Snowden Budapesten: Bátorsággal a gyáva politikusokkal szemben

  • Keller-Alánt Ákos
  • 2015. december 9.

Külpol

Az NSA-botrányt kirobbantó informatikus szerint teljesen új eszközökre volna szükség a terrorizmus elleni küzdelemben a tömeges megfigyelés helyett. Orbán is szóba került.

Kedd este tartották a budapesti Open Society Archívum (OSA) Watching You, Watching Me – Megfigyelés a fotográfus szemével című fotókiállításának záróeseményét. A beszélgetés sztárvendége egyértelműen Edward Snowden volt, aki csak videokapcsolaton keresztül lehetett jelen, hiszen az amerikai kormány elől menekülve Oroszországban kapott menekültstátuszt. Az NSA-botrányt kirobbantó volt CIA-dolgozó fekete ingben, szürke zakóban ült a kamera elé, és a párizsi támadások után különösen aktuális kérdésekre válaszolt.

Snowden rögtön egy első hallásra meglepő kijelentéssel indított. Szerinte ugyanis a terrorizmus, legyen bármilyen szörnyű is, alapvetően nem fenyegeti a létünket. Még ha minden évben történne is egy szeptember 11-hez hasonló méretű támadás, akkor is kevesebb áldozata volna a terrorizmusnak, mint az autóbaleseteknek. Ennek ellenére – ahogyan a párizsi merényletekre adott reakciókból is látszik – minden hasonló támadás után a politikusok úgy érzik, azonnal tenniük kell valamit. Részben azért, mert a média szerepe megváltozott az utóbbi évtizedekben: ma már, ha valami rossz történik a világban, az pillanatok alatt eljut minden háztartásba, ezért a közvélemény nyomása egyre nagyobb a politikusokon. Ráadásul az ellenzék és a média is a cselekvést várja el a kormányoktól, akik túl gyávák ahhoz, hogy ellenálljanak, és akkor is cselekednek valamit, ha tudatában vannak, hogy azzal több kárt okoznak, mint hasznot.

„Obama valószínűleg nem tart a szövetségesének, pedig én alapvetően támogatom az amerikai kormányzatot.”

Edward Snowden

Edward Snowden

 

A programozóból szabadságjogi aktivistává lett Snowden szerint a szeptember 11. óta eltelt 14 év egyértelműen azt mutatja, hogy a nemzetközi terrorizmus ellen bevetetett eszközök nem működnek. Az első ösztönös válaszlépés a katonai csapás, ám az egyértelműen kontraproduktív: „Hiába bombázunk le egy drónnal hét terroristát, rögtön tizennégy lép a helyükbe. Ezért aztán új módszereket kell kitalálni a terrorizmus ellen, azt kellene megnézni, honnan jönnek a terroristák és egyáltalán mi okozza terrorizmus kialakulását, ezzel pedig senki nem foglalkozik”. A CIA volt alkalmazottja szerint el kellene érni, hogy azok az országok, ahol az al-Káida és az ISIS is működik, önként csatlakozzanak a terrorizmus elleni koalícióhoz, mert nélkülük semmi esély nincsen a harcban. Ezt ugyan megnehezíti, hogy az érintett országban nincs rendesen funkcionáló állam – részben ezért is tudnak ott terjeszkedni a terrorszervezetek –, de ők szenvednek a legjobban a terrorizmustól.

Szintén a terrorizmus elleni küzdelemre való hivatkozással szavazták meg az Egyesült Államokban a Patriotic Actet szeptember 11. után, mely lehetővé tette a titkosszolgálatoknak, hogy bárkit bármikor külön gyanúsítás nélkül megfigyeljenek. A rendszert belülről ismerő Snowden egyenesen azt állítja, hogy a tömeges adatgyűjtés teljesen alkalmatlan a terrorizmus megelőzésére. Hiába áll rendelkezésre rengeteg adat, a titkosszolgálatok egyszerűen nem tudják, mit keressenek. Utólag persze már hasznosak a korábban begyűjtött adatok, és a célzott megfigyelést is megkönnyíti az NSA rendszere, de az amerikai kormány egyszerűen nem akarja beismerni, hogy a tömeges megfigyelés nem alkalmas arra, amire létrehozták. Ráadásul tíz esetből kilencben a hagyományos módszerekkel végzett adatgyűjtés sokkal hatékonyabbnak bizonyult – állítja.

Az sem igaz az NSA volt programozója szerint, amit az FBI igazgatója mondott, hogy a titkosított kommunikációs csatornák komoly fenyegetést jelentenek. Egyrészt azért, mert a párizsi támadások végrehajtói Skype-on és hagyományos mobilokon tartották egymással a kapcsolatot, mégsem sikerült őket lekapcsolni. Másrészt feltörhetetlen titkosítás csak elméletben létezik, hiszen a kódolt képet vagy szöveget előbb-utóbb láthatóvá, olvashatóvá kell tenni. Ezzel tisztában vannak az FBI-nál is, és jellemzően ilyenkor lépnek közbe. A nemzetközi drogkereskedelem egyik fontos csatornáját, a Silk Roadot is így sikerült lekapcsolni: a nyomozók tudták, hogy a hálózat tagjai titkosított csatornákat használnak, de azt is, hogy nyilvános könyvtárakban szoktak internetezni. Ezért az ügynökök egyszerűen elmentek a könyvtárakba, és helyben kapták el a Silk Road dealereit a laptopjaikkal együtt – így nemcsak egy-egy embert tudtak letartóztatni, hanem a géppel együtt megszerezték a titkosítás feltöréséhez szükséges kulcsokat is. Az FBI jellemzően így dolgozik: kimennek terepre, fertőzött üzenetet küldenek a célszemélyek gépeire, ezért ha valakit tényleg meg akarnak figyelni, akkor a – veszélyesnek tartott – titkosítás nem ér semmit.

„A titkosítás politikai kérdés, nem technikai.”

Igaz ugyan, hogy a nagy cégek is adatokat gyűjtenek rólunk, és azokat adott esetben ki is adják hatóságoknak, ám ezeket a szolgáltatásokat nem kötelező használni, míg az állami megfigyelés alól nincs kibúvó, hívta fel a figyelmet Snowden. Ráadásul a kormányok nem csupán az adatokat kérik ki a nagy cégektől. Snowden szerint rendre arra kérik az IT-cégeket, hogy fertőzött frissítéseket küldjenek a gépekre. Ez pedig alapvetően veszélyezteti nem csupán a magánéletet és a személyiségi jogokat, hanem az amerikai vállalatok versenyképességét is.

Snowden szerint egy-egy krízis esetén jogosan vetődhet fel, hogy átmenetileg érdemes lehet lemondani bizonyos jogainkról; a probléma az, hogy ezeket később nem lehet visszavenni. „Akik ebben a teremben ülnek, szerintem pontosan értik, mire gondolok. Magyarországon is azt láttuk, hogy ha válság ürügyén különleges jogokkal ruházzuk fel a hatalmat, akkor erős a csábítás, hogy a válságot fenntartsák vagy újat kreáljanak.” Ahhoz, hogy kiálljunk a megfigyelések ellen, a magánélet védelmében, őszintének és bátornak kell lennünk. Mivel a média és a közvélemény nagy része is elfogadja, hogy a biztonságért cserébe fel kell adni a szabadságunkból, ezért a civil szervezetekre hárul a feladat, hogy megvédjék az alapvető jogainkat.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.