Interjú

„Sorban állnak a burkákért”

Dobrovits Mihály történész, turkológus az afganisztáni helyzetről

Külpol

Tisztában kell lenni az afganisztáni társadalmi-etnikai-közösségi identitás tagoltságával és összetettségével ahhoz, hogy megérthessük, miért maradtak sikertelenek az Afganisztánra kényszerített vagy éppen ott kitermelődő modernizációs programok.

Magyar Narancs: Néha elhangzik a térséggel foglalkozóktól, hogy afgán mint olyan nem is létezik, csak ha külföldre kerül, és abban a kontextusban emlegetik, hogy afgán sportoló, tudós, művész, politikus vagy – ami gyakoribb – afgán menekült. Létezik afgán identitás?

Dobrovits Mihály: Afgánnak általában a pastukat szokás nevezni, legalábbis Afganisztánon belül. Afgán identitás valóban nem nagyon létezik, ezzel szemben viszont létezik afganisztáni identitás. Az országot – mondjuk a néhai Osztrák–Magyar Monarchiához hasonlóan – több etnikum alkotja, amelyek között bonyolult egyensúlyrendszer és hierarchia áll fenn. Ennek ellenére afganisztáni ott mindenki, még ha azon belül üzbég, tádzsik, pastu, hazara, csahar ajmák, türkmén vagy a számos kisebb nemzetiséghez tartozik is, az országhoz való kötődése adott.

MN: Afganisztánban jóval erősebb lenne ez az etnikai kereteken belüli, törzsi, esetleg nemzetségi összetartozás-tudat, mint a földrajzilag hozzájuk közelebb fekvő ázsiai államokban, társadalmakban?

DM: Hogyne. Afganisztán minden szempontból premodern állam. Lényegében az utolsó kvázi patrimoniális államszervezet a régióban, és az egésznek az a rákfenéje, hogy ezt nem sikerül meghaladni. A törzseket szeretem inkább szubetnikus csoportnak nevezni – ezekbe beleszületik az ember. De nemcsak ez határozza meg az identitást, hanem az is, hogy falusiról vagy városlakóról van-e szó. Ráadásul nagyon fontos a regionalizmus, különösen Afganisztán északi részén, ahol alapvetően egy hagyományosan tadzsik nyelvű, de manapság már inkább dominánsan üzbég, többnyire földművelő népesség él. Itt kell még említeni a tartományi rendszert; a városok vonzásköre is jelentős, s a városlakók nem is biztos, hogy a törzsi-nemzetségi rendszerbe tartoznak, inkább a városi identitás határozza meg őket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.