„Viszonyunkat a menekültválság nem fogja elrontani” – Interjú Horvátország budapesti nagykövetével

Külpol

Immár a horvát kormány is kerítésépítésen gondolkozik, Magyarországot sem bírálja érte. Gordan Grlić Radman, Horvátország budapesti nagykövete szerint nem kell véresen komolyan venni, hogy a magyarok blokkolnák Zágráb schengeni csatlakozását.

Magyar Narancs: Magyarország október 16-án éjfélkor lezárta Horvátországgal közös határát. Milyen tájékoztatás vagy egyeztetés előzte meg ezt a lépést?

Gordan Grlić Radman: Úgy tűnik, a migrációs válság minden országot arra kényszerít, hogy saját magáról gondoskodjon, az európai uniós instrumentumok mindeddig tökéletesen csődöt mondtak. Magyarország korábban is jelezte, hogy amennyiben Ausztria és Németország nem fogadja el a menekültproblémára kínált megoldásait, kénytelen lesz bizonyos lépéseket tenni. Valójában nem a teljes határt, csak a zöldhatárt zárták le, az illegális határátlépést akadályozzák.

MN: Szlovénia bejelentette, hogy naponta legfeljebb 2500 menedékkérőt tud fogadni Horvátország irányából, ez már okozott némi fennakadást a horvát-szlovén és a horvát-szerb határon is. Mivel indokolták a korlátozást a szlovének?

GGR: A válság rámutat arra, hogy túl nagyok voltak a brüsszeli megoldással kapcsolatos várakozásaink. A terv az volt, hogy egyensúlyi állapot alakítható ki a Horvátországba Szerbia felől belépő, és a Szlovénia felé távozó migránsok számában. Ez tarthatatlannak bizonyult, az az abszurd helyzet állt elő, hogy alapvetően nem európai konfliktusok éppen Európában okoznak hatalmas gondokat. Nagyon nehéz megkülönböztetni a menekülteket a gazdasági bevándorlóktól, különösen egy akkora áradatban, amelynek se az elejét, se a végét nem látjuk. A helyzet nemcsak Horvátországban és Szlovéniában, hanem Ausztriában is rendkívül súlyos. Egyedüli reményünk, hogy Törökország megkapja azt a 3 milliárd eurós támogatást, aminek a segítségével képes lehet megállítani a menekültáradatot. Az európai országokban szemmel láthatóan nincs elegendő kapacitás ekkora embertömeg fogadására.

false

 

Fotó: Németh Dániel

MN: Zoran Milanović miniszterelnök a napokban arról beszélt, hogy a kerítésépítés látszik az egyetlen használható módszernek Horvátország tehermentesítésére. Erről már döntött is a kormány?

GGR: Nem született még végső döntés, de a megoldás érdekében nyitottak vagyunk minden eszközre. Különösképpen akkor, ha a beáramló menekültek megfelelő kezelése meghaladja lehetőségeinket.

MN: A kerítésépítés fontolgatása nem mond ellent annak, hogy korábban ugyanezért élesen bírálták Magyarországot?

GGR: Magyarország elsőként tapasztalta meg a menekültválságot, és saját kezébe vette a probléma megoldását. Magam is lent voltam a határon, láttam a menekülteket és a kerítést. Tapasztalataim szerint Magyarország mindent megtett a schengeni és a dublini rendeletek tiszteletben tartása, az illegális határátlépők regisztrálása érdekében. Biztos vagyok benne, hogy Magyarország nem boldog, amiért a kerítést meg kellett építenie, de ez volt az egyetlen lehetőség a védekezésre. Minden országnak szuverén joga, hogy védelmezze saját határait, ennek csak a módszere lehet kérdés.

MN: Tehát most már a horvát kormány is lehetséges és jó módszernek tartja a határzárat?

GGR: Ezzel kapcsolatban nincs információm, Horvátországban jelenleg választási kampány folyik, közelednek a soros parlamenti választások.

MN: Ha megépül a horvát határkerítés, Szerbia Bosznián keresztül ugyanúgy Horvátország felé terelheti a menedékkérőket.

GGR: Többféle lehetőségről hallottam, a körülbelül 30 ezresre tehető embercsempész hálózat biztosan nagyon jól tudja, egy határzár esetén merre irányítaná a migránsokat. Nem csak a Szerbiával határos területeket kellene megvédenünk, sokkal hosszabb közös határunk van Bosznia-Hercegovinával, 1001 kilométer, ezt nagyon nehéz védelmezni. Horvátország támogatja azt a magyar kormány által is felkarolt javaslatot, mely szerint elsődlegesen Törökországnál és Görögországnál kell megvédeni a külső határokat.

MN: Ha a horvát és a magyar érdekek ennyi ponton összeérnek, minek tudja be az elmúlt másfél hónap diplomáciai-politikai nyilatkozatháborúját?

GGR: Ahogy az életben, úgy néha a politikában is érzékenyek vagyunk. Magyarország – és tulajdonképpen egész Európa – első alkalommal tapasztalt meg egy ekkora menekülthullámot, így érthető a kezdeti reakciók túlfűtöttsége. De a válság közös probléma Magyarország, Horvátország, sőt Szlovénia és Ausztria számára is. Ami a magyar-horvát kapcsolatokat illeti, a szomszédság csaknem egy évezrede fennáll, Horvátország budapesti nagyköveteként hiszek abban hogy viszonyunkat a menekültválság nem fogja elrontani.

MN: Magyarország mégis azzal vádolta a horvát rendőrséget, hogy egy vonaton bejelentés nélkül hoztak át többszáz migránst. A magyar hatóságok azóta is vizsgálják az eset körülményeit, mi a helyzet önökkel?

GGR: A vonat újból Horvátországban van, szerintem meg is oldódott a vele kapcsolatos mizéria. Kuroszava Rashomon (A vihar kapujában) című művére emlékeztet az affér, a film szimbólumává vált annak, hogyan lehet egy történetnek több különböző értelmezése. Ahogy az életben, a politikában sem kell idillikus barátságokat elvárni, mindig történhet valami, ami időlegesen megbolygatja a harmonikus kapcsolatokat. Tény, hogy a horvát hatóságok elmulasztották előre jelezni a vonat érkezését, mondhatjuk, hogy ez egy idegen test behatolása volt Magyarországra, vizsgálati anyagként tartották itt több hétig. A vonat visszajuttatása az igazságszolgáltatás és a politika közös fellépésének köszönhető.

false

 

Fotó: Németh Dániel

MN: Magyarország szeptember 15-én zárta le szerb határát, ezután indultak a menekültek Horvátország felé. Miért döntött úgy a horvát kormány, hogy a menekültek túlnyomó többségét Magyarország, nem pedig Szlovénia felé irányítja?

GGR: A szerb-horvát határállomáshoz, Tovarnikhoz a magyar határ volt közelebb, és Magyarország lehetővé tette a menekültek továbbhaladását Ausztria felé.

MN: Nem volt olyan motivációjuk, hogy visszavágjanak a kerítésért és a nyakukba szakadt menekültekért?

GGR: Nem hiszem, mivel a menekültek szállítása nagyon szervezetten történt, a hatóságok megfelelően kijelölték számukra az utat. Helyi szinten egyébként nagyon jó együttműködés alakult ki a magyar és a horvát fél között. Én is a helyszínen voltam, láttam, hogy a kerítés megvolt, Magyarország bármelyik pillanatban lezárhatta volna a határokat, a közelmúltig ezt mégsem tette meg.

MN: Könnyebb volt az együttműködés a magyarokkal, mint a szlovénekkel?

GGR: Nem voltak nagyobb fennakadások, talán azért sem, mert a határ mindkét oldalán élnek magyarok és horvátok is.

MN: A menekültek száma nem nőtt az utóbbi hetekhez képest, miért nem megy ugyanolyan simán az utaztatás Szlovénián keresztül?

GGR: A nálunk tartózkodó menekültek száma nőtt, Szerbiában most is tízezren vannak. Magyarországon még úgy tudtak viszonylag rendezetten áthaladni, hogy nem maradtak előtte huzamosabb ideig sem Szerbiában, sem Horvátországban. Szlovénia sokkal kisebb ország, kétmillió lakosa van, biztonsági problémát is jelenthet, ha az országban egyszerre túl sok menekült tartózkodik. Ezért csak fokozatosan engedik be őket.

MN: Mennyire veszik komolyan azt a magyar kormányzati kijelentést, hogy Magyarország blokkolni fogja Horvátország schengeni csatlakozását?

GGR: A menekültválság közepette a schengeni rendszer tulajdonképpen összeomlott, nem beszélhetünk a schengeni határok védelméről, hiszen Görögország  igen nagyszámú menekültet nem regisztrált. A magyar kijelentést egy pillanatnyi reakciónak gondolom, továbbra is fenntartom, hogy Magyarország és Horvátország sorsközösségben élnek, mindkét államnak egy stabil, biztonságos, kiszámítható szomszédi viszony állna érdekében.

MN: Magyarországon több kommentár is felvetette, hogy a határzár időzítésével a magyar kormány a jobboldali HDZ javára próbálja befolyásolni a közelgő választásokat. Lát ilyen szándékot?

GGR: Leszögezhetjük, hogy a migránshullám kampánytémává vált, de nagyon relatív dolog annak megítélése, hogy kinek előnyös és kinek hátrányos. Nem látok különösebb tervezett manipulációt a határzár, a magyar kormányzati nyilatkozatok és a horvát választás között. A szerb határzár óta a magyar kormány politikai szinten is tárgyalásokat kezdett Bécsben, Berlinben, Brüsszelben. Ha sikerült volna megállítani a menekültáradatot, nem lett volna szükség a horvát határ lezárására. A választás dátumának közelgése véletlen egybeesés.

MN: Jean-Claude Juncker vasárnapra csúcstalálkozót hívott össze a térségbeli államoknak. Melyek lesznek a horvát kormány prioritásai?

GGR: Horvátország készül a találkozóra, közös erőfeszítésekkel szeretnénk eljutni a közös eredményekhez.

MN: Elképzelhető, hogy legalább a menedékkérők Nyugat-Európába szállítását összehangolják a kelet-közép-európai államok?

GGR: Elsősorban azt kell megbeszélnünk, hogy miként lehet Törökország és Görögország felől megállítani ezt a menekültáradatot. Ez lesz az alapvető cél. Ha egy csapból ömlik a víz, nem azon kell gondolkodni, hogy miként lehet még több vödröt alárakni. A csapot kell elzárni.

MN: Horvátország Magyarországgal ellentétben nem ellenezte az EU kvótajavaslatát. Ma is életképesnek tartják ezt a megoldást?

GGR: Két problémát látok. Egyrészt a kezdeti 120 ezres szám meghaladottá vált, Németországba máig közel 800 ezren érkeztek. Másrészt nem lehet a menekülteket adott országba kényszeríteni, hiába dönti el az EU, hogy ennyi menekült éljen ebben és ebben az országban, a szabad mozgás következtében idővel tovább fognak menni Németország vagy a skandináv országok felé. Svéd nagykövet kollégámtól nemrég azt hallottam, hogy hozzájuk naponta kétezren érkeznek.

MN: Azt meg tudja mondani, hogy a horvát ellátórendszer és a költségvetés évente hány menekült tartós befogadását bírná el?

GGR: Egyelőre nincsenek erre vonatkozó elemzéseink, azt tudjuk, hogy Horvátország 5 millió eurót kapott az uniótól a menekültválsággal kapcsolatban keletkezett és a jövőben keletkező költségek fedezésére.

MN: Lát esélyt arra, hogy a régiós államok és az EU elinduljon egy közös megoldás felé, ahelyett, hogy mindenki a szomszédjára tolná a problémát?

GGR: Biztos vagyok benne, hogy sikerül találni egy ilyen megoldást. Éppen a közép-európai országok javasolhatják ezt, hiszen Magyarország, Horvátország, Szlovénia és Ausztria egyaránt érintett a menekültválságban. Optimista is vagyok, mert mindaz, ami nem tesz tönkre, csak megerősíthet bennünket.

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.

Nagykapu

Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.