Snowden Budapesten: Bátorsággal a gyáva politikusokkal szemben

  • Keller-Alánt Ákos
  • 2015. december 9.

Külpol

Az NSA-botrányt kirobbantó informatikus szerint teljesen új eszközökre volna szükség a terrorizmus elleni küzdelemben a tömeges megfigyelés helyett. Orbán is szóba került.

Kedd este tartották a budapesti Open Society Archívum (OSA) Watching You, Watching Me – Megfigyelés a fotográfus szemével című fotókiállításának záróeseményét. A beszélgetés sztárvendége egyértelműen Edward Snowden volt, aki csak videokapcsolaton keresztül lehetett jelen, hiszen az amerikai kormány elől menekülve Oroszországban kapott menekültstátuszt. Az NSA-botrányt kirobbantó volt CIA-dolgozó fekete ingben, szürke zakóban ült a kamera elé, és a párizsi támadások után különösen aktuális kérdésekre válaszolt.

Snowden rögtön egy első hallásra meglepő kijelentéssel indított. Szerinte ugyanis a terrorizmus, legyen bármilyen szörnyű is, alapvetően nem fenyegeti a létünket. Még ha minden évben történne is egy szeptember 11-hez hasonló méretű támadás, akkor is kevesebb áldozata volna a terrorizmusnak, mint az autóbaleseteknek. Ennek ellenére – ahogyan a párizsi merényletekre adott reakciókból is látszik – minden hasonló támadás után a politikusok úgy érzik, azonnal tenniük kell valamit. Részben azért, mert a média szerepe megváltozott az utóbbi évtizedekben: ma már, ha valami rossz történik a világban, az pillanatok alatt eljut minden háztartásba, ezért a közvélemény nyomása egyre nagyobb a politikusokon. Ráadásul az ellenzék és a média is a cselekvést várja el a kormányoktól, akik túl gyávák ahhoz, hogy ellenálljanak, és akkor is cselekednek valamit, ha tudatában vannak, hogy azzal több kárt okoznak, mint hasznot.

„Obama valószínűleg nem tart a szövetségesének, pedig én alapvetően támogatom az amerikai kormányzatot.”

Edward Snowden

Edward Snowden

 

A programozóból szabadságjogi aktivistává lett Snowden szerint a szeptember 11. óta eltelt 14 év egyértelműen azt mutatja, hogy a nemzetközi terrorizmus ellen bevetetett eszközök nem működnek. Az első ösztönös válaszlépés a katonai csapás, ám az egyértelműen kontraproduktív: „Hiába bombázunk le egy drónnal hét terroristát, rögtön tizennégy lép a helyükbe. Ezért aztán új módszereket kell kitalálni a terrorizmus ellen, azt kellene megnézni, honnan jönnek a terroristák és egyáltalán mi okozza terrorizmus kialakulását, ezzel pedig senki nem foglalkozik”. A CIA volt alkalmazottja szerint el kellene érni, hogy azok az országok, ahol az al-Káida és az ISIS is működik, önként csatlakozzanak a terrorizmus elleni koalícióhoz, mert nélkülük semmi esély nincsen a harcban. Ezt ugyan megnehezíti, hogy az érintett országban nincs rendesen funkcionáló állam – részben ezért is tudnak ott terjeszkedni a terrorszervezetek –, de ők szenvednek a legjobban a terrorizmustól.

Szintén a terrorizmus elleni küzdelemre való hivatkozással szavazták meg az Egyesült Államokban a Patriotic Actet szeptember 11. után, mely lehetővé tette a titkosszolgálatoknak, hogy bárkit bármikor külön gyanúsítás nélkül megfigyeljenek. A rendszert belülről ismerő Snowden egyenesen azt állítja, hogy a tömeges adatgyűjtés teljesen alkalmatlan a terrorizmus megelőzésére. Hiába áll rendelkezésre rengeteg adat, a titkosszolgálatok egyszerűen nem tudják, mit keressenek. Utólag persze már hasznosak a korábban begyűjtött adatok, és a célzott megfigyelést is megkönnyíti az NSA rendszere, de az amerikai kormány egyszerűen nem akarja beismerni, hogy a tömeges megfigyelés nem alkalmas arra, amire létrehozták. Ráadásul tíz esetből kilencben a hagyományos módszerekkel végzett adatgyűjtés sokkal hatékonyabbnak bizonyult – állítja.

Az sem igaz az NSA volt programozója szerint, amit az FBI igazgatója mondott, hogy a titkosított kommunikációs csatornák komoly fenyegetést jelentenek. Egyrészt azért, mert a párizsi támadások végrehajtói Skype-on és hagyományos mobilokon tartották egymással a kapcsolatot, mégsem sikerült őket lekapcsolni. Másrészt feltörhetetlen titkosítás csak elméletben létezik, hiszen a kódolt képet vagy szöveget előbb-utóbb láthatóvá, olvashatóvá kell tenni. Ezzel tisztában vannak az FBI-nál is, és jellemzően ilyenkor lépnek közbe. A nemzetközi drogkereskedelem egyik fontos csatornáját, a Silk Roadot is így sikerült lekapcsolni: a nyomozók tudták, hogy a hálózat tagjai titkosított csatornákat használnak, de azt is, hogy nyilvános könyvtárakban szoktak internetezni. Ezért az ügynökök egyszerűen elmentek a könyvtárakba, és helyben kapták el a Silk Road dealereit a laptopjaikkal együtt – így nemcsak egy-egy embert tudtak letartóztatni, hanem a géppel együtt megszerezték a titkosítás feltöréséhez szükséges kulcsokat is. Az FBI jellemzően így dolgozik: kimennek terepre, fertőzött üzenetet küldenek a célszemélyek gépeire, ezért ha valakit tényleg meg akarnak figyelni, akkor a – veszélyesnek tartott – titkosítás nem ér semmit.

„A titkosítás politikai kérdés, nem technikai.”

Igaz ugyan, hogy a nagy cégek is adatokat gyűjtenek rólunk, és azokat adott esetben ki is adják hatóságoknak, ám ezeket a szolgáltatásokat nem kötelező használni, míg az állami megfigyelés alól nincs kibúvó, hívta fel a figyelmet Snowden. Ráadásul a kormányok nem csupán az adatokat kérik ki a nagy cégektől. Snowden szerint rendre arra kérik az IT-cégeket, hogy fertőzött frissítéseket küldjenek a gépekre. Ez pedig alapvetően veszélyezteti nem csupán a magánéletet és a személyiségi jogokat, hanem az amerikai vállalatok versenyképességét is.

Snowden szerint egy-egy krízis esetén jogosan vetődhet fel, hogy átmenetileg érdemes lehet lemondani bizonyos jogainkról; a probléma az, hogy ezeket később nem lehet visszavenni. „Akik ebben a teremben ülnek, szerintem pontosan értik, mire gondolok. Magyarországon is azt láttuk, hogy ha válság ürügyén különleges jogokkal ruházzuk fel a hatalmat, akkor erős a csábítás, hogy a válságot fenntartsák vagy újat kreáljanak.” Ahhoz, hogy kiálljunk a megfigyelések ellen, a magánélet védelmében, őszintének és bátornak kell lennünk. Mivel a média és a közvélemény nagy része is elfogadja, hogy a biztonságért cserébe fel kell adni a szabadságunkból, ezért a civil szervezetekre hárul a feladat, hogy megvédjék az alapvető jogainkat.

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.