A bejelentés, hogy a magyar kormány a Romániával közös határon is kerítést fog felállítani, máris komoly politikai következményekkel járt. Victor Ponta román kormányfő Werner Faymann osztrák szövetségi kancellárhoz igen hasonló hangnemben fogalmazott:
„A gondot az okozza, vajon rendelkezünk-e azokkal a logisztikai képességekkel, hogy a kvótarendszer által számunkra megszabott emberek tömegét tényleg emberként kezeljük, nem úgy, mint magyar szomszédaink, botokkal és számokat írva rájuk. Az efféle eljárással nem értek egyet.”
Szijjártó Péter – immár szokása szerint – visszautasította és hazugságnak nevezte a vádakat,
mire Ponta a Facebook-oldalán válaszolt:
„Nem akarok válaszolni az efféle, a magyar kormány egyes képviselői által elkövetett provokációkra, de nézzék meg az Adevărul és a Mediafax beszámolóit, hogyan viselkednek a magyar hatóságok a menekültekkel. Azonnal meg fogják érteni felháborodásomat, melyet európai polgárként érzek az olyan mentalitás és megnyilvánulások iránt, melyeknek Európa csak a 30-as, 40-es években lehetett tanúja.”
Később hozzátette: Mint annyi más európai politikus számára, neki is „kötelessége” felhívni a figyelmet és elutasítani „néhány, a legmagasabb tisztségeket betöltő magyar kormányzati tényező következetes magatartását”. Ezek „szégyent hoznak az európai kultúrára és az Európai Unió vallott értékeire”, lévén, hogy olykor „antiszemiták”, máskor meg ellenségesek „a legkülönfélébb kisebbségekkel”, s „ráadásul most még a menekültekkel szemben is...”
„A pengékkel ellátott drótkerítés, az agresszív törvények, a börtönnel fenyegetőzés és az életbe léptetett biztonsági intézkedések brutalitása nem fogja megoldani a problémát – de megmutatja, hogy Magyarországon, Európa szívében olyan kormányzó politikusok vannak, akik semmiben sem különböznek a szír, a líbiai s egyéb azon kollégáiktól, akik elől ma az emberek menekülni kényszerülnek.”
| ||
Súlyos szavak, de nem egyedül Ponta fogalmaz ma már ekként, hanem a többség.
De vajon tényleg csak a felépíteni tervezett kerítés okozta a bukaresti kormányzó elit felháborodását? Elvégre, ha a térképre nézünk, két dolgot még az is azonnal észrevesz, aki nem jártas sem az aktuális politikai kérdésben, sem pedig a topológiában.
1. Ha egy Szerbiában rekedt menekülő ember minél előbb el akarja hagyni a térséget, és Ausztriába akar jutni, semmiképp sem választja Romániát. Hisz
(a) a kerülő óriási,
(b) a menekülési útvonalakat nagyon megnehezíti, a hatóságok dolgait pedig igen megkönnyíti a Duna, továbbá a Tisza vajdasági szakasza,
(c) ha valaki át is jut Romániába, onnan csak a menekültek által „horror földjének” tekintett Magyarországon át vezet ismét az út.
2. Bár a tervezett kerítés nyomvonalát jelző cölöpöket már megkezdték leverni, a magyar hatóságok nagy valószínűséggel nem is tervezik megépíteni a kerítést, annak bejelentése csak a taktika része volt, hogy a menekültek már eleve lemondjanak erről a lehetőségről.
Ha ezt vesszük figyelembe, akkor a magyar lépés Románia szempontjából még előnyös is volt, hisz eleve elveszi az érintették kedvét, hogy ezt az útvonalat válasszák, s így gondot okozzanak a bukaresti hatóságoknak.
De akkor mégis mi magyarázhatja az igencsak erőteljes reakciókat?
1. Pontának nem jön rosszul a megméretés Orbán Viktorral. Valóban nem makulátlan a renoméja; ő is kísérletezett már olyasmikkel, amilyenekkel magyar kollégája, de a román politikai eliten belül senki sem sérthet vitális európai érdekeket, nem vitázhat az unióval, és nem viselkedhet áruló módjára a szövetséges Egyesült Államokkal szemben. Mindazonáltal az alkotmányos jogok és törvények „kreatív” kezelése az elmúlt években gyakran eszébe jutott a román kormányfőnek is, amit azonban nem, vagy csak nagyon ritkán tudott megvalósítani. Ám most itt egy újabb alkalom, hogy ő lehessen a „jó fiú” az Orbánnal való összehasonlításban, s ezt – valljuk be – politikai hiba lenne részéről nem kihasználni. Ráadásul egy olyan pillanatban, amikor élénk verseny folyik a nemzetközi térben Orbán gyalázását illetően, tehát a siker szinte garantált.
2. Egyébként is célszerű Bukarest számára, hogy barátokat gyűjtsön, mert így vagy úgy magának is szembesülnie kell a menekültválsággal. Vagy azért, mert területén meg fognak jelenni a hazátlan szírek, kurdok, afgánok stb., vagy azért, mert a jövő heti uniós csúcson nagy biztonsággal megszavazandó kvótarendszer az országot is érinti majd. Ponta már jó előre jelezte: a kilátásba helyezett 1800 fő túl sok Romániának, bár a kvótarendszert elfogadja. Azóta olyan hírek érkeztek, hogy a kormány akár abba is bele fog menni, hogy ennél több embert, 3-4000-et is befogad, csak hogy elébe menjen Berlin, Párizs és London elvárásainak. Ezt a lépést Washington is szimpátiával fogadná.
3. A Ponta vezette kormánykoalíciónak a Romániai Magyar Demokrata Szövetség nem tagja, ellenzéki erőként politizál. Hogy most Magyarország előállt a fal ötletével, azt a román kormányfő mindenképp tematizálni fogja a romániai politikai térben is. Kelemen Hunor, a magyar párt elnöke eléggé ostoba módon máris partnerként szállt be ebbe a konfliktusba, a Fideszt védve, s a kerítés jellegét bagatellizálva. Kelemennek akár még igaza is lehet, ám politikai síkon már most vesztesnek mondható, s csak még tovább erodálhatja amúgy is rettenetes állapotban lévő, a helyi szélsőségeseknek és a „határon túli” Orbánnak egyre kiszolgáltatottabb pártját.
Szijjártó beleáll
Szijjártó és rajta keresztül Orbán persze még mindig úgy gondolja, hogy erősen beleállva a konfliktusba, épp annak megroggyant reputációja miatt könnyen legyűrheti a román kormányfőt. Nem tudom, a Bukarestbe akkreditált magyar nagykövet mit művel azon túl, hogy olyasmiket nyilatkozik, ami nem egy diplomatának, hanem egy politikusnak a dolga. De talán félrerakhatná a magyar diplomaták között persze kórszerűen terjedő rettegést, s hazajelenthetne valami olyasmit is, ami köszönő viszonyban van a valósággal. Mégpedig azt, hogy: Ponta feje felett egyre kevésbé lóg már Damoklész kardja, az EU olyan jogtechnikai értelmezést fűzött a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) által megkomponált vádakhoz, hogy azok bíróság elé kerülése majdhogynem kizárt, s ha oda is kerülnének, a felmentés biztosra vehető lesz.
Másrészt – a legutóbbi felmérések szerint – Ponta pártjának, s még inkább a kormánykoalíciónak jelentős támogatottsága van az ellenzékkel szemben. Így a kormányfő lemondása, egy előre hozott választás szükségessége ma már fel sem merül. És valószínűleg ez így is marad 2016-ig, az új választásokig.
A szerző a DK elnökségi tagja
