Weber megvonná a pénzt azoktól az államoktól, ahol sérül a jogállam

  • narancs.hu
  • 2019. március 20.

Külpol

Webernek van egy terve.

Az Európai Néppárt csúcsjelöltje javaslata szerint egy független testületnek kellene ellenőrizni a tagállamok demokratikus gyakorlatait, és az ország, ahol rendszerszintű problémák vannak, ne kapja meg az EU-s pénzeket, írta meg a Hvg.hu.

Weber a tervét röviddel azelőtt hozta nyilvánosságra, hogy a Néppártban szavaznak a Fidesz kizárásáról, ráadásul a tervezet német változatát az Index szerint Orbán fotójával illusztrálták.

Ez a testület háromféle értékelést adhat: zöld kártyát, ahol minden rendben van, sárga lapot, itt egyes területeken jogsértések tapasztalhatók, és piros lapot, ezekben az országokban súlyos és rendszerszintű hiányosságok vannak.

A vizsgálódás három területre fókuszálna, a korrupcióra, a sajtószabadságra, és az igazságszolgáltatás függetlenségére. Weber a tervezetet bemutatásakor Magyarországot és Lengyelországot is megemlítette, és hozzátette azt is, hogy ellenük már folyik az uniós alapokmány hetes cikkelye szerinti eljárás.

false

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.