Az elnöki episztola kétségtelenül megható: csak éppen nem adott magyarázatot - többek között - a meggyilkolt újságíró holttestének hosszú hányattatására, a Gongadze-ügyet vizsgáló parlamenti bizottság orvosszakértőjének váratlan londoni menedékjogkérésére és még néhány apróságra.
Moszkvába,
Moszkvába, Moszkvába
Alig telt el két hét, és a Financial Times újabb ukrajnai levelezőt üdvözölhetett hasábjain. Ezúttal az akkor már egy hónapja letartóztatásban lévő Julija Tyimosenko, az ukrán kormány korábbi miniszterelnök-helyettese kereste meg aggódó soraival a brit lapot. Tyimosenko, aki az energiaszektort felügyelte a kormányban, akkor vált feleslegessé Kucsma számára, amikor a kazettabotrány hullámai hirtelen fontossá tették a Nyugat felől mindinkább elszigetelődő ukrán elnök számára Moszkva politikai támogatását. A fiatal és ambiciózus kormányfőhelyettes menesztése és gyors letartóztatása ugyanis a jelek szerint Moszkva számára is kapóra jött, ahol épp ekkor derült fény egy, az orosz hadsereg pénzügyeit érintő állítólagos nagyszabású bűnügyre. A honvédelmi minisztérium pénzügyi főcsoportfőnöke nem sokkal Tyimosenko előtt került vizsgálati fogságba. Az ellene felhozott vád pedig egy olyan ügylet, amelynek másik főszereplője Julija Tyimosenko.
Hogy a fiatal politikusnő elleni vádak igazak-e, avagy sem, aligha fogjuk megtudni egyhamar. De ez az epizód is sokat elárul Kucsma és környezete politikai eszköztáráról. Kucsma Moszkva felé tett februári fordulata azonban még sokba kerülhet az ukrán elnöknek. Hiába írt ugyanis alá az év elején Dnyepropetrovszkban egy sor megállapodást az orosz elnökkel, többek között a hadiipari együttműködés kiszélesítéséről, illetve a két ország energiarendszerének összekapcsolásáról, egyelőre még semmi érdemi nem történt. Kijev feltűnően élénké váló keleti politikája és az elhúzódó belpolitikai krízis viszont arra késztetheti Ukrajna nyugati partnereit, hogy átértékeljék korábbi segélypolitikájukat.
Ez Kijev számára több okból is rendkívül kellemetlen lenne. Ukrajna jelentős forrásoktól esne el: az ország ugyanis ´91, vagyis függetlenné válása óta mintegy tízmilliárd dollárnyi nyugati segélyhez jutott, melynek közel harmadát az Egyesült Államok folyósította. Ezzel Ukrajna vált Washington segélyprogramjában - Izrael és Egyiptom után - a harmadik legkomolyabban támogatott országgá. A Nyugat és leginkább az Egyesült Államok esetleges tartós elfordulása Kijevtől az ukrán államadósság-kezelés komoly nehézségeit is előrevetíti: az ország 1999 végén épp Washington határozott intervenciójára jutott olyan IMF-hitelhez, amellyel úrrá tudott lenni a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzeten. Kijev mindeddig képes volt sikeresen egyensúlyozni Moszkva és Washington között, és a többé-kevésbé egyenlő távolságtartás révén mindkét oldalról beszedni a lehetséges előnyöket, anélkül, hogy ezzel bármely partnerében bizalmatlanságot keltett volna. És ha Ukrajna épp csak annyi figyelemben részesült is, amennyi elégséges volt ahhoz, hogy ne kerüljön a geopolitikai rivális ellenőrzése alá, a jelenlegi belpolitikai válság ezt a helyzetet bonthatja meg.
Uccu az utcára
Az ukrán elnöknek nemcsak a válság külpolitikai következményeivel kell szembenéznie, de a december óta lassan hetente ismétlődő tömegdemonstrációkkal is. Az utóbbi hetekben egyre többen tüntetnek ellene, ő pedig egyre agresszívabban reagál. Március 9-én, az eddigi legnagyobb demonstráción csaknem tízezren követelték Kucsma távozását: a felvonulás a tüntetők és a belügyi erők szabályos ütközetével ért véget, néhány nappal később pedig le is tartóztattak vagy kétszáz tiltakozót. Az "Ukrajna Kucsma nélkül" jelszó alatti tüntetések politikai irányítását a február 9-én létrehozott "Nemzeti Megmentés Fóruma" nevű politikai koordinációs tanács vállalta magára. A Fórum első nyilatkozata szerint: "Ma nem az a fontos, hogy milyen a politikai meggyőződésed, szocialista vagy nacionalista, hogy a Ruh valamely irányzatához tartozol, avagy az UNA-UNSZO mozgalom tagja vagy. A fontos az, hogy megértetted: a jelenlegi hatalom idejét múlta. A fontos, hogy elismered: a Kucsma alatti évek az ország számára elvesztegetett évek voltak." A kiáltvány világosan mutatja: a jelenlegi helyzet képes egymástól politikailag távol álló erők egyesítésére is. Sőt ebben az esetben nemcsak ideológiailag messze eső csoportok átmeneti szövetségéről van szó, de olyan radikális szervezetek politikai támogatásának elfogadásáról is, mint amilyen a szélsőjobboldali UNA-UNSZO.
Az ukrán elnök taktikája jól láthatóan épp arra irányul, hogy az ellene tiltakozók politikai és erkölcsi hitelét kezdje ki. A tüntetéseken részt vevő egyetemistákat például azzal vádolja, hogy csupán pénzért, az ellenzék anyagi támogatásáért cserébe vesznek részt az akcióban. Ám alakuljanak bárhogy is az utcai demonstrációk, Kucsma politikai jövője a legkevésbé talán épp a tüntetésektől függ. Az ukrán elnököt aligha lesz képes az utca távozásra bírni. Ez alól egy eset jelenthet kivételt: ha az elnök türelmét veszti, és a katonaság bevetésével próbál rendet teremteni. Ez a kísérlet azonban könnyen ellene fordulhat. Ma ugyanis nincs semmiféle garancia arra, hogy egy ilyen akcióban a hadsereg feltétlen engedelmességgel viseltetne. Valószínűleg ezzel Kucsma is tisztában van. Még akkor is, ha az elnök felügyelte ukrán televízió heti elemző magazinja el is játszott a gondolattal: voltaképpen Kijevben is ki lehetne próbálni azt, amit Borisz Jelcin 1993 őszén megtett, és szét lehetne lövetni a parlamentet. Bár az üzenetet nehéz volt félreérteni, mégis kevéssé valószínű, hogy több lett volna merő fenyegetésnél. Már csak azért is, mert Kucsma jelenlegi helyzete semmilyen tekintetben sem összemérhető Jelcin 1993-as erejével. Kucsma pozícióját igazán csak egy dolog veszélyezteti: azoknak a magántulajdonosi eliteknek az elfordulása, akiket egy ideje Ukrajnában is szokás oligarchákként emlegetni. És talán éppen ezért nem is olyan képtelen az az orosz titkosszolgálatok által kiszivárogtatott hír, hogy a gyógyíthatatlanul beteg Kucsma a látszólag határozott ellenállás dacára lelkileg már felkészült a távozásra.
Ehhez már csak az utódját kéne megtalálni. Lehet, hogy már melegít valahol az ukrán Putyin?
Sz. Bíró Zoltán
