Ha a települések és a 17-ből 13 autonóm tartomány önkormányzatának megújítását nem is nevezhetjük fülkeforradalomnak, a történtek mégis ismerősek lehetnek a magyar szemlélőnek. Az El País napilap kifejezésével a PP-nek "barátságosan szürke kampány" állt érdekében, így elsősorban arra koncentrált, hogy a spanyol ingatlanlufi kipukkanása után a válság miatt újfent és immár tartósan megroggyant gazdaság miatti felelősséget teljes egészében a második ciklusukat töltő szocialistákra kenje. Eltekintve néhány nagyvonalú, homályos utalástól, óvakodott saját programjának felvázolásától, óriásplakátjain jobbnak látta pl. mosolygó szocialista vezetőket szerepeltetni a 20 százalékos munkanélküliségi adatokkal. A választási térkép szerint hol a letelepedett külföldiek szavazatáért udvarolt, hol pedig tovább fokozta a nyíltan rasszista szólamokkal tarkított, bevándorlóellenességre kihegyezett kampányát, pl. Barcelonában, ahol ez eddig is kiválóan bevált. Végezetül pedig az ETA rémét vélte felismerni a Bildu néven újjáalakult baszk nacionalista erők mögött, és azzal is megvádolta Zapatero kormányfőt, hogy a terroristákkal folytatott titkos tárgyalások érdekében nyomást gyakorolt a baszk "hazafiak" indulását az utolsó pillanatban engedélyező alkotmánybíróságra. A módszer 37,5 százalékot fialt.
San Sebastián, Barcelona, Madrid
A baszk területek elszakadásáért fegyveres harcot folytató és az utóbbi években jelentősen megcsappant erejű ETA politikai szárnyának tartott Batasuna formáció 2002-es törvényen kívülivé válása óta most indulhatott először a magát egyébként baloldaliként definiáló utódpárt. Mivel csak a kicsi és alacsony népességű, bár a leggazdagabb tartományok közé tartozó Baszkföldön és Navarrában rúgnak labdába, eleve korlátozott jelentőségű a baszk "hazafias" mozgalom. Ugyanakkor a spanyol politikai élet egyik legérzékenyebb, szimbolikus terepéről van szó, hiszen a madridi központú nemzeti ideológia konstrukciójához nélkülözhetetlen belső ellenségképpel szolgálnak a katalán és baszk függetlenségi mozgalmak - az utóbbiból nyerhető politikai muníciót 2001 és a terrorizmus elleni harc nemzetközi slágertémája is nagyban erősítette. Az ETA erőszakos akcióitól egyértelműen elhatárolódó Bildu a vártnál is jobban, elődei legjobb eredményeit is fölülmúlva szerepelt. A szavazatok negyedével Baszkföldön második helyet szerzett, s mivel elsősorban a kisebb településeken szerepelt jól, neki lehet a legtöbb polgármestere, így meglehet, hogy a baszk Riviéra fővárosát, San Sebastiánt is elragadja a szocialistáktól.
A néppárt előretörésével szemben a menthetőt menteni próbáló szocialisták (Partido Socialista Obrero Espa–ol, PSOE) többek között az ellenfél szélsőségesebb megnyilvánulásait próbálták ostorozni, illetve a közelmúltban felszínre került szövevényes korrupciós ügyek nyomán hírbe hozott vezetőiket kritizálták. Az eredmények ismeretében többé-kevésbé eredménytelenül - mind a négy tartományban, ahol a közelmúltban eljárás indult a PP tagjai ellen, fölényesen nyertek, gyakran korábbi eredményükön is javítva a hamarosan bíróság elé álló politikusok. Az utóbbi évek legnagyobb korrupciós botrányának főszereplői, a valenciai tartományi vezetők és madridi kapcsolataik egyaránt abszolút többséget szereztek vasárnap. A szocialisták ugyancsak hiába próbálkoztak egykori programjuk progresszív morzsáinak felmutatásával is - a harmadik éve negatív európai rekordot tartó foglalkoztatási mutatók mellett a néhány hónapja az EU és a piacok minden igényét kielégítő radikális megszorítások bevezetését sok választójuk nem tudta megbocsátani. A PSOE közel 28 százalékos eredményével nem csupán másfél millió szavazatot vesztett, de 66,3 százalékos részvétel mellett szinte mindent, amit lehetett, olyan történelmi régiókat és városokat is, mint Kasztília-La Mancha, Aragónia vagy Barcelona.
Sin casa, sin trabajo, sin futuro, sin miedo - nincs lakásom, nincs munkám, nincs jövőm, nincs mitől tartanom. Így szólt a "Democracia real ya", "Végre valódi demokráciát!" nevű, mindössze három hónapja alakult mozgalom egyik jelmondata. A Bilbaótól Madridon és Barcelonán át Valenciáig vagy Sevilláig a világhálón, plakátokon és szórólapokon meghirdetett "Foglald el az utcát!" (Toma la calle) tüntetések szervezését elindító húszasok, harmincasok és ifjú lelkű negyvenesek maguk is meglepődtek a 40 településen állítólag 130 ezer főt utcára csaló megmozdulások sikerén. A kisebb formációkat büntető választási rendszer kritikája állt a követeléseik élén, amihez jött még a kvázi jobboldali ihletésű gazdaságpolitikát folytató szocialisták s a mindenben valamennyit rájuk ígérő PP álkétpólusú modelljének elutasítása is.
A május harmadik vasárnapján (innen a 15-M név is) megtartott tüntetések farvizén azután néhányan ott ragadtak Madrid egyik főterén, a Puerta del Solon, és a hétfő reggeli rendőri fellépés, az erőszakos kiürítés csak megizmosította a mozgalmat. Kedd estétől a 15-M-ből kinőtt új struktúra foglalta a teret, az éjszakára is ott maradó sportosabb kisebbséget estéről estére tömegek keresték fel, pénteken már 22-24 ezres jelenlétet mértek Madridban. A helyi és a központi választási bizottságok tiltásával dacolva, a spanyolul a "reflexió napjának" nevezett szombati kampánycsend ellenére több tucat településen nyilvánították ki az összegyűltek, hogy cseppet sem érzik illegálisnak az alulról szerveződő demonstrációkat, és eszük ágában sincs hazamenni.
Tahrir, Izland, Palesztina
A már korábban működő civil csoportokhoz képest kiberhajtásokat is növesztő erők öndefiníciói közül az egyik, a média által is propagált indignados jelző egy néhány hónapja megjelent füzetecske a 94 éves francia Stéphane Hessel húszoldalas esszéjéből ered. (A galloknál is váratlan közönségsikert arató szöveg, a jobb híján "Háborodjon fel!" formulával fordítható Indignez-vous utal az emberi méltóságra/méltányosságra is.) Hessel a második világháború után alakult Nemzeti Ellenállási Tanács többek között a társadalombiztosítást, a nagyvállalatok államosítását és az általános választójogot tartalmazó programja nevében szólítja fel olvasóit az ellenállásra. Konkrétan a xenofób, raszszista megnyilvánulások térnyerése és a hatvan éve rögzített szolidaritás és közteherviselés elvének, illetve a szociális vívmányoknak a viszszavételére készülő hatalom elleni azonnali fellépésre.
A spanyolországi terek inváziójához persze Hesselnek nem sok konkrét köze van, de abban szemlátomást segített, hogy az elsősorban reakcióként szerveződő energiák öndefiníciós nehézségeit legalábbis a névválasztás terén előremozdítsa. "Nem vagyunk rendszerellenesek, a rendszer van ellenünk." "A te zsákmányod, az én válságom" - ilyen és efféle jelmondatokban fogalmazódik meg a pénzügyi krach nyomán kialakult helyzetet igazságtalannak és méltánytalannak megélők lázadása.
A közterek szimbolikus visszavételében ma már minden korosztály részt vesz, de a kétségtelen motor azoknak a fiatal felnőtteknek a csoportja, akik az utóbbi évtizedekben nagyrészt az építőiparra, a fék nélkül duzzasztott ingatlanlufira, illetve a háztartások eladósodására építő növekedési modell kudarcának a legfőbb vesztesei. Akik a továbbra is csillagászati lakásárak és a bérek, illetve munkafeltételek fokozódó egyenlőtlensége mellett tömegesen szembesülnek a hosszú távú terveket, önállósodást ígérő perspektíva hiányával. Közülük is azok vannak a legnehezebb helyzetben, akik alulképzettek, és akik az építőipar és a csatolt ágazatok bedőlése óta nem találnak munkát. Illetve azok a túlképzettek, akiket a turizmus túlsúlya miatt kevésbé fejlesztett szektorok nem tudnak foglalkoztatni. A következő körben találjuk a spanyol versenyképesség érdekében alacsonyan tartott béreket, és a szüleinél jóval mostohább feltételeket is elfogadni kénytelen ún. "ezereurós" generáció tagjait, akik kényszerű társbérletben vagy szüleiknél élnek harmincévesen is - avagy épp az évtizedekre felvett kolosszális hitelek árnyékában.
Tahrir, Izland, Palesztina - Barcelonában így nevezték át a gyülekezőhelyül szolgáló Katalónia tér részeit. A nemzetközi szolidaritásban is gondolkodó felvonulók legfőbb európai mintája az az Izland, ahol immár két népszavazás utasította el a helyi bankok adósságainak közpénzből való finanszírozását, és ahol Hördur Torfason 2008-ban, egy októberi reggelen mikrofonnal felszerelkezve elindult a reykjavíki parlament előtti térre, majd hétről hétre, szombatról szombatra egyre többen gyűltek köré, hogy elmondják véleményüket az ország állapotáról. Torfason fellépése a kormány lemondásával, új választások kiírásával, majd egy alkotmányozó testület létrehozásával folytatódott. A spanyol mozgalom valódi nehézségei most következnek: mivel nem csupán egy kormány lemondását óhajtják, hanem igazi önrendelkezést és társadalmi változásokat, felháborodásukat konkrét javaslatokba kellene önteniük, és a nyomásgyakorlást hoszszú távon is fenntartaniuk. Egyelőre úgy döntöttek, legalább a hét végéig az utcán maradnak, mert tudják, hiába a PSOE szimpátiája és a PP kezdeti irritációját legyűrő figyelme, senki sem fog helyettük harcolni a jogaikért és egy valódibb demokráciáért.
