Ezzel véget ért Magyarország soros elnöksége is, amit António Costa, az Európai Tanács elnöke, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Orbán Viktor miniszterelnök közös sajtótájékoztatója zárt. Az európai döntéshozók több szempontból is sikeresnek értékelhették az elmúlt fél évet, ám Orbán önkényesen megjárt „békemissziója” súlyos árnyékként vetült az elnökségre.
António Costa rögtön Ukrajna helyzetéről beszélt: az Európai Unió elkötelezett a béke mellett, de az csak stabil és tartós békét jelenthet, és olyat, aminek részleteiről és idejéről Ukrajna dönt. Costa emlékeztetett rá, hogy eddig 130 milliárd euró érkezett Ukrajnába, és az EU több mint 30 milliárd eurós pénzügyi csomagot állított össze 2025-re – ebben 12,5 milliárdot az Ukrajna-keret, 18,1 milliárdot pedig a befagyasztott orosz vagyon tesz ki –, hogy stabilizálja a védekező ország gazdaságát. „Célunk megakadályozni az eszkalációt” – tette hozzá. De arról is beszélt a Tanács elnöke, hogy
Oroszország háborúja „nem csupán európai háború, hanem a nemzetközi jog ellen, a területi szuverenitás elve ellen intézett hadüzenet”.
A brüsszeli csúcstalálkozó fontos témája volt az Európai Unió szerepének megvitatása is a globális világban. Costa hangsúlyozta, hogy multipoláris világban élünk, ennek megfelelően fel kell adni az olyan leegyszerűsített fogalmakat, mint a „globális Dél”, és meg kell erősíteni a kapcsolatainkat a harmadik világbeli országokkal, hogy megbirkózhassunk olyan problémákkal, mint a szegénység, a klímaváltozás és a migráció. Védelmi kérdésekben pedig megkerülhetetlen az EU-ból már kilépett Egyesült Királyság.
Ursula von der Leyen az ukrán fronton sorsdöntő évnek nevezte 2025-öt, és azt ígérte, az EU megsegíti Ukrajnát, hogy a télre megerősítse az energiahálózatát. Előkészítik az ország EU-s csatlakozásának első lépcsőfokát (klaszterét) – de ennél több konkrétummal nem szolgált a kérdésben. A szíriai diktátor, Bassár el-Aszad bukásával és a lázadók hatalomátvételével kapcsolatban elhangzott, hogy az EU a békés átrendeződésben érdekelt, de „még korai eldönteni, hogy az új vezetés beváltja-e az ígéreteit a nemzeti egység, a kisebbségek és a nők védelme tekintetében”.
A Bizottság elnöke bízik abban, hogy Donald Trump hivatalba lépésével fennmaradnak az erős transzatlanti kapcsolatok, és együtt tudnak fellépni a kínai befolyás, és különösen a kínai kereskedelmi túlkapacitás ellen, ami sérti az EU és Amerika közös piacait.
Noha Ursula von der Leyen néhány mondatban méltatta Magyarország soros elnökségét – kiemelve Bulgária és Románia schengeni csatlakozását, a mérföldkő jelentőségű tárgyalásokat Albániával és Szerbiával, és a november eleji budapesti nyilatkozatot –, nehéz elmenni amellett, hogy ez a brüsszeli csúcstalálkozó érdemi viták nélkül, viszonylag szegény záródokumentummal ért véget, a geostratégiai nyilatkozat mellett pedig rendkívül diplomatikus kötelező köröket hallottunk arról, mit értek el fél év alatt.
Orbán Viktor hosszú „békemissziójának” kérdése végig ott lebegett a levegőben – és a nemzetközi sajtó érdeklődését is megmozgatta, de a magyar miniszterelnök egyetlen kérdésre sem válaszolt érdemben.
Míg július elején még a soros elnökség logójával díszítette a Putyinnál tett látogatásáról készült fotókat, az orosz elnök is az EU képviselőjeként hivatkozott rá, Orbán most látványosan elhatárolta ún. békemisszióját az Uniótól. Azt mondta, az Unión keresztül nem volt konszenzus az ukrajnai háborút illetően, ezért „ha nincs konszenzus, akkor nem lehet fellépni az Európai Tanács nevében. Tehát minden, amit a háború ügyében tettem, azt nem az elnökség keretében, hanem attól függetlenül kellett tenni.” Hangsúlyozta, hogy a karácsonyi tűzszüneti javaslatot sem „elnökségi keretben tettük le az asztalra”.
Orbán az egyik percben arról beszélt, hogy „minden politikai vitát félre tudtak tenni” Ursula von der Leyennel annak érdekében, hogy fontos ügyeket előre tudjanak vinni, a másikban pedig arról, hogy Magyarországnak volt bátorsága nem bürokratikus, hanem „politikai” elnökséget vinni, hogy újra naggyá tegyék Európát.
Azonban sokan emlékezhetnek még arra, hogy von der Leyen és Orbán látványosan egymásnak feszült október 9-én Strasbourgban: akkor a Bizottság vezetője még azt is fejére olvasta Orbánnak, hogy embercsempészeket engedett szabadon, és a Fidesz kétes emlékezetpolitikáját kárhoztatta 1956-tal kapcsolatban: „Nincs olyan európai nyelv, amelyben a béke a megadással lenne egyenlő, a szuverenitás pedig a megszállással.”
A „békemisszió” kudarca most abban is tetten érhető volt az uniós elnökség lezárultával, hogy mind Zelenszkij, mind az uniós vezetők arról beszéltek, csakis a stabil, tartós békében érdekeltek. Orbán pedig látványosan meghunyászkodott a sajtótájékoztatón, amikor arról beszélt, hogy
tisztában van Magyarország méretével és lehetőségeivel, ezért „nem nagy geopolitikai célokat fogalmaztunk meg, mint a nagyfiúk, hanem egy kisebbet.
Nem látom annak akadályát, hogy legalább az ortodox karácsony két-három napján ne haljanak meg emberek a frontvonalon, és hogy megegyezzenek a felek arról, hogy valamennyi, mondjuk 700-700 fogoly hazamenjen” – mondta Orbán, de nem fejtette ki, tart-e attól, hogy a fegyverszünet előnyös újrarendezést biztosítana az oroszoknak. „Itt az ideje, hogy a diplomácia visszavegye a vezetést a tábornokoktól” – fogalmazott.
Noha a december 19-i közös sajtótájékoztatón mindenki visszafogottan nyilatkozott, Costa és von der Leyen egyértelműen Orbánra reflektált, amikor kijelentette: nem spekulálni kell Ukrajna helyzetéről, hanem felkészíteni az országot minden lehetséges opcióra, gyors béke pedig akkor lesz, ha Oroszország befejezi a háborút.
A magyar miniszterelnök több kérdést kapott Ukrajnával kapcsolatban. Volt, aki arra volt kíváncsi, Orbán bevetne-e magyar katonákat, hogy békére kényszerítse Putyint, közbenjárt volna-e az amerikaiaknál az ukránoknak adott biztonsági garanciákról. Orbán egyik kérdésre sem válaszolt, de „stratégiai nyugalomra” intette az EU-t Trump megválasztásával kapcsolatban.
„Nincsen mandátumom arra, hogy más elnök nevében beszéljek”
– mondta arra a kérdésre, hogy megtudta-e Trumpról, miként teremtene a békét a megválasztása után 24 órával.
„Az elmúlt hat hónapban megerősödött bennem az a vélemény, hogy az EU túlélésének egyetlen módja, ha ambiciózussá teszi magát, és nagy dolgokra vállalkozik” – mondta Orbán, emlékeztetve az elnökség trumpista mottójára: Make Europe Great Again. Ugyanakkor Ursula von der Leyen volt az, aki elmondhatta, hogy a NATO két tagállammal erősebb az oroszok inváziója után, Ukrajna pedig rendkívül modern hadsereggel rendelkezik, amit 40 százalékban az Egyesült Államoknak, 47 százalékban az Európai Uniónak köszönhetünk.
Orbán pedig, jóllehet azt hangsúlyozza, hogy nem bürokratikus elnökséget vitt, végsősoron olyan ügymenetekkel dicsekedhet az elnökség után, amelyek szorgalmas diplomaták munkáját dicsérik, és a versenyképességről szóló budapesti nyilatkozatban is korlátozott volt a soros elnökség szerepe, főként a szervezésről szólt. Románia és Bulgária csatlakozásában a schengeni övezethez és a szerb és macedón tárgyalások folytatódásában a magyar tisztviselőknek nagyobb szerep jutott. De nem kérdés, hogy Orbánék soros elnökségének végét megkönnyebbült sóhajok kísérik Brüsszelben. Januártól a lengyeleké a terep.
