Ujhelyi: A magyar kormány csak zsarol a vétóval

  • narancs.hu
  • 2022. június 23.

Külpol

Emlékeztet: a KDNP-s EP-képviselő májusban még megszavazta a javaslatot.

Az Európai Parlament mai plenáris ülésén napirendre tűzte a globális minimumadó ügyét, és a vitának az lett az eredménye, hogy a többség a kezdeményezést akár a vétót bejelentő magyar kormány nélkül is megvalósíthatja.

A globális minimumadóról a magyar kormány korábban bejelentette, hogy nem támogatja a bevezetését.

Ezt a szándékot az Országgyűlés határozata meg is erősítette kedden.

Ujhelyi István európai parlamenti képviselő az EP többségének megoldási javaslata kapcsán arra emlékeztet, hogy a minimumadó ügye tényleg igényli az érdemi vitát, de az adó haszna és célja szerinte világos: „ezzel elérhető, hogy a multicégek is a bevételeikkel arányos felelősséget vállaljanak a válságok idején; elérhető, hogy megakadályozzuk a legnagyobb multik adóparadicsomokban történő adózását és profitjuk jogszerűtlen kimentését. A globális minimumadó az egész Európai Unió és benne Magyarország számára is jelentős többletbevételeket jelentene, amelyeket az adófizetők, a nehéz helyzetbe került családok megsegítésére is lehetne fordítani. A magyar vétóval évi 48 milliárd eurótól, vagy közel 19 ezer-milliárd forint adóbevételtől esik el az Unió, így Magyarország is”.

A szocialista politikus szerint a magyar kormány pávatánca sajátos ebben az ügyben, mert korábban több miniszter is támogatásáról biztosította a javaslatot, és bár a fideszes EP-képviselők tartózkodtak, a KDNP-s Halmos György májusban igennel szavazott a globális minimumadóról szóló parlamenti határozatra.

„Ha a fideszes kormányzat kicsit is adna a hitelességére, akkor minimum megrovásban részesítené – legalábbis az állami propaganda szerint – a magyar érdekekkel ellentétes intézkedés bevezetését támogató kereszténydemokrata EP-képviselőt, de megfontoltabb nyilatkozatokra szorítaná rá a kormány illetékes tagjait is. A Fidesz-KDNP politikusainak zavart viselkedése az ügyben ugyanis tökéletesen bizonyítja, hogy itt nem elvi kérdésről vagy nemzeti érdekvédelemről van szó, mindössze a magyar kormány a lengyel példát követve igyekszik újabb zsarolási pozíciót fogni, hogy a befagyott uniós forrásokról szóló tárgyalását megkönnyítse” – vélelmezi Ujhelyi.  Szerinte célszerűbb lenne kompromisszumot kötni, és csatlakozni az Európai Ügyészséghez.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.