Interjú

„Sorban állnak a burkákért”

Dobrovits Mihály történész, turkológus az afganisztáni helyzetről

Külpol

Tisztában kell lenni az afganisztáni társadalmi-etnikai-közösségi identitás tagoltságával és összetettségével ahhoz, hogy megérthessük, miért maradtak sikertelenek az Afganisztánra kényszerített vagy éppen ott kitermelődő modernizációs programok.

Magyar Narancs: Néha elhangzik a térséggel foglalkozóktól, hogy afgán mint olyan nem is létezik, csak ha külföldre kerül, és abban a kontextusban emlegetik, hogy afgán sportoló, tudós, művész, politikus vagy – ami gyakoribb – afgán menekült. Létezik afgán identitás?

Dobrovits Mihály: Afgánnak általában a pastukat szokás nevezni, legalábbis Afganisztánon belül. Afgán identitás valóban nem nagyon létezik, ezzel szemben viszont létezik afganisztáni identitás. Az országot – mondjuk a néhai Osztrák–Magyar Monarchiához hasonlóan – több etnikum alkotja, amelyek között bonyolult egyensúlyrendszer és hierarchia áll fenn. Ennek ellenére afganisztáni ott mindenki, még ha azon belül üzbég, tádzsik, pastu, hazara, csahar ajmák, türkmén vagy a számos kisebb nemzetiséghez tartozik is, az országhoz való kötődése adott.

MN: Afganisztánban jóval erősebb lenne ez az etnikai kereteken belüli, törzsi, esetleg nemzetségi összetartozás-tudat, mint a földrajzilag hozzájuk közelebb fekvő ázsiai államokban, társadalmakban?

DM: Hogyne. Afganisztán minden szempontból premodern állam. Lényegében az utolsó kvázi patrimoniális államszervezet a régióban, és az egésznek az a rákfenéje, hogy ezt nem sikerül meghaladni. A törzseket szeretem inkább szubetnikus csoportnak nevezni – ezekbe beleszületik az ember. De nemcsak ez határozza meg az identitást, hanem az is, hogy falusiról vagy városlakóról van-e szó. Ráadásul nagyon fontos a regionalizmus, különösen Afganisztán északi részén, ahol alapvetően egy hagyományosan tadzsik nyelvű, de manapság már inkább dominánsan üzbég, többnyire földművelő népesség él. Itt kell még említeni a tartományi rendszert; a városok vonzásköre is jelentős, s a városlakók nem is biztos, hogy a törzsi-nemzetségi rendszerbe tartoznak, inkább a városi identitás határozza meg őket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.