Timothy Garton Ash a Narancsnak: Magyarországon erősebben bebetonozott a rezsim, mint bárhol a régióban

Külpol

A brit történésszel az EU-s tisztújításról, Orbán és az unió viszonyáról beszélgettünk.

A csütörtökön megjelenő Narancsnak adott interjút Timothy Garton Ash, a University of Oxford professzora. A magyar demokrácia felszámolásáról nemrég a Guardianben cikket publikáló történészt arról kérdeztük, hogyan léphetne fel az unió határozottabban a jogállamiságot megsértő tagjaival, így Orbán Viktorral szemben.

Néhány részlet az interjúból:

Magyar Narancs: A Von der Leyen vezette bizottság összességében miben lehet más, mint a Jean-Claude Jun­cker-féle?

Timothy Garton Ash: Biztató jel, hogy Ursula von der Leyen védelmi miniszterként sok figyelmet szentelt a NATO-hoz kapcsolódó értékeknek. Hangoztatta, hogy a NATO nem csupán katonai szövetség, hanem a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság védelmezője is. Ha továbbviszi ezt a vonalat, és elegendő támogatója lesz, akkor elkezdhet dolgozni a következő bizottság előtt álló egyik legnagyobb kihíváson: hogy összekapcsolja az „értékek Európáját” a „pénz Európájával”.

(...)

false

 

Fotó: CEU - Daniel Vegel

MN: Tegyük fel, hogy létrejön egy ilyen kapcsolat. A pénzek elvesztésétől való félelmében Orbán hirtelen megszeretné a jogállamot és a demokráciát?

TGA: Egész Európa szempontjából lennének fontosak ezek a szabályok, az emberek EU-ba vetett hitét erősítenék. Regionális változásokat is elindíthatnának: Szlovákiában most az inga liberális visszalendülését látjuk az európai irányultságú köztársasági elnökkel és jó EP-választási eredménnyel, Prágában is biztató folyamatokat indított el a bizottság keményebb fellépése Babišsal szemben, Lengyelországban pedig nyílt a politikai verseny. Magyarországgal kapcsolatban nincsenek illúzióim, legalábbis nem rövid távon. Az illiberális rezsim itt intézményesen sokkal erősebben bebetonozott, mint bárhol a régióban. Középtávon viszont lenne hatása a regionális kontextus megváltozásának. Ha Magyarország körül mindenhol sikerülne visszaszorítani a populista hullámot, az Orbánt gyengítené, a magyar demokratikus erőket pedig felbátorítaná.

(Leadkép: CEU - Daniel Vegel)

A teljes interjút a Magyar Narancs 2019. július 11-én megjelenő lapszámában olvashatják. Az újságra itt lehet előfizetni.

Magyar Narancs

A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szükség lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következõ platformokon érhetõek el online, és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elõ egy évre, fél évre, negyed évre, egy hétre!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.