A legtöbb videón az látszik, hogy állatokat mentenek. Az emberek jó része még azelőtt el tudta hagyni az otthonát, hogy a víz elérte volna a településeket, de így is háromezer főt kellett kimenteni. Volt, aki a kőkerítés tetején – vagy ki tudja, hol, hiszen a ház derékig vízben állt – várta, hogy kimentsék. Másoknak, akik a házaikban ragadtak, drónokkal vittek egy-egy palack ásványvizet, a tetőablakon bepottyantva.
A katonák csónakokkal mentek végig a falvakon, és Herszon déli részén úgy szólongatták az embereket. A vízből néhol csak a háztetők látszottak ki. Ha ember nem volt, az állatokat húzták ki az ablakokon át. Egy kutya még akkor sem engedte el megmentőjét, amikor már szilárd talajon voltak, az állat reszketve kapaszkodott mellső lábaival a katona lábába. Nyilván nem tudta, hogy mennyivel szerencsésebb, mint azok az emberek, akik a folyó orosz ellenőrzés alatt lévő túlpartján élnek. Ott ugyanis a kiszivárgott hírek szerint a lakosokat nem értesítették időben, és a mentés is lassabban, körülményesebben ment.
A tározó
A Dnipro déli szakaszán kialakított víztározót lezáró vízerőművet június 6-án robbantották fel. Szinte bizonyos, hogy az orosz hadsereg volt, az erőmű jó ideje orosz kézen volt, s a bizonyítékok is mind ebbe az irányba mutatnak. A szeizmológiai adatok szerint a gátszakadás idején mérhető volt a térségben a rezgés, vagyis robbantás történt, nem pedig az esetleg meggyengült létesítmény engedett a víztömeg nyomásának. Márpedig robbantani csak az orosz haderő tudott, az ukrán hadsereg legfeljebb a levegőből lett volna képes megrongálni a gátat, ami viszont nem jár szeizmológiai rezgéssel. De más bizonyítékok is a robbantás tényét erősítik. A gát nem véletlenül és nem tévedésből ment tönkre.
Kiemelten fontos annak megállapítása, hogy ki követte el a robbantást, rongálást, ki tehető felelőssé a gát átszakadásáért, ez ugyanis – amennyiben szándékos volt – háborús bűntettnek minősül. A gát nem katonai objektum, a felrobbantása így nem lehetett indokolt. A mögöttes cél nem lehetett más, mint az, hogy a lehető legnagyobb kárt okozzák.
A Dnipro Európa negyedik legnagyobb folyója, több mint kétezer kilométeren át tekereg végig az európai sztyeppén, ír le hatalmas kanyart és torkollik a Fekete-tengerbe. Oroszországban ered, és lényegében kettészeli Ukrajnát. A folyó ukrajnai szakaszán több gát és vízerőmű épült az ötvenes és a hetvenes évek között. Az első gátat még a harmincas években építették Zaporizzsjánál, de azt a német hadsereg megsemmisítette a második világháborúban, így teljesen újjá kellett építeni. Ma öt gát szabályozza a folyót, az oda telepített erőművek pedig áramot termelnek. A gátak és tározók segítségével meg lehetett oldani a folyó vizének visszatartását – természetes körülmények között tavasszal és ősszel magas, nyáron és télen viszont alacsony vízhozamú volt a Dnipro, a gátak segítségével ezt valamelyest ki lehetett egyenlíteni. Emellett megoldódott a krónikus vízhiány a Donec-medencében: a folyó vizét öntözésre és egyéb ipari célra is lehetett használni.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
