Ma Romániában presztízskérdés a gyerekjogok védelme, elsősorban azért, mert a csatlakozási folyamatban az unió szigorú elvárásokat fogalmazott meg az országgal szemben. Az Európai Tanács 2002-től, a gyermekvédelmi törvénycsomag megszületésétől állandó szakmai segítséget nyújtott az országnak, és figyelemmel kísérte a rendszer teljes átalakítását. Egy évvel a törvény elfogadása után hárommillió eurós Phare-program indult a gyermekjogi kampány segítésére.
Az azóta eltelt öt évben átalakították a szociális védőrendszert, és - legalábbis a felszínen - "megtisztították" az országot. Eltűntek az utcáról a csellengők, a gyerekkoldusok, vagy legalábbis kiszorították őket Bukarest központjából és a nagyobb városok jól látható tereiből. Nyilvántartásba kerültek az utcagyerekek; programok indultak a szocializációjukra, reintegrációjukra. A látszat szerint a probléma az országon belül rendeződött (vagy legalábbis mérséklődött) - ám valójában csak exportálódott. A kilencvenes évekhez képest (amikor vízumkényszer fékezte a román kivándorlást) az egekbe szökött a migrációs hálózat közreműködésével külföldre szivárgó romániai gyerekek száma: 2000-től évente megkétszereződik azon kiskorúak tömege, akik családi háttér nélkül, magukra hagyva, kiszolgáltatottan élnek Európa utcáin. A vendégmunkások otthon maradó gyerekei sem jártak sokkal jobban: Romániában 90 000 olyan gyereket tartanak nyilván, aki külföldön dolgozó szüleit évekig nem látja, és önellátásra kényszerül. A gyerekvédelem egyik legjelentősebb problémája a közöttük terjedő öngyilkossági hullám megfékezése. 'k az "eperszedők" halálos áldozatai.
Azok a gyerekek, akik elhagyják az országot, rendszerint nem önként és nem egyedül teszik ezt: a 11-13 éves korosztályt koldulni viszi ki a hálózat (bár a koldulást egyre inkább felváltja a zsebtolvajlás és a csoportosan elkövetett rablás). Később ugyanezek a gyerekek - miután "kinőttek" az erőszakos akciókból - a gyerekprostitúció részesei lesznek: csak Rómában közel háromezer ilyen romániai kis- és fiatalkorút tartanak számon. Olaszországban, Franciaországban és Spanyolországban külön szervezetek foglalkoznak a migrációval érkező és kialakuló gyerekbűnözés kezelésével és avval, hogy megfelelő szociális biztonságot nyújtsanak a családi háttér nélkül élő külföldi gyerekeknek. Azokban az országokban, amelyekkel Románia kialakította az együttműködés rendszereit, a nagy nyilvánosságot kapott magyarországi esetnél gyorsabban és hatékonyabban tudnak beavatkozni.
Téglagyári megálló
A "Krisztián" néven elhírhedett gyerek ugyanazt a pályát futotta be, mint nyugat-európai sorstársai: családdal került külföldre, majd egyedül maradt, és az utcán - szociális felügyelet és segítség nélkül - eltöltött idővel egyenes arányban mind agresszívebb elkövetővé vált. Esete azért különleges, mert míg a nyugat-európai gyerekmigráció forrása Délkelet-Románia, addig "Krisztián" Hargita megyéből, a színmagyar Gyergyószentmiklósról került Budapestre. Míg a Nyugat-Európában hányódó gyerekek elsősorban szociális menekültek, addig "Krisztián" súlyos etnikai diszkriminációt és etnikai alapon meghatározott, többszörösen hátrányos helyzetet hagyott maga mögött. Hargita megyében ugyanis egyre jobban érzékelhető a magyarok és a romák közötti feszültség, viszont sokkal kevesebb eredményt mutathat fel a romaintegráció, alig működik a roma polgárjogi védelem.
Gyergyószentmiklóson a város határában, a Téglagyári telepen él a legnagyobb roma közösség, úgy ötszáz ember - közművesítés, csatornázás és ivóvíz nélkül, szeméttelepek és dögkutak között. Minthogy a város Románia egyik leghidegebb települése - télen nem ritka a mínusz 20-25 fok - a telepet ellátó egyetlen, közös vízcsap rendszeresen elfagy. Az emberek ötletszerűen összetákolt, fűtetlen házakban, viskókban élnek. A gyerekek a szociális védőrendszerbe akkor kerülnek be, ha iskolába járnak. Integrált oktatásra nincs remény, mert a városi magyarok nem fogadják be őket, a romák pedig - félve az atrocitásoktól - nem merik a gyerekeket a közös iskolákba íratni. Úgy tűnik, a helyi önkormányzat a romakérdést nem megoldani, hanem elleplezni szeretné. Amikor a megyei tanfelügyelőség romaoktatásért felelős munkatársa az integrált oktatást (és ezzel az esélyegyenlőség biztosítását) sürgette, a helyi önkormányzat tagjaitól azt a választ kapta: értse meg, ezeket az embereket a városon kívül kell tartani.
A szerencsés mégis az, aki legalább ebben a diszkrimináló oktatásban részt vehet. Nagyon sok ugyanis az olyan gyerek, akinek a létezéséről sem tudnak, mert sem ők, sem a szüleik nem rendelkeznek személyi számmal, személyazonossággal.
Moszkva-parti esély
'k azok, akik "bevándorolnak" a városba; sűrűn változtatják lakhelyüket, nem kerülnek háziorvosi felügyelet alá, a kötelező oltásokat sem kapják meg; a szociális védőháló nem is érzékeli őket; úgy születnek és úgy halnak meg, hogy nem hagynak hivatalos nyomot maguk után. 'k a gyerekek elleni erőszak legkézenfekvőbb, védtelen áldozatai, ők kerülnek be a legkönnyebben az emberkereskedelem hálózataiba. "Krisztián" Gyergyószentmiklós másik hírhedt roma közösségében, a Moszkva negyedben, hasonló környezetben nőtt fel. A hozzá hasonlók helyzetére megoldást az a program nyújthatna, amely Délkelet-Romániában - szintén Phare-támogatásból - az önkormányzatok és a rendőrség közreműködésével indult, és amelynek célja az identitással nem rendelkező személyek azonosítása, közjogi helyzetének tisztázása. A gyergyói önkormányzat nem kezdeményezte és nem támogatta hasonló program elindítását - közölte a romaoktatásért felelős biztos. A magyar kisebbségvédelmi érzékenység nem terjed ki a roma kisebbségvédelem legégetőbb problémáira - legalábbis ezt mutatja a jelenlegi székelyföldi tapasztalat.
Annyiban azonban a román gyerekvédelem feltétlenül megelőzi a magyart, hogy jobban védi a 14 éven aluli elkövetők személyiségi jogait - épp a reszocializálás és az integráció érdekében. A törvény szerint nem tudható és nem hozható nyilvánosságra, hogy "Krisztián" pontosan kicsoda és hol él, hogy mi az igazi neve, és ki a családja. Ez az az esély, amely jár az újrakezdéshez, a megbélyegzés nélküli gyerek- és fiatalkorhoz még annak is, aki "Moszkvából" verekszi ki magát. Szó szerint.
