Szuharto halott - Hulla- és dollárhegyek

  • - kovácsy -
  • 2008. január 31.

Külpol

Indonézia második elnöke 1967-től 1998-ig vezette a világ negyedik legnépesebb országát. A három évtized először gazdasági felemelkedést, később hanyatlást hozott. Szuhartót tekintik minden idők legkorruptabb politikusának. Az ő nevéhez fűződik egy tömeges gyilkosságokba torkolló kommunistaellenes kampány, amelyet tartós elnyomás követett, és több, a szigetország elszakadni kívánó területeit erőszakosan pacifikáló helyi háború.
Indonézia második elnöke 1967-től 1998-ig vezette a világ negyedik legnépesebb országát. A három évtized először gazdasági felemelkedést, később hanyatlást hozott. Szuhartót tekintik minden idők legkorruptabb politikusának. Az ő nevéhez fűződik egy tömeges gyilkosságokba torkolló kommunistaellenes kampány, amelyet tartós elnyomás követett, és több, a szigetország elszakadni kívánó területeit erőszakosan pacifikáló helyi háború.

Korai éveiről kevés biztosat lehet tudni. Az apja falusi vízügyi hivatalnok volt még a holland gyarmati időkben, de híresztelik róla azt is, hogy valami rangosabb embernek volt a törvénytelen gyermeke, anyját pedig egy jávai szultán ágyasától származtatják. Középiskolát végzett, aztán vidéki banktisztviselőként dolgozott, de hamar kirúgták, és ekkor - más előrejutási lehetőség híján - beállt a holland gyarmati hadseregbe. A világháború idején, a hollandok gyors kapitulációja után a japán megszálló erőkhöz, majd a függetlenségért harcoló forradalmi hazafias erőkhöz csatlakozott. Lendületesen lépdelt fölfelé a ranglétrán, a stratégiai tartalék haderőnek nevezett, jelentős részben a fővárosban állomásozó egységek parancsnoka lett.

A gyarmati uralom alól 1949-ben felszabadult Indonéziát a baloldali érzelmű, Moszkvával és még inkább Pekinggel egyre jobb viszonyban álló Szukarno, a függetlenségi harc karizmatikus vezetője irányította, aki kezdeményezője volt az ún. el nem kötelezett országok inkább moszkvai érdekeket szolgáló mozgalmának. Indonéziában élesen szemben álltak egymással a vallásos mohamedánok és a kommunisták (az utóbbiak nem feltétlenül a Szovjetunió vagy Kína bábjai, hanem például a szegényparasztok követeléseinek a szószólói voltak), a pártnak vagy hárommillió tagja volt. Szukarno egyfajta nemzeti egységkormányt kalapált össze, bevonva ebbe a hadsereget is, amelyen belül egyre élesebb lett a bal- és jobboldali elkötelezettek szembenállása.

Így érkezett el 1965. szeptember 30-a, amikor baloldali katonatisztek elfogtak és meggyilkoltak fél tucat jobboldali tábornokot, megelőzendő - úgymond - egy Szukarno megbuktatását célzó jobboldali puccsot. A baloldali akciót azonban a mindig is antikommunista Szuharto vezetésével leverték; mindmáig nem lehet pontosan tudni, mi is történt mindeközben a színfalak mögött. A kommunisták akartak hatalomra kerülni? Maga Szukarno szervezte az akciót a jobboldal meggyengítésére? Netán Szuharto, ügyesen kijátszva a kommunistákat, és lejáratva őket a közvélemény szemében? (Figyelemre méltó mozzanat, hogy a baloldali szervezkedés több résztvevője is a közvetlen környezetéhez tartozott.) Esetleg az amerikai és brit titkosszolgálat már Szukarno megbuktatásán fáradozott, és ezt próbálták megelőzni a kommunisták?

Tény, hogy ezután borzalmas hónapok következtek. A hadsereg kommunistaellenes irtó hadjáratba kezdett, amelynek a propaganda szintjén a kínai kisebbség is a célkeresztjébe került. A hadsereg vérszomjas lelkesedése a lakosság egy részét is magával ragadta. Pogromszerűen agyonvertek, felkoncoltak, kútba dobtak, agyonlőttek vagy félmillió embert, de egész családokat is, akiket bárki kommunistának, ateistának bélyegzett. Mivel a helyi hatóságoknak nem voltak kellően precíz ismereteik a kommunisták szervezeti rendszeréről, újabban napvilágra került adatok tanúsága szerint a CIA segítette ki őket az üldözendő kommunisták névsorával, amit aztán összevethetett a meggyilkoltak listájával. A letartóztatottak száma kétszázezer körül járt: a kommunista pártot felmorzsolták.

Mindez a vietnami háború idején történt, amikor a nyugati hatalmak erőteljes szovjet és kínai előrenyomulással néztek szembe Délkelet-Ázsiában. Kambodzsa, Laosz - dőltek a dominók, de a térség hidegháborús konfliktusa nem szélesedett tovább. A Nyugat megkönnyebbült és kínos hallgatásba burkolózott. Nagyjából ugyanígy vette tudomásul - immár gazdasági érdekeit követve - a gazdaság fejlesztését célzó tömeges és erőszakos áttelepítéseket: százezreket költöztettek át, főleg a túlnépesedő Jáváról a távolabbi szigetekre, ami egyszersmind átrendezte az etnikai arányokat, és elejét vette az önállósodási törekvések fölerősödésének. Ugyanígy vette tudomásul, sőt támogatta a környezetromboló erdőirtási programokat, akárcsak a széles körű ügynöki és besúgóhálózatra épülő tartós elnyomást. Amikor a tízezernyi sziget egyikének, Timornak a rettenetesen elmaradott keleti feléből 1975-ben eltávoztak a gyarmatbirodalmukat utolsóként felszámoló portugálok, az indonéz hadsereg lerohanta a területet. A lakosság egyharmada, mintegy kétszázezer ember veszett oda - megint csak bágyadt nyugati fejcsóválás közepette. "Nem tűrünk meg egy második Kubát a partjaink mentén!" - mondta ekkor Szuharto, és sajnos alighanem joggal. Ha Kelet-Timor akkor önállóvá válik, a hidegháborús sakkjátszma szabályait követve alighanem ott is ugyanúgy megjelennek a kínai és/vagy szovjet katonai tanácsadók, ahogy Indonéziában Szukarno idején, 1965 előtt.

De nem csak a halottszámlálás eredménye emeli ki Szuhartót a második világháború utáni diktátorok népes tömegéből. A közpénzek és külföldi segélyek magáncélú hasznosításában is világelső. A különféle, például a Transparency International által nyilvánosságra hozott becslések legalább 15, de akár 35 milliárd dollárra (kilenc darab nulla!) teszik a Szuharto-klán külföldi számláin landolt összeget, hazai földbirtokaik területe egyharmadnyi Magyarországnak felel meg - ehhez képest az utolsó hivatalos havi fizetése egészen pontosan 1764 dollár volt.

Hatalma túlélte a hidegháborút. Mihelyt külföldi támogatói és szorosabb környezete nyomására egy kicsit is enyhített diktatórikus módszerein, az elfojtott tiltakozó hangok rögtön felerősödtek. Hozzájárult ehhez az 1997-ben kezdődő ázsiai pénzügyi válság is, amely érzékelhetően visszavett az életszínvonal lassú javulásának eredményeiből. 1998-ban már országszerte egymást követték a zavargások, amelyek fokozatosan egy többszínű, de a rendszerváltozást egyhangúan követelő mozgalommá álltak össze. Szuhartót hiába választotta újból elnökké a törvényhozás, végül távoznia kellett. A politikai káosz, az etnikai feszítő erők artikulálódása, a természeti katasztrófák évei után csak mostanában kezd formálódni az új, demokráciába tartó Indonézia. Odáig azonban nem jutott el a folyamat, hogy Szuhartót felelősségre vonták volna akár a kommunistaellenes vérengzés, akár a többi jogsértés miatt. Ezek az ügyek nem is jutottak el a bírósági szakaszig, mert különös módon abban a ritmusban romlott mindig az egészségi állapota, ahogy konkrét körvonalakat öltöttek ezek a vádak. És hiába teltek el évek a bukása óta, a politikában (és a gazdaságban is) utolsó percéig akkora hatalomnak számított, hogy végül parlamenti döntés mentette föl a felelőssége alól. A korrupciós vádakkal ugyanez volt a helyzet: egészségi állapota volt a hivatkozás, ami őt megkímélte, az országot pedig megfosztotta a múlttal való szembenézéstől.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.