Helsinki találkozó, 1975

Tollal és fegyverrel

Külpol

Ötven évvel ezelőtt írták alá 35 európai és észak-amerikai ország vezetői az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) keretében a helsinki záróokmányt, amely politikai normákat fektetett le az emberi és kisebbségi jogok terén, s fegyverzetkorlátozási megállapodásokat eredményezett.

A helsinki folyamat előzménye fura módon éppen a hidegháború egyik legkritikusabb eseménye volt: a Szovjetunió politikai értelemben konfrontatív szituációba került a Varsói Szerződés (pontosabban a Vörös Hadsereg és a részben vonakodó, részben lelkes szovjet szatellitállamok haderejének) 1968-as csehszlovákiai invázióját követően. Ha ennyi nem lett volna elég, meggyengült a befolyása a fontosabb nyugati kommunista pártokban, miközben ideológiai és hatalmi nézeteltérései Kínával legkésőbb 1969-re polarizálták a globális kommunista mozgalmat, illetve a „forradalmi”, „népi”, „felszabadító” stb. szervezeteket, hogy ti. ezek Moszkvát vagy Pekinget tekintik-e vezérlő csillaguknak. A Szovjetunió Kommunista Pártjának (SZKP) főtitkára, Leonyid Brezsnyev körül tömörülő vezetés ezeket a problémákat nem tudta pusztán a konfliktusok újfajta keretezésével, szolid kétoldalú külpolitikai aktusokkal megoldani. A Szovjetunió csakis egy újabb diplomáciai front megnyitásával javíthatta nemzetközi pozícióját, ezért 1969 áprilisában (ugyanúgy, mint 1954-ben) javasolta egy európai biztonsági konferencia megszervezését.

A kezdeményezés sikeréhez hozzájárult, hogy az akkoriban Urho Kekkonen államfő által vezetett Finnország maga is úgy vélte, egy átfogó biztonsági találkozó segíthetne Európának kilábalni Csehszlovákia megszállásának sokkjából. Ehhez pedig igazi tárgyalófórum lenne, nem csupán a szovjetek által uralni kívánt propagandaszíntér. Finnország ezért a szovjet kezdeményezéstől eltérően azt javasolta, hogy a két Németország elismerése ne legyen feltétele a találkozó megtartásának, továbbá felajánlotta a konferencia megrendezését. A finn kezdeményezés elsőre meglehetősen hűvös fogadtatásban részesült Nyugaton. A NATO általánosságban úgy vélte, hogy a konferencia nem járhat sikerrel, amíg a német kérdést nem rendezik. Mind­ennek dacára 1969 augusztusának végére a meghívott országok közül 20 már igennel válaszolt. Az egyetlen végleges elutasító válasz Kína akkori szövetségesétől és európai szócsövétől, az Enver Hodzsa vezette Albániától érkezett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.

Akinek nem bűne…

Tatabányán a Bűn és bűnhődéssel kezdik az októbert, és ez a tematika határozza majd meg az egész évadukat, amelyben a súlyosabb műfajok mellett krimi és komédia is színpadra kerül.