Orbán a CDU elnökétől kér segítséget a Néppárt elnökével szemben

  • narancs.hu
  • 2020. április 2.

Külpol

Levélben magyarázkodik a magyar miniszterelnök a felhatalmazási törvény miatt, egyben bemártotta Donald Tuskot.

Orbán a Néppártban keres támogatókat abszolút hatalma megvédéséhez, ezért felvette a kapcsolatot az európai konzervatív pártcsalád több vezető figurájával. Többek között levélben fordult Annegret Kramp-Karrenbauer, CDU-elnökhöz is, azzal a céllal, hogy elmagyarázza, miért volt szükség az időkorlát nélküli felhatalmazási törvényre, amely szinte teljhatalmat biztosít neki a járványügyi veszélyhelyzet idejére (amelynek végét szintén a kormány határozhatja meg) - számolt be az ügyről csütörtökön az Euroactiv.

Az AFP hírügynökség által megszerzett levélben úgy érvelt, a koronavírus elleni küzdelem “nem játék”, szüksége van a felhatalmazásra, hiszen nemcsak Magyarországon, a többi tagállamban is veszélyben van az állampolgárok élete. Ugyanakkor bemártotta, a Néppárt elnökét, Donald Tuskot. Róla az Euroactiv szerint azt írta, szembemegy a jobboldali pártcsaláddal, hiszen a baloldalhoz és a liberálisokhoz igazodik, aggályai megalapozatlanok, alaptalanul vonja kétségbe néhány tagpárt demokratikus elkötelezettségét.

Tusk és Orbán

Tusk és Orbán

 

Az Euroactiv szerint ezzel lényegében Annegret Kramp-Karrenbauer segítségét kérte Tuskkal szemben. Mint emlékezetes, szerdán 13 tagállam - köztük a két nagy, Franciaország és Németország - arra figyelmeztetett, hogy - Magyarország nevének említése nélkül - egyes kormányok a vírus elleni küzdelem jegyében gyengítik a jogállamot, veszélyeztethetik a szólásszabadságot.

Tusk pedig egy videóban úgy fogalmazott, komoly kétségei vannak, hogy a jelenlegi válságot túléli-e az EU, ugyanis egyes politikusok úgy viselkednek, mint a vírus, nem úgy, mint az oltás, majd meg is nevezte Orbánt. Illetve a napokban az is kiderült, hogy a Néppártban megint terítékre került a felfüggesztett tagságú Fidesz kizárása. Tusk erről azt mondta, a járvány elvonulta után elszámolnak a Fidesszel.

Mint ismeretes, a miniszterelnök-helyettes, Semjén Zsolt több olyan javaslatot terjesztett a parlament elé, amelyek tovább szűkítenék az ellenzék mozgásterét, illetve alapjogokat csorbítanának. Igaz, a polgármesterek jogköreinek elvtételét végül egy fél nappal a beterjesztés után - részben a nemzetközi visszhangot látva - a kormány visszavonta.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.