Peru-Japán: Elterelő hadművelet

publikálva
1997/19. (05. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Május 9-11-e között Ryutaro Hashimoto japán miniszterelnök Peruba látogat személyesen mondani köszönetet Alberto Fujimori elnöknek a limai japán nagykövetséget megszálló terroristák elleni sikeres április 22-i túszszabadító akcióért.

Fogcsikorgatva teszi ezt Hashimoto, hiszen ő maga és kormánya nem győzött fejcsóválni, hogy Peru japán származású elnöke latinos hévvel, s főként a Japán Császárság hatóságainak előzetes értesítése nélkül, sallangmentesen oldotta meg a több mint négy hónapja húzódó túszügyet. Cserében Fujimori kritizálta a japán kormányt, mert december óta egyetlen épkézláb gondolatuk nem volt a helyzet megoldására, csak mantraként hajtogatták, hogy lehet bármi, csak az békés legyen. Fujimori a japán sajtót is bírálta, hogy "szükségtelenül nagy nyilvánosságot adtak a terroristáknak, és híreket vittek hermetikus elzártságukba", különösen a Kyodo Hírügynökség, melynek tudósítója többször bement a követségre, meginterjúvolta a Tupac Amaru Forradalmi Mozgalom (MRTA) tagjait és a csoport vezetőjét, Nestor Cerpa Cartolinit is.

Szende Japán

A japán közvélemény viszont állva tapsolt Fujimorinak, elunták már ezt a túszdolgot, és nincsenek is nagyon hozzászokva az ilyesmihez. A japánok többsége bűnbánó történelmi tudatú, az ország történetének első katonai veresége a II. világháború végén pacifistává tett egy komoly militarista hagyományokkal büszkélkedő népet, s a militarizmust az élet más (összes egyéb) szféráiba száműzték. Értetlenkedve fogadják, mikor dél-koreai diákok japán delegációk szöuli látogatása ellen tiltakozva levágják a saját kisujjukat, a túlélő "comfort woman"-eknek (a Császári Hadsereg által a megszállt országokban szexuális rabszolgaságba kényszerített nők) is fizetnének, ha nem pont a "bubble economy" szétpukkanása után (a japán recesszió azt jelenti, hogy már nem 10 százalék fölötti az éves gazdasági növekedés) jelentkeztek volna a kárigénnyel. Ellentétben az amerikaiakkal, a nyugat-európaiakkal vagy főleg az izraeliekkel, japánok nem szoktak külföldön terrortámadások célpontjai lenni, és nem is értenék, miért lennének azok, hiszen udvariasak, tiszták, új papucsot vesznek fel, ha WC-re mennek, csoportosan utaznak és mindenért többet fizetnek, mint mások. Általában a reális erőszak távol áll a mai Japántól - a virtuális annál kevésbé -, leszámítva a Japán Vörös Hadsereg néhány hetvenes évekbeli próbálkozását, illetve az Aum Shinrikyo szekta gáztámadását a tokiói metróban 1995-ben, nincs belső terrorizmus, minimális a bűnözés, és már az is verbális erőszaknak számít, ha nem kérünk bocsánatot tíz másodpercenként a puszta létezésünkért.

Pszichoaktív Peru

Elgondolkozhat az ember, hogy miért pont a békés, barátságos japán követség volt az, amely szemet szúrt a perui szélsőbaloldali aktivistáknak, akik kecsua hagyomány szerint zsenge gyermekkoruk óta bursecón, folyékony kokainon pörögnek, pedig az adrenalinszintjük alapjáraton is megnyalja az ég alját. A múlt század végén tekintélyes számú japán hagyta el keleti irányban a szigetországot, hogy a csendes-óceáni medence másik partján keressen megélhetést. Csak a brazíliai Sao Paolóban él egymillió japán származású dolgozó, de a hawaii japán golf-turisták első hulláma is cukornádaratóként érkezett a kicsiny, ám annál festőibb szigetcsoportra. Gazdasági menekültként jöttek, ám hamarosan az adott országok elitjébe kerültek a japánok, és nincs ez másként Peruban sem. Fujimori elnök is japán származású - noha a háta mögött El Chinónak, Kínainak, gúnyolja a pergőnyelvű perui nép -, és nincs fontosabb célja politikusként, mint hogy a mérsékelten hatékony Peruban elhitesse magáról, hogy ő képviseli a japán effektivitást.

Fujimori hatékonysága megkérdőjelezhetetlen: az utóbbi hat évben lefejezett két jelentős gerilla-mozgalmat (az MRTA eliminálása mellett emlékezhetünk Abimael Guzmán, a Sendero Luminoso (Fényes Ösvény) maoista szervezet vezetőjének 1993-as elfogására), abbahagyta a világtörténelem egyik legidiótább háborúját Ecuadorral, káosztalanított egy kaotikus gazdaságot, jelentős külföldi beruházásokat eszközölt országában (a külföldi befektetések majd 40 százaléka japán tőke!), és ugyanilyen effektíven gyalázta szájba az emberi jogokat is. Afféle latin-amerikai elnökként Fujimori kezét is eléggé megköti a hadsereg és a titkosszolgálat; Nicolas de Bari Hermoza vezérkari főnök, a limai "Petagonito" tényleges ura és Vladimiro Montesinos legfőbb titkosszolga egyetértése nélkül nem hajthatta volna végre a túszszabadítást. Igazság szerint neki kellett csendesíteni a hadfiakat a puházó japánokra mutogatva, hogy ne már sokkal korábban kezdjenek neki a tökös kis akciófilm-jelenetnek. A hivatalos indoklás szerint Fujimoriék azért nyúltak a "brute force" eszközéhez, mert a terroristák már kijelölték azt a négy túszt, akit ki akartak végezni a kormánnyal folytatott tárgyalásokat meggyorsítandó (köztük volt Pablo Fujimori, az elnök fivére és Francisco Tudela perui külügyminiszter is), de a hivatalos indíték mellett nyilvánvaló belpolitikai okok is amellett szóltak, hogy Fujimorinak lépnie kell. Mint a Los Angeles Timesban Alvaro Vargas Llosa, Londonban élő perui újságíró rámutatott, a fogolyszabadítás előtti két hét sok olyan ügyet hozott a felszínre Peruban, amelyek akár az elnök bukásához is vezethettek volna.

A titkosszolgálat mágikus realitása

Leonora La Rosa volt titkosszolgálati alkalmazott kipakolt a televízióban: hivatali feljebbvalói megkínozták, mert tudomása volt a hírhedt Colina rendőrségi halálbrigád némely viselt dolgairól és felsőbb kapcsolatairól. La Rosa tévében is bemutatott sérülései mellett Mariella Barreto megcsonkított hullájának a felfedezése még hihetőbbé tette a történetet. Barreto kisasszony Santiago Martin Rivasnak, a Colina vérkommandó parancsnokának volt a jegyese, aki korábban a már említett Vladimiro Montesinos fő titkosszolga jobbkézi embere volt, aztán összevesztek a főnökkel, érdekes módon rögtön meg is lett vádolva, mit vádolva, elítélve 24 rendbeli emberölés, kényszervallatás és hivatali visszaélés és csúnya beszéd miatt.

Ugyanebben az utolsó két hétben meggyilkolták a börtönben Mesmer Cerles volt titkosszolgálati ügynököt, akit arra kényszerítettek, hogy vallja magát a Fényes Ösvény tagjának, így lett elítélve, illetve José Bazant, aki pedig nyilvánosan emberijog-sértésekkel vádolta meg a Colinát. Egy harmadik volt titkosszolgálati ügynök, Pedro Pretell Damaso "országúti baleset" áldozata lett. De nemcsak a gyilkosság tartozik a titkos latin erők fegyvertárába: Delio Revoredo alkotmánybíró ellen az adóhatóság indított vizsgálatot (Revoredo bíró az ellen a javaslat ellen szavazott korábban, hogy Fujimori elnök alkotmánymódosítással 2000-ben harmadszor is bedobhassa a kalapját az elnökválasztási ringbe). Az adóív azonban kétélű fegyver, a perui tévé 2-es csatornája bemutatta Montesinos titkosszolgálati felelős vezető 1995-ös adóívét is, amely arról tanúskodott, hogy az előző évhez képest Fujimori elnök fizetés nélküli tanácsadója, aki öt éve csukta be ügyvédi irodáját, meghetvenötszörözte jövedelmét. Ez mindjárt hihetőbbé tette egy börtönben ülő ismert perui drognagykereskedő állítását, miszerint ő havi 50 000 dollárt fizetett Montesinosnak, hogy megtartsa jóindulatát.

Mink, magyarok Antall József óta tudjuk: ha ilyen dolgok a felszínre kerülnek, azért felelős más nem lehet, mint a sajtó! Ez a haladó nemzeti-konzervatív gondolat Peruig hatolt, ott is a 2-es csatorna tűnik a felelősnek az egész botránysorozatért, mely végül a sikeres túszszabadításhoz vezetett. Fujimori rögtön kijelentette, hogy ez volt a század történelmének legjelentősebb terroristaellenes akciója, sajnálkozott, hogy egy túsz (Carlos Giusti Acuna legfelsőbb bírósági bíró) és két kommandós életét vesztette. Azt a saját országában senki nem húzta az orrára - külföldi újságírók viszont otrombán rákérdeztek -, hogy is lehet az, hogy egyetlen MRTA-gerilla sem élte túl a támadást. Volt-e "take no prisoners" utasításuk a kommandósoknak, vagy egyszerűen ilyen tökös, utolsó leheletig harcolós, "die hard" forradalmárok voltak? Fujimori kategorikusan cáfolta a feltételezést - noha a már hazatért japán túszok, Yoshihiko Sakai, az Ajinomoto del Peru S. A. és Shigeru Taki, a Matsushita Electric del Peru S. A. elnökei szerint a túszejtők közül csak néhányan látszottak tapasztalt, Kubában kiképzett forradalmárnak, a többi beijedt, kokatermelő, tapasztalatlan parasztgyerek volt -, ám a Yomiuri Shimbun tudósítójának tanúsága szerint az elnök percekkel a kommandósakció befejeződése után személyesen látogatott a japán követségre, és hosszasan megállt szemlélődni Nestor Cerpa Cartolini még meleg hullájánál. Talán, rendes buddhista-katolikusként, elrebegett egy hálaadó fohászt a gerillavezető hullájánál, hogy ilyen jó kis lehetőséget adott neki, hogy elterelje a belső közvélemény figyelmét a titkosszolgálati botrányokról, külföldön a hatékony és határozott politikus képét alakítsa ki magáról, hadserege pedig - amelyik két éve vesztett el egy operettháborút egy másik banánköztársaság, Ecuador ellenében, olyan színben tündököljön, mint az izraeli elitalakulatok Entebbe vagy Mogadishu után, pedig csak a fegyveres politikai ellenzékkel számoltak le, ahogy korábban leszámoltak már a fegyvertelennel is. Igaz: ez a leglényeg.

Vágvölgyi B. András

(Tokió)


A Chavin de Huantar-hadművelet

A Tupac Amaru Forradalmi Mozgalom túszejtő akciója 1996. december 17-én este 8.15-kor (japán idő szerint 18-án reggel 10.15-kor) kezdődött, mikor a pincérnek álcázott városi gerillák letartóztatták az Akihito császár születésnapját (japán nemzeti ünnep) köszöntő illusztris vendégsereget a limai japán nagykövet rezidenciáján. A gerillák a túszok közül rögtön elengedtek 200 nőt és időskorút, börtönben tartott társaik szabadon bocsátását követelték és szabad elvonulást. Másnap újabb túszokat engedtek szabadon, köztük a német és a kanadai nagykövetet. December 28-án Domingo Palermo perui oktatási miniszter vezetésével megkezdődik a kormány és a gerillák tárgyalása. Január 28-án Juan Luis Cipriani római katolikus érsek és Anthony Vincent kanadai nagykövet (volt túsz) vezetésével közvetítő bizottság áll fel, hogy elmozdítsa a holtpontról a kormány és a felkelők tárgyalásait. Február 2-án Fujimori elnök Washingtonban Bill Clintonnal tárgyal a helyzetről, március 3-án Havannában Fidel Castróval. A kubai caudillo hozzájárul, hogy ha elengedik a terroristákat, akkor országa befogadja őket. Masahiko Komura japán külügyi államtitkár Limában Fujimorival, majd másnap Havannában Castróval tárgyal. 1997. április 22-én délután 3.17-kor Alberto Fujimori perui elnök meghozza döntését a Chavin de Huantar-hadművelet (a túszszabadító akció fedőneve) megindításáról. Döntéséről sem Washingtont, sem Tokiót nem értesíti, amit később Hashimoto japán miniszterelnök "sajnálatosnak, de érthetőnek" nevez. Délután 3.23-kor (japán idő szerint másnap hajnali 5.23-kor) megindul az akció. Mintegy 140, a brit SAS által kiképzett perui kommandós titkos alagutakon - melyeket már hónapokkal ezelőtt elkezdtek fúrni, furmányosan oszlopokra telepített hangszórókon sugárzott katonamuzsikával nyomva el a fúrógépek zaját -, illetve a kertből betör a követség épületébe.

A foglyok egy része informálva volt. Még márciusban a nemzetközi Vöröskereszt egy aktivistája gitártokban rádió adó-vevőt csempészett a követség épületébe, ahol Marco Masayoshi japán származású perui titkosszolgálati alkalmazott kezelte. Mivel a 14 gerilla közül 8-10 az első emeleti ebédlőben rongylabdával teremfutballozni kezdett, míg a túszok többsége már ekkor a második emeleten tartózkodott, Masayoshi utasítást kapott, hogy terelje a többi túszt is a második emeletre. A korábban kijelölt első kivégzendő túszok (Tudela külügyminiszter, Pedro Fujimori, Morihisa Aoki japán nagykövet - akit többször ért az a vád, hogy egyfajta római prokonzulként viselkedett állomáshelyén - és Rodolfo Munante mezőgazdasági miniszter) ekkor személyes őrizet nélkül voltak, Aoki például más japánok társaságában madzsongozott. Mikor kitört a csetepaté, Tudela egy erkélyen át menekülőre fogta, ekkor lábon lőtték, míg a Fujimori fivér egy spájzban húzta meg magát. Carlos Giusti Acuna legfelső bírósági bíró az emeletről ugrott le, lábsérülése volt, de sokkban halt meg a támadás befejezte és kórházba szállítása után. Két kommandós és mind a 14 gerilla - köztük Nestor Cerpa Cartolini, az MRTA vezetője - elhalálozott. Április 23-án Yukihiko Ikeda japán külügyminiszter Peruba utazott köszönetet nyilvánítani Fujimori elnöknek. A Mitsubishi Corp., a Mitsui & Co., a Kanematsu Corp., a Tomen Corp., a Nissho Iwai Corp., a Marubeni Corp., a Toyota del Peru S. A., a Nikko Creative Service S. A. és a Federation of Japan Tuna Fisheries Cooperative Association, valamint más japán cégek - akiknek vezetői vagy képviselői voltak a túszok között - elégedettségüknek adtak hangot.

publikálva
1997/19. (05. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-Magyarország

még több Kis-Magyarország...

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...