„A különbözőségek ellenére Azerbajdzsánban és Magyarországban közös, hogy mindkettő világos stratégia mentén irányított, vezetett, helyes irányba fordított ország” – mondta Orbán Viktor kedden, miután stratégiai partnerségi (és további hét) megállapodást írt alá Ilham Alijev azeri elnökkel. Nem derült ki, hogy a civil társadalom és a kormány viszonyát Orbán a közös pontok között látja-e, az viszont bizonyos, hogy e példán remekül szemléltethető Alijev elnök világos irányítási stratégiája.
„A véleménynyilvánítási, a gyülekezési és egyesülési szabadság korlátozása jelentősen felgyorsult a 2013. októberi elnökválasztást megelőző hónapokban” – írja tavaly szeptemberi jelentésében a Human Rights Watch (HRW) emberi jogi szervezet. Persze Alijevet korábban sem a demokrácia élharcosai között tartotta számon a nemzetközi közösség. A 2013-as választáson például csak azért indulhatott – és arathatott 85 százalékos győzelmet –, mert egy általa kezdeményezett népszavazás eltörölte az egymás utáni elnöki ciklusokra vonatkozó korlátozást. A dinasztikus vonásokat az is jól jelzi, hogy Azerbajdzsán előző, 1993 és 2003 között regnáló elnökét Hejdar Alijevnek hívták – ő volt Ilham apja.
| ||
A 2013-as választást megelőző időszakban azonban még inkább eldurvult a helyzet. A HRW jelentése 2012 februárja és 2013 augusztusa között 39 olyan esetet tár fel, amelyben politikai okokból tartóztattak le, ítéltek el vagy zaklattak különböző civil aktivistákat, jellemzően újságírókat, jogvédőket és ifjúsági szervezetek tagjait. 17 esetben a büntetőeljárás manipuláltságát is bizonyítottnak látták: bántalmazással és fenyegetéssel kicsikart vallomásokról, a védőügyvéd megválaszthatóságának hiányáról, indokolatlan előzetes letartóztatásokról számoltak be. Alijevék különböző törvényi szigorításokkal is megpróbálták elejét venni az ellenzéki hangok túlzott elszaporodásának: százszorosára emelték a nem engedélyezett tüntetésen való részvételért kiszabható bírság összegét, 15-ről 60 napra a közrend elleni kisebb vétségért járó elzárás idejét, az ngo-k számára pedig kötelezővé tették, hogy az Igazságügyi Minisztériumnál regisztrálják külföldről érkező adományaikat.
Az állapotok Alijev újraválasztása után tovább romlottak, dacára annak, hogy 2014. május 14-től november 13-ig Azerbajdzsán volt az emberi jogok és a jogállamiság védelmére hivatott Európa Tanács Miniszteri Bizottságának soros elnöke. A civil szervezeteket teljesíthetetlen adminisztratív követelményekkel, bankszámlák befagyasztásával, a külföldi forrásszerzés indoklás nélküli megtiltásával vegzálják folyamatosan. A HRW szerint a hecckampány és a félelem olyan szintre ért el, hogy a tulajdonosok sorra mondják fel a civilek irodabérleti szerződéseit, és a konferenciatermek sem hajlandók befogadni a kritikus rendezvényeket.
A koncepciós perek is folytatódnak: július 30. és augusztus 8. között a hatóságok őrizetbe vették Lejla Junus emberi jogi aktivistát és férjét; Rasul Jafarovot, az azeri Emberi Jogi Társaság elnökét; és Intigam Alijev jogászt, aki több Azerbajdzsán elleni ügyet is az Emberi Jogok Európai Bírósága elé vitt. A vádpontok között éppúgy megtaláljuk a hazaárulást (konkrétan az örményeknek való kémkedést), mint a csalást, az adóelkerülést, vagy az orbáni Magyarországon is ismerősen csengő jogosulatlan vállalkozói tevékenységet. A jogvédők jelenleg is előzetesben ülnek.
Az elmúlt hónapokban több nemzetközi kezdeményezés is az Azerbajdzsánnal szembeni határozottabb fellépésre próbálta rávenni az illetékeseket. Magyarországon a TASZ is csatlakozott a Civil Összetartás Platform felhívásához, amely arra kéri az Európa Tanácsot, hogy gyakoroljanak nyomást az azeriekre a politikai foglyok szabadon bocsátása és a jogkorlátozó intézkedések visszavonása érdekében. A HRW az EU-t szólítja fel, hogy függessze fel „stratégiai modernizációs együttműködését” az autoriter állammal.
Alijev budapesti látogatása során Orbán elsősorban az azeri gáz fontosságát emelte ki. E tekintetben külön is említést érdemel, hogy Azerbajdzsán jelenleg teljes jogú tagja a Kitermelő Iparágak Átláthatóságáért nemzetközi szervezetnek (Extractive Industries Transparency Initiative, EITI). Az EITI kormányok, vállalatok és ngo-k képviselőiből álló transznacionális szervezet, célja elsősorban az, hogy átláthatóvá tegye az energiaforrásokból származó bevételeket, és javítsa az iparágban dolgozó vállalatok elszámoltathatóságát. A civil társadalommal szembeni azeri intézkedések ugyanakkor ellehetetlenítették az EITI-ben dolgozó azeri ngo-k jó részét is, a civil delegáltak vezetőjének például zárolták a bankszámláját. A szervezetek attól félnek, hogy a kicsinálásuk után kormányközeli civil szervezetek ülhetnek majd az EITI bizottságaiba. A szervezet nemzetközi vezetősége azonban leminősítés vagy kizárás helyett egyelőre csak egy tényfeltáró missziót küldött Bakuba.
