Persze vígjátékról csak a külső szemlélők beszélhetnének, ám ahhoz sokkal messzebbre kellene távolodnunk jelen állásunknál, így maradjunk annyiban: végjáték folyik odaát. A parlamenti és az elnökválasztáson szerzett sebeitől borítva minden bizonnyal utolsó harcát a hatalomba való újbóli visszakerülésért, még inkább a politikai túlélésért vívja Vlado, szomszédunk hellyel-közzel domesztikált fenevada, kell-e mondanunk, eszközeiben alig is válogatva.
A behatolás
Mint arról a helyi és világsajtó, bár jobbára pusztán a történetmesélésre, semmint az események kommentálására koncentrálva beszámolt, múlt csütörtökön, a reggeli órákban a szlovák rendőrség kommandósai megszállták a trencsénteplici Elektra villa környékét, majd minden különösebb lacafacázás nélkül, jól artikulált "Vlado! Vlado! Ki a házból!" felszólítás után, némi, polgárinak mondható mennyiségű dinamit célirányos alkalmazásával beljebb kerültek, hol is a házigazda már eleve népes vendégsereg élén (néhány tévéstáb, a Meciar-párt országgyűlési képviselőinek csoportja, a kertész és unokahúga, valamint a televíziós készülékben tartózkodó Tom és Jerry) várta őket. A símaszkot viselő elitrendőrök odabent is körültekintő precizitással jártak el, az akció során senki sem sérült meg. Bár az ottlévő HZDS- (Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom) képviselők utóbb erősen sérelmezték, hogy mentelmi jogukra fütyülve, fegyverrel kényszerítették őket a földre. A délután már nemzetközi sajtótájékoztatón helytálló Vlado is kitért a vendégek faragatlan viselkedésére. "Nyolc darab csőre töltött puskával néztem farkasszemet (...), és csak hidegvéremnek és meggyőzőkészségemnek köszönhetem, hogy nem vasra verve vittek el."
Elvitték valóban, egyenest Pozsonyba, ahol a nyomozóhivatal munkatársai egyből három ügyben is szerették volna - egyébként már régóta - kihallgatni. Két esetben mint tanút, egyben mint vádlottat. Ám hősünk a lezajlott drámai események hatására sem veszítette el a fejét, s az omerta jól ismert parancsának engedelmeskedett inkább, mint az agresszív kíváncsiskodóknak. Így aztán két óra sülthal-üzemmódban töltött (ki)hallgatás után, jelentősnek éppen nem nevezhető (10 000 Sk-s) hallgatási bírságtól sújtva, gorillái kíséretében a cselédlépcsőn távozott, mint az okkal sejthető: újabb kalandok felé.
Vladimír Meciar "ügyei"
Vannak ugye, egyfelől, amelyekben tanúskodnia kellett volna. Hogy mit tud az ifjabb Michal Kovác elrablásáról és természetesen az a körüli, emberéleteket követelő obskúrus machinációkról, valamint arról az 1995-ös titkosszolgálati jelentésről, mely Michal Kovác akkori államfő hamari eltávolításának lehetséges operatív módozatait taglalta.
Nos, az persze a napnál is világosabb, hogy mindkét dologban vastagon benne volt a keze, de az is valószínű, hogy ezekért a továbbiakban már nem őt fogják vegzálni, hanem kenyeres pajtását, Ivan Lexa volt titkosszolgálati főnököt egy masszívabb vádemelés formájában.
Kevésbé tűnik súlyosnak, ám jóval cifrább az az eset, melyben Meciar gyanúsítottként szerepel. Mint volt kormányfőt csalással és hivatali jogkörrel való visszaéléssel vádolják, mert jogosulatlanul részesítette busás jutalmakban kormánya hozzá legközelebb álló tagjait. Ha sikerül rábizonyítani, akár tíz évre is lecsukhatják.
Nos, egyáltalán nem meglepő, ha éles szemű megfigyelők e tényállást kapásból Al Capone nevével hozzák összefüggésbe, mondván, a chicagói tömegmészárost, minden gonoszság legfőbb kiagyalóját és végrehajtóját is adócsalásért varrták be, de annyira, hogy mire kikeveredett, már magatehetetlen roncs volt. A Vlado számláján szereplő ordas disznóságok többsége, bár felbecsülhetetlen mértékű kártételt jelentett az országnak, törvényhatósági szempontból nehézkesen és hosszadalmasan üldözhető, s e végeláthatatlan folyamat során rengeteg előre megjósolható és pillanatnyilag még nem prognosztizálható akadály léphet föl, hogy mást ne mondjunk, a HZDS valamilyen fokú visszatérése a hatalomba és hasonlók. Magyarán a szlovák vagyon teljes egészének privatizáció fedőnevű, állami segédlettel tető alá hozott szétlopkodásáért a vizes lepedőt holmi túlzott mértékű osztogatások miatt lehetséges Vladóra húzni.
Egyébként a fent jelzett kérdések ügyében eljáró szlovák hatóságok már tavaly október óta próbálkoznak a hallgatag ember szóra bírásával. Küldözgették idézéseiket jobbra-balra, minden különösebb foganat nélkül. M. bő egy hónapja vette magának a fáradságot arra, hogy legalább egy fityiszt mutasson. Tette ezt akként, hogy bezárkózott trencsénteplici villájába, és ha az idézésfélét hozott, megugatta a postást, aki így többször futva, ám dolgavégezetlenül távozott.
Jan Pipta rendőrfőnök aztán - nyilván egy mélységesen saját hatáskörében meghozott döntéssel - elvetette a kockát. Lévén szó különösen nagy értékben elkövetett haszontalankodásról, kiküldött harminc kommandóst, már csak a szerv tekintélyének megőrzése végett is. (Dzurinda miniszterelnök egy Pittner belügyminisztertől kapott SMS-ből értesült a purparléról, hát persze.)
Utójáték
A látványos akciózás persze korántsem maradt visszhangtalan. Pártállásától függően pro és kontra szólamlott fel mindenki, aki él és mozog a szlovák politikai életben.
"A törvények mindenkire egyformán vonatkoznak, már így is sokáig késlekedtek a hivatalos szervek" - foglalható össze az egyik fél, illetve "Rendőrállam lépett a demokrácia helyére" -a másik fél álláspontja.
A HZDS hívei, hangsúlyosan a hívek és nem a párt, péntekre nagygyűlést trombitáltak össze a kormány székháza elé, ahol középvezetői szintig fölszólalt boldog-boldogtalan, de a munkaszüneti napra való tekintet nélkül csak pár ezren gyűltek össze, tábláikon Dzurindát a jobb érzésűek Júdásnak, a harcosabbak cigánynak nevezve.
Este tíz tájt valaki még megkísérelt egy délszlovák gyártmányú M 52-es kézigránáttal beköszöni a belügyminisztériumba, de csak egy parkoló kocsiban okozott ezzel némi kárt.
Aztán jött a húsvét, mely lapzártánkkor is tart, s a harcosok locsolkodni és töltekezni tértek.
- ts -
