Rogán Antal az első magyar politikus, aki amerikai szankciós listára került. A magyar kormányzati kommunikáció ura már hosszú évek óta megtesz mindent letelepedési kötvényekkel és egyéb furcsa összefonódásokkal, hogy amolyan igazi kelet-európai bűnöző képe rajzolódjon ki róla a világban, ráadásul valójában már 2023 óta biztosan lehet róla tudni, hogy rendre felmerül a magyar kormány köreinek szankcionálása, ráadásul még csak nem is kizárólag demokrata oldalról.
Arról, hogy pontosan mik voltak azok az okok, amiért a leköszönő demokrata kormányzat ilyen erős üzenetet küldött Magyarországnak, még semmit nem tudni – a kínai autóipar gátlástalan támogatásán át a nyílt oroszpártiságig bármi lehet ez tulajdonképpen –, de azt érdemes megjegyezni, hogy a Magnyickij-törvényt az Egyesült Államok nem arra találta ki, hogy a vele nem egyező értékrendű kormányokat megbuktassa. Hanem épp arra, amit a most épp „gazdasági semlegességben” utazó magyar kormány minimum sátáni dolognak tart: a gazdasági károkon túl erkölcsi vetülete is legyen a nemzetközi együttműködéseknek. A jövőjét egy háborús agresszorra tevő Magyarországon ez furcsa, pedig valójában kifejezetten természetes reakció, hiszen lopott biciklit sem szívesen vesz az ember annak ellenére, hogy jó áron kínálják, hiszen nem szeretné a biciklitolvajokat támogatni.
A magyar kormány egyébként már 2021-ben befolyásszerzési fegyvernek állította be a most érvényesített Magnyickij-törvényt, miután a Fidesz bolgár szövetségese, Bojko Boriszov miniszterelnök is szankciós listára került. Szijjártó Péter külügyminiszter már akkor azt mondta, „érzékelik az amerikai előkészületeket, de a Fidesz mindent el fog követni, hogy ellensúlyozza a lépést, ha a Biden-kormányzat magyar hivatalos személyiségeket is indexre tesz”, kiváltó okként pedig természetesen azt jelölte meg, hogy a magyar kormány jó viszonyt ápol az épp akkor leváltott Donald Trumppal. Az Egyesült Államok végül egészen a Biden-elnökség végéig nem lépte meg a szankcionálást.
Hogy mennyire befolyásolási kísérlet ez, arról lehet vitatkozni, de érdemes megnézni, egyáltalán mi ez a jogszabály. A törvényt az orosz Szergej Magnyickijról nevezték el, aki a meggyilkolt Anna Politkovszkaja újságíró és Borisz Nyemcov mellett talán a putyini időszak legismertebb mártírja. Magnyickij bűne a mindent átható orosz korrupció egyik címertörténete. A férfi jogi tanácsadóként dolgozott annak az amerikai Bill Browdernek, aki a 2000-es években a szabad, és már egy államcsődön is túl lévő orosz piac legnagyobb külföldi alapkezelője volt, mintegy négymilliárd dollárnyi vagyonnal rendelkezett Oroszországban. Browder sikere két dologban rejlett: igyekezett meghonosítani a nyugati mentalitást az általa felvásárolt cégeknél, és kiszámítható működésre játszott. Ugyanakkor igyekezett kevés adót fizetni, aminek érdekében például egy kalmukföldi adóparadicsomban jegyeztette be cégét, illetve mozgássérülteket is dolgoztatott kifejezetten az ezért járó kedvezmények miatt.
Browder azzal lépett a teljhatalmat építő Vlagyimir Putyin tyúkszemére, hogy bevásárolta magát az állami gázóriás Gazpromba is. A helyi viszonyokat ismerve talán nem meglepő, hogy a kívülről jövő ügyeskedőnek nem örültek a Putyin által támogatott oligarchák, ezért Browder nemsokára az állam ellenségei közt találta magát: első körben gyorsított eljárásban a teljes vagyonát le akarta foglalni az orosz igazságszolgáltatás, majd amikor ez nem jött össze, egy 230 millió dolláros csalást vertek rá koncepciósnak tűnő perben hamis vallomások és korrupt rendőrök segítségével (ha valakit érdekel, mennyire hétköznapi dolog egy ilyen csalás felépítése az orosz világban, annak érdemes elolvasnia Navalnij önéletrajzát, esetleg az elüldözött oligarcha Mihail Hodorkoszkij történetét). A hadjárat a Hermitage nevű cég ellen folyt, nekik adott tanácsokat a Magnyickijt is foglalkoztató Firestone Duncan ügyvédi iroda. Az iroda több alkalmazottját ismeretlenek megfenyegették, többen az országot is elhagyták, de Magnyickij maradt.
A putyini hatalom kiépülésének éveiben nem is lett volna annyira meglepő, hogy egy rakoncátlankodó vállalkozót elüldöznek, az emberét pedig börtönbe zárják, de azt senki nem gondolta, hogy fogja végezni az akkor 37 éves férfi. A 230 milliós csalásban bűnrészességel vádolták, és az amúgy büntetlen előéletű férfit az ország egyik legrosszabb hírű börtönébe, a Matrosszkaja Tyisinába zárták. Egyébként többek közt itt raboskodott sokáig Alekszej Navalnij is. A komplexumban akkor 3000-nál is többen voltak, vagy várták a tárgyalásukat; a legtöbb, ezt a börtönt megjárt ember úgy nyilatkozott, a munkatábor is jobb nála.
Magnyickijt jó egészségügyi állapotban vitték be 2008. november 24-én, de olyan cellába zárták, amelyben sem meleg víz, se vécé, sem normálisan zárható ablak nem volt. Júliusban egy másik moszkvai börtönbe szállították. A férfi egészsége folyamatosan romlott a jelentések szerint toxikus shock szindrómában szenvedett. Ez egy baktérium mérgének hatására alakul ki, amit még ki lehetne hordani lábon, de ha nem kezelik, akkor a vérkeringést is bedöntheti. Szergej Magnyickij 2009. november 26-án halt meg szívrohamban.
A halálát nyilvánvalóan az okozta, hogy bár többször is jelezte, hogy romlik az állapota, megtagadtak tőle mindenféle orvosi segítséget. Halálakor epeköve, hasnyálmirigy-gyulladása és epehólyag-gyulladása volt, értelemszerűen ezeket sem kezelte senki, ahogy a családja sem látogathatta meg soha.
A fogolytábor vezetője, Ivan Prokopenko azzal magyarázta az orvosi segítség megtagadását, hogy Magnyickij nem tűnt betegnek. Ehhez képest mint kiderült, a férfi a halála előtt már napokkal egyre súlyosabb gyomorfájdalmakra panaszkodott, a halála napján pedig feldagadt a gyomra, és háromóránként hányt. Amikor végre bejutott a börtönkórházba, az ottani orvos fájdalomcsillapítót adott neki, és pszichiátriai vizsgálatot rendelt el. Ez utóbbit már nem élte meg.
Halálát nemcsak a fertőzések, hanem az Oroszországban amúgy is a börtönélettel járó kínzások egyaránt okozták: a moszkvai Helsinki Bizottság szerint több tiszt rendszeresen verte a jogászt; ezt támasztja alá, hogy a már felsoroltakon kívül a zárt agyi koponyasérülés is fel volt sorolva a halál okai közt, a boncoláskor pedig számtalan zúzódást és sebet találtak a testén. Később kiderült a vélhető motiváció is: a nyomozók megpróbálták rávenni, hogy tanúskodjon a Hermitage ellen.
A közben Amerikába visszamenekült Bill Browder viszont ottani kapcsolatait kihasználva próbálta felhívni a figyelmet arra, hogy a putyini rendszer miket művel. Ennek a lobbinak köszönhetően született meg a törvény, amit az Egyesült Államokban 2012-ben fogadtak el kétpárti javaslatként Barack Obama elnöksége idején. A törvény szerint az ország kormánya szankcionálhatja azt, akit az emberi jogok megsértőjének tekint, befagyaszthatja az Egyesült Államokban lévő vagyonát, és kitilthatja őket az országból.
A jogszabály hatására egy sor orosz oligarchát kitiltottak Amerikából, de azóta tulajdonképpen bárkivel megtehetik, akinek köze van a korrupcióhoz.
Érdekes, hogy az Európai Unióban sokáig épp Magyarország ellenállása miatt bukott meg a szankciórendszer bevezetése, de 2019-ben végül meg tudtak állapodni róla a tagállamok külügyminiszterei.
A törvény persze tűnhet politikai fegyvernek is, de nagyon fontos tulajdonsága, hogy anélkül, hogy vaj lenne valakinek a füle mögött, soha nem alkalmazták – legyen szó titkos palotákat építő bolgár politikusokról, orosz gyilkosokról vagy akár magyar propagandaminiszterről.
