Alberto Fujimorit a Narancs olvasóinak szerencsére már nem kell bemutatnunk: kedvvel ostoroztuk őt az elmúlt években, legutóbb akkor (2000. november 9-i számunkban), amikor kémfőnöke és minden undokság forrása, Montesinos nyomát ütötte bottal a kamerák előtt, egy kommandó élén. Ezt követően Bruneibe utazott egy nemzetközi tanácskozásra, a szultanátus helyett azonban Japánban kötött ki, ahonnét családja származott, állampolgárságot is nyert ősi jogon - bár perui ellenfelei mondogatták egyre, hogy ott született ő is, nem is lehetett volna a törvények szerint elnök emiatt.
Mindez azonban lényegesen kevésbé látványos, mint az a hevület, amellyel a perui törvényhozás és igazságszolgáltatás megannyi testülete csócsálja és leplezi le Fujimori és Montesinos örökségének gyalázatos elemeit. A napokban két egykori hírszerző tábornokot tartóztattak le azzal a váddal, hogy a Fujimori-éra kezdetén, 1991-ben szerepük volt tizenöt ártatlan ember lemészárlásában, akiket egy, a Fényes Ösvény gerillamozgalom fizikai megsemmisítésére létrejött halálosztag gyilkolt meg. Igaz, hogy egy 1995-ös kontroverzális amnesztiarendelkezés a hadsereg tagjait felmentette az emberjogi visszaélésekkel kapcsolatos mindenfajta felelősségre vonás alól, ám az Amerika-közi Emberjogi Bíróság a múlt héten semmisnek nyilvánította ezt az intézkedést. Ezzel egyidejűleg a testület felszólította a perui hatóságokat, hogy büntessék meg a feltehetőleg Montesinos által gründolt halálosztag tagjait. Maga a mészárlás egyébként úgy zajlott le, hogy
hat álarcos fegyveres
berontott egy viszonylag lepusztult, de az elnöki palotától nem messze fekvő limai negyed egyik lakásába, ahol fiatalok gyűltek össze - mint utólag kiderült, házibulira. A támadók viszont a Fényes Ösvény titkos tanácskozásának vélték az összejövetelt, tizenöt jelenlévőt megöltek, négyet pedig megsebesítettek.
A másik hasonló ügy már hetek óta zajlik, és azzal a túszhistóriával függ össze, amelynek során a Tupac Amaru Forradalmi Mozgalom nevű csoport 1997 tavaszán hetekig fogva tartott hetvenkét embert Japán limai nagykövetségén. Az akciónak a hadsereg látványos akcióval vetett véget, amiért Fujimori annak idején többnyire elismerő szavakat kapott, hiszen a túszok egy kivételével megúszták, és csak a túszszedők haltak meg a felmentő hadművelet során. Csakhogy nemrégiben az egyik akkori japán túsz úgy nyilatkozott, hogy látta, amint a terroristák közül hármat élve vezettek el a helyszínről - az ő haláluk tehát nem ekkor következett be, hanem a katonák egyszerűen kivégezték őket.
Március közepén megkezdődött
a holttestek exhumálása,
hivatalos igazságügyi orvosi vélemény még nincs, de a kiszivárgott hírek szerint a gyanú megalapozottnak látszik. Ha valóban ez lesz a vizsgálat végeredménye, Fujimorit elvileg bíróság elé lehetne állítani. Mint ahogy törvény elé idézték már egy hónappal korábban is hivatalának elhagyása és kötelességszegés vádjával is. Csakhogy Japán és Peru között nincs kiadatási megállapodás - ráadásul a feltételezett gyilkosságokat alighanem a nagykövetség ingatlanán, vagyis japán felségterületen követték el, ami tovább nehezíti az amúgy is bonyolultnak tűnő majdani jogi hercehurcát. A hivatalos japán álláspont különben az, hogy az ország nem adja ki az állampolgárait vagy bárkit, aki az ország területén nem követett el bűncselekményt.
Tokióban egyébként már decemberben leszögezték, hogy Fujimori - aki immár hivatalosan és nyilvánosan is japán-perui kettős állampolgár - határozatlan ideig az országban maradhat. Ez természetesen későbbi nemzetközi súrlódások lehetőségét vetíti előre, és újabban az egykori - és már megbukott - jogsértők ügyében mintha bátrabban intézkedne a nemzetközi igazságszolgáltatás a vétkesek hátrányára.
De mindezzel még távolról sem merült ki a Fujimorival szemben felhozott vádak tömege. Vizsgálják a bűnrészességét
megvesztegetés
és illegális vagyonszerzés
bűntetteiben is, amelyek jó része egyébként Montesinos - és kettejük számos kiszolgálója, csatlósa, bűntársa - nevéhez kötődik, a volt államfő pedig bűntársként kerül a képbe. Szó van itt nemcsak politikusok és üzletemberek lefizetéséről, hanem illegális fegyverügyletekről is. Emlegetnek például több repülőgép-beszerzési ügyletet is, amelyek során - legalábbis hivatalosan - a piaci értéknél sokkal drágábban szereztek be elaggott harci repülőgépeket Belaruszból és Oroszországból. Egy nyugalmazott tiszt pedig egy olyan esetről tett vallomást, amelynek során katonai részvétellel cserélt gazdát nagyobb mennyiségű kábítószer. Ez, ha igaz, annál is figyelemre méltóbb, hogy Fujimori vaskezű kormányzása egyik eredményének éppen a kábítószer-kereskedelem felszámolását volt szokás tekinteni. A másiknak egyébként a polgárháborús állapotok megszüntetését, amelyek az ő hivatalba lépése előtt majdnem olyan mértékben sújtották Perut, mint Kolumbiát napjainkban is. Fujimori azonban megsemmisítette a baloldali gerillamozgalmakat, és ez az ország pacifikálását jelentette. Tény, hogy a peruiak közül sokan hálásak ezért. Csak hát sajnos ez sem mentesíti a felelősség alól a morálisan szétzüllesztett közállapotok miatt.
- kovácsy -
