„Olyan mentalitás, amilyet Európa csak a 30-as, 40-es években tapasztalt”

  • Ara-Kovács Attila
  • 2015. szeptember 17.

Külpol

Vajon a bukaresti magyar nagykövet mit művel? Már azon túl, hogy olyasmiket nyilatkozik, ami nem egy diplomatának, hanem egy politikusnak a dolga.

A bejelentés, hogy a magyar kormány a Romániával közös határon is kerítést fog felállítani, máris komoly politikai következményekkel járt. Victor Ponta román kormányfő Werner Faymann osztrák szövetségi kancellárhoz igen hasonló hangnemben fogalmazott:

A gondot az okozza, vajon rendelkezünk-e azokkal a logisztikai képességekkel, hogy a kvótarendszer által számunkra megszabott emberek tömegét tényleg emberként kezeljük, nem úgy, mint magyar szomszédaink, botokkal és számokat írva rájuk. Az efféle eljárással nem értek egyet.

Szijjártó Péter – immár szokása szerint – visszautasította és hazugságnak nevezte a vádakat,

mire Ponta a Facebook-oldalán válaszolt:

Nem akarok válaszolni az efféle, a magyar kormány egyes képviselői által elkövetett provokációkra, de nézzék meg az Adevărul és a Mediafax beszámolóit, hogyan viselkednek a magyar hatóságok a menekültekkel. Azonnal meg fogják érteni felháborodásomat, melyet európai polgárként érzek az olyan mentalitás és megnyilvánulások iránt, melyeknek Európa csak a 30-as, 40-es években lehetett tanúja.”

Később hozzátette: Mint annyi más európai politikus számára, neki is „kötelessége” felhívni a figyelmet és elutasítani „néhány, a legmagasabb tisztségeket betöltő magyar kormányzati tényező következetes magatartását”. Ezek szégyent hoznak az európai kultúrára és az Európai Unió vallott értékeire”, lévén, hogy olykor „antiszemiták”, máskor meg ellenségesek „a legkülönfélébb kisebbségekkel”, s „ráadásul most még a menekültekkel szemben is...

A pengékkel ellátott drótkerítés, az agresszív törvények, a börtönnel fenyegetőzés és az életbe léptetett biztonsági intézkedések brutalitása nem fogja megoldani a problémát – de megmutatja, hogy Magyarországon, Európa szívében olyan kormányzó politikusok vannak, akik semmiben sem különböznek a szír, a líbiai s egyéb azon kollégáiktól, akik elől ma az emberek menekülni kényszerülnek.

false


Súlyos szavak, de nem egyedül Ponta fogalmaz ma már ekként, hanem a többség.

De vajon tényleg csak a felépíteni tervezett kerítés okozta a bukaresti kormányzó elit felháborodását? Elvégre, ha a térképre nézünk, két dolgot még az is azonnal észrevesz, aki nem jártas sem az aktuális politikai kérdésben, sem pedig a topológiában.

1. Ha egy Szerbiában rekedt menekülő ember minél előbb el akarja hagyni a térséget, és Ausztriába akar jutni, semmiképp sem választja Romániát. Hisz

(a) a kerülő óriási,

(b) a menekülési útvonalakat nagyon megnehezíti, a hatóságok dolgait pedig igen megkönnyíti a Duna, továbbá a Tisza vajdasági szakasza,

(c) ha valaki át is jut Romániába, onnan csak a menekültek által „horror földjének” tekintett Magyarországon át vezet ismét az út.

2. Bár a tervezett kerítés nyomvonalát jelző cölöpöket már megkezdték leverni, a magyar hatóságok nagy valószínűséggel nem is tervezik megépíteni a kerítést, annak bejelentése csak a taktika része volt, hogy a menekültek már eleve lemondjanak erről a lehetőségről.

Ha ezt vesszük figyelembe, akkor a magyar lépés Románia szempontjából még előnyös is volt, hisz eleve elveszi az érintették kedvét, hogy ezt az útvonalat válasszák, s így gondot okozzanak a bukaresti hatóságoknak.

De akkor mégis mi magyarázhatja az igencsak erőteljes reakciókat?

1. Pontának nem jön rosszul a megméretés Orbán Viktorral. Valóban nem makulátlan a renoméja; ő is kísérletezett már olyasmikkel, amilyenekkel magyar kollégája, de a román politikai eliten belül senki sem sérthet vitális európai érdekeket, nem vitázhat az unióval, és nem viselkedhet áruló módjára a szövetséges Egyesült Államokkal szemben. Mindazonáltal az alkotmányos jogok és törvények „kreatív” kezelése az elmúlt években gyakran eszébe jutott a román kormányfőnek is, amit azonban nem, vagy csak nagyon ritkán tudott megvalósítani. Ám most itt egy újabb alkalom, hogy ő lehessen a „jó fiú” az Orbánnal való összehasonlításban, s ezt – valljuk be – politikai hiba lenne részéről nem kihasználni. Ráadásul egy olyan pillanatban, amikor élénk verseny folyik a nemzetközi térben Orbán gyalázását illetően, tehát a siker szinte garantált.

2. Egyébként is célszerű Bukarest számára, hogy barátokat gyűjtsön, mert így vagy úgy magának is szembesülnie kell a menekültválsággal. Vagy azért, mert területén meg fognak jelenni a hazátlan szírek, kurdok, afgánok stb., vagy azért, mert a jövő heti uniós csúcson nagy biztonsággal megszavazandó kvótarendszer az országot is érinti majd. Ponta már jó előre jelezte: a kilátásba helyezett 1800 fő túl sok Romániának, bár a kvótarendszert elfogadja. Azóta olyan hírek érkeztek, hogy a kormány akár abba is bele fog menni, hogy ennél több embert, 3-4000-et is befogad, csak hogy elébe menjen Berlin, Párizs és London elvárásainak. Ezt a lépést Washington is szimpátiával fogadná.

3. A Ponta vezette kormánykoalíciónak a Romániai Magyar Demokrata Szövetség nem tagja, ellenzéki erőként politizál. Hogy most Magyarország előállt a fal ötletével, azt a román kormányfő mindenképp tematizálni fogja a romániai politikai térben is. Kelemen Hunor, a magyar párt elnöke eléggé ostoba módon máris partnerként szállt be ebbe a konfliktusba, a Fideszt védve, s a kerítés jellegét bagatellizálva. Kelemennek akár még igaza is lehet, ám politikai síkon már most vesztesnek mondható, s csak még tovább erodálhatja amúgy is rettenetes állapotban lévő, a helyi szélsőségeseknek és a „határon túli” Orbánnak egyre kiszolgáltatottabb pártját.

Szijjártó beleáll

Szijjártó és rajta keresztül Orbán persze még mindig úgy gondolja, hogy erősen beleállva a konfliktusba, épp annak megroggyant reputációja miatt könnyen legyűrheti a román kormányfőt. Nem tudom, a Bukarestbe akkreditált magyar nagykövet mit művel azon túl, hogy olyasmiket nyilatkozik, ami nem egy diplomatának, hanem egy politikusnak a dolga. De talán félrerakhatná a magyar diplomaták között persze kórszerűen terjedő rettegést, s hazajelenthetne valami olyasmit is, ami köszönő viszonyban van a valósággal. Mégpedig azt, hogy: Ponta feje felett egyre kevésbé lóg már Damoklész kardja, az EU olyan jogtechnikai értelmezést fűzött a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) által megkomponált vádakhoz, hogy azok bíróság elé kerülése majdhogynem kizárt, s ha oda is kerülnének, a felmentés biztosra vehető lesz.

Másrészt – a legutóbbi felmérések szerint – Ponta pártjának, s még inkább a kormánykoalíciónak jelentős támogatottsága van az ellenzékkel szemben. Így a kormányfő lemondása, egy előre hozott választás szükségessége ma már fel sem merül. És valószínűleg ez így is marad 2016-ig, az új választásokig.

A szerző a DK elnökségi tagja

Neked ajánljuk

Nem alszik

Mégis ki ölte meg a nagy pofájú, felfuvalkodott amerikai rendezőt? A producer, akit megzsarolt; a forgatókönyvíró, akinek vízióját tönkre akarja tenni – esetleg a főszereplő színésznő, akinek részegen félreérthetetlen ajánlatot tett; vagy talán annak férje, akivel még össze is verekedett?

Túl sok

  • Sándor Panka

A nézőteret sűrű köd borítja, a színpadképet a szürke szín dominálja. Ferdén elhelyezett ajtók keretezik a színpad közepére állított lépcsősort (díszlet, jelmez: Tihanyi Ildi).

Egy doboz lenne

Zuhog az eső, Martin többszöri eltévedés után jut el az Ardennek mélyén lévő a faluba, ahol régen nem látott apja meghalt. Mivel az apja kimondottan azt kérte, helyben hantolják el, ám a temető már tele van, Martin a furcsa sírásó segítségével egy rejtélyes, sok-sok éve nem látogatott sírt akar kiüríteni.

Ki a hülye?

  • Sándor Panka

A színpadon két forgatható szobabelső, a kettő között szintén mozgatható, jellegzetes zöld falusi kerítés. Az elemek mobilizálásával a történet összes helyszíne megjeleníthető. Kovács Dániel Ambrus nem csak rendezte a darabot, ő tervezte a látványt is, s az nem csak az ötletes térkonstrukciók miatt működött. A kopottas szobabelsők úgy teremtenek sivár atmoszférát, hogy közben furcsa nosztalgiát is érzünk irántuk.

Nemesítő idő

Huszonhárom év után újra találkozik egy Férfi és egy Nő. Egykor szerelmespár voltak, ma valami megkésett randevúszerű találkozójuk van egy kölcsönlakásban. Néhány retrónak ható bútor, mázas kisszobor meg klasszik nipp veszi őket körül, a háttér meg egy méretes faliszőnyeg, cirkuszi vagy farsangi jelenettel. A Nő Amerikában él, a Férfi itthon maradt.

Tartsd szárazon a tésztát!

  • Kiss Annamária

Mintha vége lenne az előadásnak, tapsolnánk, ám szólítanak az alkotók, hogy foglaljunk helyet a színpad egyik vagy másik szélénél attól függően, szerintünk bűnös vagy ártatlan az ókori görög hősnő. De nemcsak térfelet választunk, meg is kell védenünk az álláspontunkat. A két csoport, szokatlan módon sok mindenben egyetért, megérti egymást. Érvényes vita bontakozik ki.

Hogy igaz legyen

  • Antoni Rita

Nehéz nem észrevenni, hogy a Libri könyvesboltjaiban egy ideje, pontosabban amióta az államilag bőkezűen támogatott Mathias Corvinus Collegium Alapítvány (MCC) beszállt a Libri–Bookline kiadócsoportba, központi helyen, gúlákba állítva díszelegnek az MCC Press „genderellenes” (azaz, a feminista és LMBTQ jogi törekvéseket lejáratni igyekvő) kiadványai, jelentős ellensúlyozás nélkül.

Az iskolapénz

Múlt pénteken öt, a polgári engedetlenségi akciósorozatban részt vevő fővárosi középiskolai tanárt rúgtak ki a fővárosi Kölcsey Ferenc Gimnáziumból. E hét elején az illetékes tankerület vezetője személyesen adott át írásbeli figyelmeztetést a zuglói Szent István Gimnázium három pedagógusának.

Akkor minek?

A hét elején az Országgyűlés elfogadta azokat a törvényjavaslatokat illetve -módosításokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a kormány ki tudja énekelni az uniós források egyelőre felfüggesztett részét, 7,5 milliárd euró végösszegben, az Európai Bizottságtól és az Európai Tanácstól.