Nyugat-Afrika: Széthúzó erők

  • - kovácsy -
  • 2000. október 19.

Külpol

Szűkítsük a kört, tekintsük a két aktuális és akut esetet, Elefántcsontpartot és Nigériát!
az elmúlt fél-háromnegyed év. Szűkítsük a kört, tekintsük a két aktuális és akut esetet, Elefántcsontpartot és Nigériát!

Elefántcsontpart az elefántcsontpartiaké - visszhangzik immár hónapok óta a december végén hatalomra lépett katonai vezetés jelszava. Az ad neki sajátos ízt, hogy az ország lakosságának a bizonytalan becslések szerint legalább harminc, de akár ötven százalékát is szomszéd országokból - főleg északról, Maliból, Burkina Fasóból - érkezett bevándorlók teszik ki, és emellett már-már másodlagos, hogy a tősgyökeresek négy fő népcsoportja is vagy hatvan alcsoportból áll össze. A sajátos elefántcsontparti érzület markáns kifejeződését felfoghatnánk akár az egységesülő nemzeti öntudat nem feltétlenül üdvözlendő, de belátóan megérthető átmeneti felhorgadásaként, ha nem kísérné erőszak, és ha nem szolgálna hatalmi törekvések áttetsző lepléül. Annak idején azt írtuk (MaNcs, január 13.), hogy amennyiben előbb-utóbb választások lesznek az országban, alighanem egy korábbi miniszterelnök, Alassane Dramane Ouattara lesz az új elnök, bár már a megbuktatott államfő is helyi származásának megkérdőjelezésével próbálta taccsra tenni.

Nos, azóta Ouattara már rég kihullott a versenyből, miután júliusban népszavazásra bocsátották az új alkotmányt, amelynek az újdonsága lényegében az

elefántcsontparti mivolt

és a választhatóság közötti összefüggés szorosabbá tételében áll. A kormányzó junta vezetője, Robert Guei tábornok, aki immár - öltözetében is - civilként célozta meg a legfőbb pozíciót az állam élén, ezzel egy csapásra több vetélytársát is diszkvalifikáltathatta, akik közül kétségkívül Ouattara lett volna az igazi ellenfele. A nemzeti öntudat szándékos élesztgetése a vetélytárs felé irányuló rokonszenvet volt hivatott kikezdeni. Az utóbbi a most vasárnap rendezett elnökválasztásra bojkottfelhívást adott ki, akárcsak a megbuktatott kormánypárt színeiben pályázó és szintén kizárt Emile-Constant Bombet.

Guei azonban mindvégig optimistán nyilatkozott a várható részvételt illetően. Lapzártakor, hétfőn, amikor a szavazatszámlálás homályos okokból éppen szünetelt, miközben ő maga a kezdeti eredmények alapján vesztésre állt, kijelentette, hogy - persze valószínűtlen - veresége esetén kész átadni a terepet a jobbiknak. Ez a jobbik Laurent Gbagbo volna, az ellenzék többször is bebörtönzött veteránja. Kettejük szembenállásának fontos sajátossága - és egyfajta jó a rosszban -, hogy Gbagbo és Guei egyaránt az ország délnyugati részéből való, és ez megakadályozza, hogy a szavazás eredménye puszta regionális kötődéseket és elfogultságokat tükrözzön. (Ouattara északon, Bombet pedig délkeleten népszerű.)

Akárcsak Guei, Gbagbo is mindvégig biztosnak mutatta magát a győzelmében, az viszont még az ő sikere és a puccsal - egyébként egy elmeszesedett diktatúrát megdöntő puccsal - hatalomra került Guei visszalépése esetén is kérdéses, miként lesz az ország újra a stabilitás mintapéldája, mint egykoron. A hadsereg megtanulta, hogy van keresnivalója a fegyveres érdekérvényesítés, a politikai hatalom körül, amint ezt az elmúlt hónapok két további, bár sikertelen zendülési, illetve államcsínykísérlete is bizonyítja. A felkorbácsolt idegengyűlölet, a sok helyen pogromszerű erőszak ébrentartására pedig aligha van jobb biztosíték a leromlott gazdasági állapotoknál.

Nigériában sem jobb

a helyzet, pedig érkeznek az országból örvendetes hírek is. Legutóbb például arról, hogy a dél-afrikai példát követve, bizottság tárja föl az elmúlt - tavaly demokratikus választásokkal lezárt - időszak katonai diktatúráinak gaztetteit, meghallgatva a panaszokat és elősegítendő a megbékélést. Csakhogy eközben itt is éleződnek az etnikai ellentétek, alapvetően az északi, mohamedán hauszák és a déli, keresztény jurubák, illetve a tőlük keletre élő igbók között. Már az egymást követő - többnyire északi befolyásoltságú - katonai diktatúrák is ezeknek az ellentéteknek a fenyegető lappangására hivatkoztak saját létokukként, miközben a korrupció és az önkény elképesztő szélsőségei közepette szívták és rombolták le az ország gazdasági potenciálját.

A demokratikus fordulat óta több nagy összecsapás is lezajlott. A legutóbbi az elmúlt két hét folyamán Nigéria legnagyobb városában, Lagosban. Itt szokás szerint egy hat éve alakult szélsőséges joruba érdekvédő szervezet volt a kezdeményező (és alighanem északon előbb-utóbb revánsot vesz majd a másik fél). Állítólagos tolvajokat vettek üldözőbe egy főként hauszák lakta városnegyedben. Az üldözés aztán napokig tartott, és vöröskeresztes adatok szerint legalább száz ember halt meg az összecsapásokban. Hausza családok ezrei kerestek menedéket a felbőszült lincselők és gyújtogatók elől a város kaszárnyáiban, mire a katonaság meg tudta fékezni a tombolást. Szemtanúk szerint még napokkal később is lehetett halottakat látni az utcákon, amikor Obasanjo államfő már kihirdette a szükségállapotot, a joruba szervezetet pedig betiltotta. Az elnök maga is joruba, de miután eddig még nem sikerült sínre tennie az ország megbénult gazdasági életét, etnikum-sorsosai egyre inkább a katonai - tehát a hausza- - uralom visszatérésétől tartanak. Ráadásul a szemére hányják azt is, hogy nem lép fel elég keményen az északi mohamedán szélsőségesekkel szemben, akik már több szövetségi államban elérték a nyugati szemmel elég rémisztő muszlim törvénykezés bevezetését. Ezt a jorubák az északon élő déliek nyílt üldözéséhez vezető első lépésnek tekintik, ami fölerősítette követeléseiket saját szűkebb hazájuk politikai autonómiájának megteremtésére, sőt Délnyugat-Nigéria függetlenné válására.

Láttunk már ilyen próbálkozást Nigériában úgy három évtizede: a biafrai háborúnak több mint egymillió halottja volt.

- kovácsy -

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.