Spiclibotrány Ausztriában: Kékek kéme

szerző
Kovács Éva
publikálva
2000/46. (11. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Ott kezdődött, hogy exrendőrök irodalmi babérokra törtek. Először az 1995-ös levélbombaügyben elhíresült Michael Sika, azóta levitézlett szocialista Stapo-főigazgató (Statspolizei; Ausztriában máig így hívják az államrendőrséget) jelentette meg visszaemlékezéseit, melyekben nem annyira hányatott gyermekkorát és diákcsínyeit elevenítette föl, hanem a belügy berkeiben eluralkodó korrupciót ecsetelte. A Mein Protokoll (Az én jegyzőkönyvem) címet viselő könyvből kiderül, hogy a politikusok és a rendőrök között erős kapcsolat létezett, mely az adatlopástól a rendőri védelemmel való visszaélésig terjedt. Sikát ifjú kollégája, Josef Kleindienst követte, az Ich gestehe (Bevallom) című opusszal, mely néhány hét alatt egy parlamenti "adatcsenési különbizottság" (Sonderkommission Datenklau) felállítását eredményezte. Ez pedig elsősorban nem annak tudható be, hogy a spiclibalhé főhősének már volt neve a könyvpiacon (néhány éve, még aktív rendőrként Soha többet ne fizess bírságot címmel írt már egy kézikönyvet autósok számára, melyért egyes rendőr társai halálosan megfenyegették). Az Ich gestehe valódi tanúvallomás, pontos adatokkal, nevekkel és summákkal.

Ott kezdődött, hogy exrendőrök irodalmi babérokra törtek. Először az 1995-ös levélbombaügyben elhíresült Michael Sika, azóta levitézlett szocialista Stapo-főigazgató (Statspolizei; Ausztriában máig így hívják az államrendőrséget) jelentette meg visszaemlékezéseit, melyekben nem annyira hányatott gyermekkorát és diákcsínyeit elevenítette föl, hanem a belügy berkeiben eluralkodó korrupciót ecsetelte. A Mein Protokoll (Az én jegyzőkönyvem) címet viselő könyvből kiderül, hogy a politikusok és a rendőrök között erős kapcsolat létezett, mely az adatlopástól a rendőri védelemmel való visszaélésig terjedt. Sikát ifjú kollégája, Josef Kleindienst követte, az Ich gestehe (Bevallom) című opusszal, mely néhány hét alatt egy parlamenti "adatcsenési különbizottság" (Sonderkommission Datenklau) felállítását eredményezte. Ez pedig elsősorban nem annak tudható be, hogy a spiclibalhé főhősének már volt neve a könyvpiacon (néhány éve, még aktív rendőrként Soha többet ne fizess bírságot címmel írt már egy kézikönyvet autósok számára, melyért egyes rendőr társai halálosan megfenyegették). Az Ich gestehe valódi tanúvallomás, pontos adatokkal, nevekkel és summákkal.

Kleindienst természetesen nem egyszerű közrendőrként jutott a terhelő adatok birtokába. Mihelyst leszerelt a hadseregből, rögtön beállt rendőrnek, hogy "igazságérzetét kielégítő" munkát kaphasson. Látva a pártosodott rendőrséget (jórészt szocikat), melyben számára kevés alternatíva mutatkozott, 1990-ben, 23 évesen Bécsben megalapította az AUF-ot (FEL, Független Szabadságpártiak - szó szerint Freiheitliche - Munkaközössége). Minden jól is ment, hiszen az 1990-es választásokon megerősödött FPÖ káderhiányban szenvedett, s gyakran toborzott pártkatonákat a bécsi rendőrségből. Míg Kleindienst a kollégáira panaszt emelők bíróság elé citálásában serénykedett - a perköltségeket természetesen az AUF fizette -, addig társa, Michael Krei§l, becenevén "Láncos kutya" a politikai kapcsolatokat "ápolta". Láncos kutya később a bécsi városházán folytatta áldásos tevékenységét mint FPÖ-s képviselő, míg Kleindienstet Haider a frissen alapított Szabadságpárti Szakszervezet vezetésével ajándékozta meg 1998-ban. Csak az volt a baj, hogy az utóbbi kísérletből nem lett semmi: a kékek szakszervezeti mozgalma nem tudott kitörni a bécsi rendőrség falai mögül. 1999-ben aztán, az AUF bukásakor Kleindienst elhagyta a süllyedő hajót, vagy kegyvesztett lett, nem tudni, és nekifogott a könyvírásnak.

Szivárgás

A könyvből és az apránként kiszivárogtatott tanúvallomásból, amit az exkém a különbizottság előtt tett, eddig az derült ki, hogy az FPÖ nemcsak alkalmanként fordult egy bizonyos személyhez titkos adatokért, hanem egy egész hálózatot működtetett, rendszeres megbízásokkal és javadalmazási rendszerrel (Kleindienst például 1996-tól havi tízezer schillinget kapott munkájáért). A múlt hét végén immáron három tartományból hatvan gyanúsított szerepelt a listán, közülük kilenc magas rangú politikus. Az adatok elsődleges forrása a bűnügyi rendőrség elektronikus nyilvántar-tása (EKIS), amelyből - figyelem! - a társadalombiztosító személyi adatai is előhívhatók. De telefonbeszélgetések hangszalagjai, egész rendőrségi, sőt bírósági akták, fotók is gazdagítják az FPÖ arzenálját. A titkos információk egy része pedig egyenesen Haider karintiai irodájába futott be: ezeket "a főnök kérte".

A személyes adatvédelem alá eső információkkal egyébként már 1995 óta kérkedett az FPÖ. Ekkor Haider rendőrségi titkos adatokra hivatkozva interpellált a parlamentben a külföldi bűnözők miatt, akiket elítélésük után sem utasítanak ki Ausztriából; 1997-ben egy sajtókonferencián EKIS-adatokat "ismertetett"; az FPÖ egykori ügyvédje, az EU-bölcsek által már kritizált igazságügy-miniszter (Magyar Narancs, 2000. szeptember 28.), Böhmdorfer rendőrségi fotókat használt fel egy FPÖ-perben; az 1999-es választásokon Hilmar Kabas, a bécsi FPÖ-vezér "Fekete drogdílerek..." kezdetű kampányát nyíltan lopott adatokra alapozta - és a sor folytatható. A legszemtelenebb mégis Haider 1997-es levele az akkori szocialista belügyminiszternek, Karl Schlöglnek, melyben, azon túl, hogy önmagára terhelően állítja (egy év járna ugyanis ezért neki), hogy az EKIS nyitott könyv előtte, még le is teremti a belügyminisztert, miként lehet ekkora a slamperáj a rendőrségen. E levelet a Falter című hetilap a múlt héten eljuttatta az adatcsenési bizottságnak.

Az eddigiek alapján azt gondolhatnánk, érti a fene, miért lett éppen most ekkora botrány a dologból: ha korábban az ellenfél, az akkor kormányzó SPÖ a néppárttal egyetértésben nem tett semmit, miért ugranak ma pont a néppártiak koalíciós társuk ellen?

Csőtörés

A szabadságpárti spiclihálózat felderítésének élén Ernst Strasser, a jelenlegi belügyminiszter áll, aki nem átall a miniszterelnökkel is ordítozni, ha a kormány akadályozza a munkáját. Míg elődjéről, a vörös Schlöglről gyakran hangoztatták, hogy kripto-szabadságpárti a szociknál, Strassert baloldalisággal dívik vádolni. A néppárti miniszter valóban sajátos színt visz a fekete-kék koalícióba. Deklaráltan antifasiszta parasztcsaládból származik (Ausztriában már ez sem kis dolog); belügyminiszterként liberális a kormányellenes demonstrációkkal szemben; mint régi civil szolgálatos, most ő reklámozza a civil szolgálat idejének lerövidítését a hadseregben; nem éppen a kormánykánonnal egybehangzóan javasolja a bevándorlási kvóta emelését; kezdeményezi az állami televízió körüli kurátori csetepaték internetes közlését, és nem megy el a mauthauseni "mulatságra", így adózva az áldozatok emlékének - persze azt is hozzá kell tennünk, hogy eközben teljes tisztogatást hajt végre minisztériumában.

Strasser 1997-ben, még mint alsó-ausztriai képviselő, e-mailt kap, melyben tájékoztatják, hogy FPÖ-s politikusok számára egyes rendőrök adatokat lopnak, és azokat Jörg Haidernek adják tovább. Strasser az e-mailt és a csatolt bizonyítékokat azonnal eljuttatja az államügyészségnek, ott gyorsított eljárással vizsgálják ki az ügyet, azonban a tetteseket enyhe pénzbírsággal sújtják. Ha akkor nem tehetett többet, most tényleg övé a pálya. Strasser elszántan hajtja a spicliaffér kivizsgálását, noha a kormányon belül éles támadások érik emiatt. A kékek már levörösözék, -júdásozták, -gestapósozták, saját miniszterelnöke pedig állítólag megfeddte, hogy miért az FPÖ az egyedüli célpont. Utóbbinál kénytelen volt a kompromisszumra: már a szocik állítólagos érintettségét is vizsgálják.

Mindenesetre a héten megfosztották mentelmi jogától az FPÖ három fundamentalistáját: Hilmar Kabas bécsi vezért és az azóta a titkárává avanzsált Láncos kutya Krei§lt, valamint az alsó-ausztriai Leopold Mayerhofert. Elveszti mentelmi jogát egy szociáldemokrata képviselő is. Kabas bukása jelentősen befolyásolhatja a márciusra tervezett bécsi választásokat, mert eddig ő volt az FPÖ kizárólagos jelöltje. További négy fej porba hullására számít a közvélemény, mindannyian a "fundik" közül valók: a salzburgi és a karintiai pártvezérek mellett a két nagyvadról, Dietrich Böhmdorferről (a már említett igazságügy-miniszterről) és Jörg Haiderről szól a fáma. Haider mellesleg nem is immun, nem csoda, hogy megfordult már a fejében: ideje visszatérni a parlamentbe alkancellárnak vagy frakcióvezetőnek, így nemcsak a spiclibalhét úszná meg, hanem végre rendet tenne tévelygő nyájában. Mert nem csak a feketék között folyik a színfalak mögött a boksz, meddig húzzák még a kékekkel a közös igát; a kék "realisták" is megszerették közben a hatalmat, és zavarja őket az agresszív, előrehozott választásokkal és EU-bővítést ellenző burgenlandi népszavazással fenyegetőző vezér. A "reálok", ahogy mostanság nevezik őket, az alkancellár asszony (Susanne Riess-Passer), a hadügyminiszter (Heinz Scheibner), a pénzügyminiszter (Karl-Heinz Grasser) és a parlament alelnöke (Thomas Prinzhorn) állítólag egy új, Haider-mentes FPÖ-ről álmodnak.

A kékek néhány hete hatalmasat veszítettek a stájerországi tartományi választásokon, három minisztert le kellett cserélniük, és a népszerűségük egyre apad. Ezzel szemben a feketék olyan erősek, mint soha: övék a köztársasági elnök, a miniszterelnök, hat tartományi főnök (ezek közül is egy óriási, ébenfekete tartomány, Alsó-Ausztria), a polgármesterek kétharmada, a Sozialpartnerschaft több mint fele (a munkás- és parasztkamaráktól a gazdasági kamarán át a gyáriparosok egyesületéig), az EU agrárkomisszárja, az ORF főintendánsa, az alkotmánybíróság és a számvevőszék elnöke, a bécsi püspök stb. December 3-án választások lesznek Burgenlandban, 5-én pedig a költségvetésről szavaz az osztrák parlament, mely nemcsak a koalíció, de a néppárt belső szakítópróbája is lehet. A miniszterelnök egyelőre hallgat, és amikor nem, bizalmáról biztosítja az összes kormánytagot, még a nagyon sáros Böhmdorfert is. ´ már biztosan tudja, mire szolgál majd neki a spiclibalhé.

Kovács Éva

(Bécs)

szerző
Kovács Éva
publikálva
2000/46. (11. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-Magyarország

még több Kis-Magyarország...

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...