A kormányzati és kormányközeli kommunikációból az az üzenet olvasható ki, hogy a Rogán Antal szankciós listára kerülését ideiglenesnek tartják, ami kizárólag a Biden-adminisztrációhoz köthető, sőt annak a végóráiban bekövetkező „bosszújáról” van szó.
Pedig az előző Trump-adminisztráció alatt is felmerült annak a lehetősége, hogy szankciós listára tegyék Rogánt – olvasható a Wall Street Journal (WSJ) 2019-es, Trump első ciklusának idején megjelent cikkében, amelyet most a hvg.hu idézett fel. Sőt akkoriban nem is csupán Rogán neve merült fel, hanem Mészáros Lőrincnek és Tiborcz Istvánnak jó esélye volt felkerülni a szankciós listára, legalábbis a cikk szerint.
A WSJ információi szerint Washington azért tervezett szankciókat Orbán Viktor közeli szövetségesei ellen, mert Magyarország „egyre inkább veszélyezteti a nyugati érdekeket” – állították a lap forrásai közel hat évvel ezelőtt.
Donald Trump akkoriban fogadta Orbánt a Fehér Házban, amitől a magyar külpolitikai orientáció normalizálódását várták Washingtonban, így végül nem léptek életbe az akkor tervezett szankciók. A WSJ szerint a Trump-adminisztráció akkor türelmet tanúsított, bízva abban a reményben, hogy másképp is lehet hatni Orbánra, hogy változtasson a biztonsági kihívást is jelentő, a nyugati szövetségi rendszerből kikacsintgató politikáján.
Az amerikai lap forrásai szerint a Washington által kifogásolt, illetve elérni kívánt magyar külpolitikai motívumok közt szerepelt az amerikai szénhidrogének importálása orosz helyett, egy régóta tárgyalt védelmi megállapodás aláírása, illetve a kínai infrastruktúra-beruházások Magyarországon, különös tekintettel az internethálózatra és az Egy Övezet Egy Út projekthez tartozó Budapest-Belgrád vasútvonalra.
A WSJ kérdésére akkor azt válaszolta a Trump-adminisztráció külügyminisztériuma, hogy
„az Egyesült Államok kormánya nem zárkózik el attól, hogy hangot adjon aggodalmának NATO-szövetségeseinkkel szemben, amennyiben vannak ilyenek”.
A cikkből kiderült: az amerikai törvényhozásból többen már 2019-ben azon az állásponton voltak, hogy keményebb fellépés lenne szükséges Magyarországgal szemben, és nem csak Demokrata párti oldalról.
„Miközben az Egyesült Államok Európa-szerte igyekszik ellensúlyozni a Kreml agresszióját, továbbra is mélységesen aggódunk a NATO-tag és Moszkva közötti szoros kapcsolat miatt” – írták 2019-ben a Külügyi Kapcsolatok Bizottságának vezető republikánus és demokrata szenátorai Trumpnak címzett levelükben.
A Magyar Kormány Kovács Zoltánon, Orbán akkori szóvivőjén keresztül már akkor reagált a kilátásba helyezett szankciókra: „Ha nincs bűn, hogyan lehet szankciókat bevezetni”? – tette fel Kovács a kérdést, majd kifejtette, hogy Mészáros Lőrinc nem korrupt. Meglátása szerint a szankciós politika az amerikai adminisztráció és a kongresszus liberálisainak terve arra, hogy befeketítsék azt a vezetőt, akinek konzervatív, nacionalista eszméi egyre nagyobb teret hódítanak.
Mészáros és Tiborcz ellen széles körben ismert korrupciós ügyeik jelentettek volna apropót, míg Rogán a magyarországi sajtó és civil szervezetek ellen folytatott harca és az állami intézmények bekebelezése miatt került az amerikaiak látóterébe.
„Orbán Viktor szisztematikusan a magyar demokrácia lebontásán dolgozik, és nem szabad jutalmaznunk ezt a viselkedést” – idézte Dianne Feinsteint, a hírszerzési bizottság tagját a Wall Street Journal 2019-es cikke. Ő azt javasolta, hogy diplomáciai rendezés helyett fel kellene venni a kesztyűt.
Ha az első Trump-adminisztráció végül nem is léptette életbe a már előkészített szankciókat, a Biden-féle demokrata vezetés már keményebben foglalt állást. A Szabad Európa belső információkra alapozott cikke szerint 2023-ban már küszöbön voltak a szankciók tíz magyar természetes személy ellen, noha itt még nem a Magnyickij-törvényre hivatkozva képzelték el ezeket, hanem az amerikai külügyminisztérium külügyi műveletekről és kapcsolódó programokról szóló törvényének 7031(c) passzusára, amely szerint külföldi kormányok tisztviselői és közvetlen családtagjai nem jogosultak belépésre az Egyesült Államokba.
Ez végül akkor is elmaradt, mivel az adminisztráció különböző ágai közül nem mindegyik támogatta a szankciók életbe léptetését egyfelől a kétoldalú kapcsolatok pozitívumai miatt, másfelől azt is lehetséges következménynek tartották, hogy ez csak még közelebb sodorná Magyarországok Kínához és Oroszországhoz.
Ahogy arra is számítottak Washingtonban, hogy a szankciók nem gyengítik érdemben Orbán hatalmát, viszont szembe fordítják a magyar embereket az USA-val. „A magyar rezsim tagjaival szembeni szankcióknak sosem volt igazi nagypolitikai támogatottságuk vagy hátszelük az adminisztrációban, inkább az országgal foglalkozó szakértők próbálták napirenden tartani” – mondta a Szabad Európának Hegedűs Dániel, a German Marshall Fund elemzője.
A lap által megkérdezett szakértők szerint nem várható, hogy a Trump-adminisztráció szankciós eszközökkel akarna élni az Orbán-rezsimmel szemben. Annak ellenére, hogy sok a nézetkülönbség, például Kína kapcsán, ezek rendezésére a személyes kapcsolatok miatt jobb lehetőségek is kínálkoznak – írja a lap.
