Villanás a jövőből

Sokba fog kerülni, de kis szerencsével viszonylag hamar túl lehet a világgazdaság a koronavírus okozta válságon. Ehhez csak rengeteg pénzre, szervezettségre, fegyelmezett állampolgárokra és komoly együttműködésre van szükség. Aki hamarabb lép és többet költ, annak kevésbé fog fájni.

Jellemzően minden gazdasági előrejelzésben akad jó adag bizonytalanság, ám a mostani világjárvány okozta gazdasági károkat a szokásosnál is nehezebb megbecsülni. Egyrészt azért, mert a kellős közepén vagyunk. Másrészt nem ismerjük eléggé magát a vírust, a fertőzött területek nagysága és a megbetegedett emberek száma napról napra változik. Nem tudjuk, meddig tart a járvány, akár az is előfordulhat, hogy Kína „visszafertőződik”. Az államok jelenlegi vezetői közül nagyon kevésnek van bármiféle tapasztalata járványok vagy válságok kezelésében. A mostanihoz hasonló eseményt utoljára a SARS-járvány idején tapasztalt a világ, de az a vírus nem terjedt el ilyen sok országba, ráadásul 2003 óta a világgazdaság jóval összekapcsoltabb lett. Az elmúlt 17 évben Kína szerepe is jócskán megnőtt, komoly gyártókapacitások épültek és felvevőpiacok alakultak ki az országban.

A 2008-as gazdasági világválság óta a látszat ellenére sem állt még helyre a „régi rend”, a támogató jegybanki programok sok országban jelenleg is futnak, ez pedig nemcsak az előrejelzéseket nehezíti meg, de a gazdaság helyreállítását is. Azt sem szabad elfelejteni, hogy 2008 után számos, korábban érvényesülő gazdasági folyamat kezdett másképp viselkedni, az új mechanizmusokat pedig mostanság kezdik megérteni a közgazdászok.

Nehezíti a gazdasági becsléseket, hogy a járvány egyszerre okoz keresleti sokkot – hiszen a beteg vagy karanténban lévő emberek keveset költenek, és az állásuk is veszélybe kerülhet; kínálati sokkot – a gyárak leállnak; és jó adag pánikot – ami elsősorban a pénzpiacokra hat.

Az OECD becslése szerint 2009 óta a legalacsonyabb növekedés lesz 2020-ban. A világjárvány előtt is szerény 2,9 százalékos GDP-bővülést várt a szervezet globálisan, a legfrissebb becslés viszont csupán 1,5 százalékos növekedéssel számol, vagyis a Covid-19 miatt mintegy 1200 milliárd dollár tűnhet el a világgazdaságból; ez a magyar hazai össztermék hétszerese.

 

Mi várható?

Az már most látható, hogy bizonyos ágazatok súlyos válságba kerülnek: pang a turizmus és a légi közlekedés, leállt a sport- és a kulturális élet, ahogyan az ezekhez kapcsolódó iparágak, szolgáltatások, a kiskereskedelmi vállalkozások is gyakorlatilag bevétel nélkül maradhatnak 3–9 hónapon át világszerte – miközben hiteleket, számlákat és akár az alkalmazottakat is folyamatosan fizetni kell. Például az amerikai vállalatok negyedének nincs akkora tartaléka, hogy egy ekkora kiesést fedezni tudjanak. Ennek következtében a pénzpiacok is óriási esést produkáltak, a múlt héten a New York-i tőzsdén fel kellett függeszteni a kereskedést egy rövid időre.

Kína – átmeneti – kiesése az ellátási láncból globálisan komoly zavarokat okoz (a járvány által leginkább sújtott Hupej tartomány állítja elő Kína GDP-jének 4,5 százalékát, így a kínai gazdaság is csökkenhet az első negyedévben, amire Mao Ce-tung óta nem volt példa), és a többi, karantén alá vont ország leálló gazdaságának is hasonló, tovagyűrűző hatása lesz (ha a kínaiénál kisebb mértékben is). A világkereskedelem volumene 3,75 százalékkal csökken az előrejelzés szerint. Az Európai Bizottság 1 százalékos visszaeséssel számol az unióban, a járvány előtti 1,5 százalékos növekedés helyett. Németország és Olaszország is recesszióba kerülhet (az olasz GDP majdnem egyharmadát a járványtól leg­inkább sújtott Lombardia és Veneto állítja elő), a magyar gazdaságnak főleg a német kiesés lehet fájó. Az OECD arra számít, hogy a gazdaság hamar magára talál, és 2021-ben visszaáll a korábban számolt növekedési pályára. Ugyanakkor más, a növekedést veszélyeztető kockázatok továbbra is fennállnak: nem tudni, hogyan alakul a kínai–amerikai kereskedelmi háború, milyen kereskedelmi megállapodás születik az EU és az Egyesült Királyság között, és nehéz megbecsülni, miként reagál a visszaesésre az amúgy is eladósodott vállalati szektor.

 

Mit lehet tenni?

A járvány okozta közvetlen és közvetett károk megfékezéséhez sok pénz, szervezettség, fegyelmezett állampolgárok szükségesek, és nem utolsósorban az, hogy az emberek megbízzanak a kormányukban, hiszen súlyosan korlátozó intézkedésekre van szükség.

A gazdasági károk enyhítése érdekében a legfontosabb a járvány mihamarabbi megfékezése, vagyis a kormányoknak rengeteg erőforrást kell az egészségügyi ellátásba csatornázni (vírustesztekre, nagyon sok egészségügyi dolgozóra van szükség stb.). Minél kevesebbet (és minél később) költenek a kormányok ezekre, a károk annál nagyobbak lesznek.

A gazdasági intézkedéseknek a cikk elején említett sokkokat kell kezelni, azaz a kereslet, a kínálat és a bizalom helyreállítására kell koncentrálni. A legtöbbet a kormányok tehetik azzal, hogy jól célzottan minél több pénzt öntenek a gazdaságba. A kereslet helyreállítása érdekében a legsérülékenyebb munkavállalókat kell védelemben részesíteni. Ilyen intézkedések lehetnek a háztartásoknak juttatott egyszeri segélyek, a leépítések megelőzése érdekében a bérek (vagy egy részük) kifizetése a cégek helyett, esetleg a járulékcsökkentés. A kínálati oldalon a járvány miatt likviditási nehézségekkel szembesülő vállalatok megsegítése a fő prioritás a leépítések és a csődök elkerülése érdekében. A kormányok leginkább átmeneti adócsökkentéssel (vagy a fizetési határidők kitolásával), kedvezményes kölcsönökkel, banki hitelgaranciákkal tudnak segíteni. A bankokat különböző ösztönzőkkel kell rávenni arra, hogy kezeljék rugalmasabban a hitelfeltételeket, a nyugati államok pedig a kötelező tartalékráta csökkentésével segíthetnének a pénzintézeteknek.

A jegybankok újabb hitel- és kötvényvásárlási programokkal dobhatnak mentőövet a bajba került vállalatoknak, és a nagyobb gazdaságok esetében üdvös lenne a további monetáris lazítás is (Magyarországon nem feltétlenül, erről lásd a Király Júliával készült interjúnkat a következő oldalakon). A 2008-as válság enyhítésének érdekében világszerte jelentősen csökkentek az irányadó kamatok, ám sok országban ezek azóta is nulla közelében maradtak – ezért ezekben jóval kisebb a mozgástér.

A jól kialakított ösztönző programok segíthetnek átvészelni a kritikus hónapokat, és ha sikerül elkerülni a tömeges csődöket, megvalósulhat az OECD jóslata a 2021-es talpra állásról. Az IMF 50 milliárd dolláros, a Világbank 12 milliárd dolláros finanszírozási forrást nyitott meg a járvánnyal kapcsolatos kiadások fedezésére, és az Európai Bizottság is lépett, összesen 37 milliárd eurónyi uniós forrást csoportosít át. Ezt a pénzt a járvány megállítására (az egészségügyi rendszer fejlesztésére, eszközvásárlásra), a leginkább veszélyeztetett munkahelyek megvédésére, a kis- és középvállalkozások likviditási támogatására lehet fordítani. Mivel ez nem pluszpénz, hanem átcsoportosítás, ezek a források a gazdaság más területeiről hiányozni fognak. A bizottság 1 milliárd eurós garanciát nyújt az Európai Beruházási Alapnak egy 8 milliárdos hitelprogram megvalósítására, kiterjesztik az Európai Szolidaritási Alap 800 millió eurós forrását járványhelyzet esetére is, és van további 175 millió euró munkahelyvédelemre az unió globalizációs alapjában is. A közvetlen uniós támogatásokon túl a bizottság ígéretet tett arra, hogy rugalmasabban kezeli az állami dotációra, valamint a stabilitási és növekedési paktumra vonatkozó előírásokat, azaz a kormányok kivételesen kisegíthetik a bajba jutott vállalkozásokat (főleg a turizmus, a közlekedés és a szórakoztatóipar területén), valamint elnézik, ha az idén a tagországok költségvetési hiánya 3 százalék fölé csúszik.

 

Hosszabb távú változások

Ahogy minden jelentős válságnak, úgy a mostaninak is lehetnek olyan hatásai, amelyek hosszú távon is megváltoztatják a gazdaságot vagy annak egy-egy szegmensét. A világjárvány miatt a cégek lemondtak minden üzleti utat és konferenciát, és ahol tehetik, otthoni munkavégzésre állítják át a munkavállalókat. Könnyen lehet, hogy a vállalatok a járvány elmúltával rájönnek, sokszor feleslegesen utaz­tatják a vezetőket, ami az üzleti utak évi több mint 820 milliárd dolláros iparágát alapjaiban alakíthatja át, és a turizmust is visszavetheti annyira, hogy az csak sok év elteltével éri el újra a 2020 előtti forgalmat. Ugyanez lejátszódhat a nagy vásárok és konferenciák piacán is. Az Airbus és a Boeing, a világ két legnagyobb repülőgépgyártója is kénytelen lesz szembenézni a megrendelések visszaesésével. Elég valószínű, hogy mostantól nem a minél nagyobb repülőgép kifejlesztése lesz a prioritás, hanem a minél hatékonyabb és környezetbarátabb repülők gyártása.

A tömeges otthoni munkavégzés is velünk maradhat sokáig. Rengeteg olyan nagy cég „küldte haza” a dolgozóit, ahol komoly biztonsági előírásoknak kell megfelelni a távoli munkavégzéshez – a mostani kényszerhelyzet lökést adhat az ilyen irányú technikai fejlesztéseknek. Ha pedig akár heti több napot is lehet otthonról dolgozni, nem lesz szükség nagy irodákra, és akár teljesen újfajta irodai és egyéb munkakörnyezetek jöhetnek létre.

Markáns vélemény, hogy a mostani járvány visszavetheti a globalizáció szintjét, de ez legfeljebb a globalizáció egyik aspektusára igaz: a nagyvállalatok alapjaiban fogják újragondolni termelési stratégiájukat és ellátási láncukat. Az elmúlt negyven évben a vállalatok jelentős része alkalmazni kezdett két olyan, a Toyota által kifejlesztett módszert, amivel komoly hatékonyságnövekedést értek el, ám jóval sérülékenyebbé váltak a külső sokkokkal szemben. A Lean módszerrel minimálisra lehet csökkenteni a felesleges kapacitásokat, így a veszteségeket a gyártás vagy a szolgáltatások előállítása során. A legolcsóbb, leghatékonyabb beszállítók kiválasztásával, a ki nem használt kapacitások leépítésével annyira feszessé vált a termelési folyamat, hogy abban semmi „játéktér” nem maradt, azaz ha a folyamat egyik eleme kiesik, azt nagyon nehéz pótolni. Hasonló hatása van a just-in-time termelési elvnek, azaz hogy szinte nincs szükség tárolókapacitásra. A Bloomberg szerint az Apple-nél átlagosan kilenc napig áll egy alkatrész, ami akár világrekord is lehet, főleg egy ilyen kifinomult eszközöket gyártó vállalat esetében. Eddig, ha egy lokális probléma miatt gondok akadtak egy beszállítóval, azt könnyen át tudták hidalni, hiszen egy vállalat akár több ezer beszállítóval is kapcsolatban lehet, és az érintett munkafolyamat pótolható volt. Egy ilyen globális sokknál, mint a Covid-19 világjárvány, ez nem kivitelezhető, ezért az alapoktól kell újragondolni a termelési módszereket. Ami rossz hatékonyságnak vagy pazarlásnak tűnt, az most már szükséges biztonsági tartalék lesz.

A járvány felhívta a figyelmet a Kínával szemben fennálló túlzott kitettségre is. Az autóipartól a mezőgazdaságon át a gyógyszer­iparig számos olyan alapanyag, alkatrész létezik, amelyet kizárólag Kína gyárt. A kínai ellátók annyira szerves részeivé váltak a világgazdaságnak, hogy azok a vállalatok is megérezték a kínai gazdaság leállását, amelyek nincsenek közvetlen kapcsolatban az ázsiai ország gazdaságával – mert ha egy adott cégnek nincs is kínai beszállítója, valamelyik partnerének biztosan akad. A járvány után a termékláncok ezért számottevően lerövidülhetnek, aminek az eddigi importőr országok munkavállalói lehetnek a nyertesei (vagy mégsem, mert az automatizáció nyer újabb lendületet a változással). A most realizálódó kockázatokkal a vállalatvezetők feltehetően eddig is tisztában voltak, ám a hatékonyságnöveléssel és az olcsó kínai munkaerő alkalmazásával nyerhető profit elhomályosította az ezzel kapcsolatos félelmeket.