Szijjártó Péter szerint a békét akarók nyugodtan bízzanak csak Donald Trumpban

Külpol

Micsoda tanács! Ki miben hisz...

Itt az újabb bizonyíték arra, hogy a békét akarók nyugodtan bízhatnak Donald Trumpban, hiszen sok évtized totális kudarcai és eredménytelenségei után az Ábrahám-megállapodások hozták vissza a közel-keleti béke reményét

– írta Facebook-bejegyzésében Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter.

Felidézte, hogy 2020. szeptember 15-én a Fehér Ház kertjében ő volt az egyetlen európai külügyminiszter (ki más?), amikor Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök "és két barátom, Abdullah bin Zayed Al Nahyan emirátusi és Abdullatif bin Rashid Al Zayani bahreini külügyminiszterek aláírták a kapcsolataik normalizálásáról szóló megállapodást".

A világ nagy része a kétségeit és fenntartásait hangoztatta, mára azonban bebizonyosodott, hogy az Ábrahám-megállapodások igenis működnek – fogalmazott Szijjártó Péter.

Hozzátette, hétfőn Izrael megnyitotta nagykövetségét Bahreinben, "ami lássuk be, néhány éve még elég valószínűtlennek tűnt".

"Itt az ideje, hogy kifejezzük tiszteletünket bahreini és izraeli barátaink mellett Trump elnök úrnak is. Reméljük, számíthatunk béketeremtő képességeire a jövőben is"

– írta a külgazdasági és külügyminiszter reményét bejegyzésében.

Bár a Közel-Kelet nagyobb területi és politikai egység, mint amiről Szijjártó beszél. És a béke reménye sem egyenlő a békével. De némi propaganda Trumpnak vagy Netanjahunak sosem jöhet rosszul a kormánynak, már csak saját érdekei okán sem.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.