elmúlt hónapok két további, bár sikertelen zendülési, illetve államcsínykísérlete is bizonyítja. A felkorbácsolt idegengyűlölet, a sok helyen pogromszerű erőszak ébrentartására pedig aligha van jobb biztosíték a leromlott gazdasági állapotoknál.

Nigériában sem jobb

a helyzet, pedig érkeznek az országból örvendetes hírek is. Legutóbb például arról, hogy a dél-afrikai példát követve, bizottság tárja föl az elmúlt - tavaly demokratikus választásokkal lezárt - időszak katonai diktatúráinak gaztetteit, meghallgatva a panaszokat és elősegítendő a megbékélést. Csakhogy eközben itt is éleződnek az etnikai ellentétek, alapvetően az északi, mohamedán hauszák és a déli, keresztény jurubák, illetve a tőlük keletre élő igbók között. Már az egymást követő - többnyire északi befolyásoltságú - katonai diktatúrák is ezeknek az ellentéteknek a fenyegető lappangására hivatkoztak saját létokukként, miközben a korrupció és az önkény elképesztő szélsőségei közepette szívták és rombolták le az ország gazdasági potenciálját.

A demokratikus fordulat óta több nagy összecsapás is lezajlott. A legutóbbi az elmúlt két hét folyamán Nigéria legnagyobb városában, Lagosban. Itt szokás szerint egy hat éve alakult szélsőséges joruba érdekvédő szervezet volt a kezdeményező (és alighanem északon előbb-utóbb revánsot vesz majd a másik fél). Állítólagos tolvajokat vettek üldözőbe egy főként hauszák lakta városnegyedben. Az üldözés aztán napokig tartott, és vöröskeresztes adatok szerint legalább száz ember halt meg az összecsapásokban. Hausza családok ezrei kerestek menedéket a felbőszült lincselők és gyújtogatók elől a város kaszárnyáiban, mire a katonaság meg tudta fékezni a tombolást. Szemtanúk szerint még napokkal később is lehetett halottakat látni az utcákon, amikor Obasanjo államfő már kihirdette a szükségállapotot, a joruba szervezetet pedig betiltotta. Az elnök maga is joruba, de miután eddig még nem sikerült sínre tennie az ország megbénult gazdasági életét, etnikum-sorsosai egyre inkább a katonai - tehát a hausza- - uralom visszatérésétől tartanak. Ráadásul a szemére hányják azt is, hogy nem lép fel elég keményen az északi mohamedán szélsőségesekkel szemben, akik már több szövetségi államban elérték a nyugati szemmel elég rémisztő muszlim törvénykezés bevezetését. Ezt a jorubák az északon élő déliek nyílt üldözéséhez vezető első lépésnek tekintik, ami fölerősítette követeléseiket saját szűkebb hazájuk politikai autonómiájának megteremtésére, sőt Délnyugat-Nigéria függetlenné válására.

Láttunk már ilyen próbálkozást Nigériában úgy három évtizede: a biafrai háborúnak több mint egymillió halottja volt.

- kovácsy -

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.