A helsinki folyamat előzménye fura módon éppen a hidegháború egyik legkritikusabb eseménye volt: a Szovjetunió politikai értelemben konfrontatív szituációba került a Varsói Szerződés (pontosabban a Vörös Hadsereg és a részben vonakodó, részben lelkes szovjet szatellitállamok haderejének) 1968-as csehszlovákiai invázióját követően. Ha ennyi nem lett volna elég, meggyengült a befolyása a fontosabb nyugati kommunista pártokban, miközben ideológiai és hatalmi nézeteltérései Kínával legkésőbb 1969-re polarizálták a globális kommunista mozgalmat, illetve a „forradalmi”, „népi”, „felszabadító” stb. szervezeteket, hogy ti. ezek Moszkvát vagy Pekinget tekintik-e vezérlő csillaguknak. A Szovjetunió Kommunista Pártjának (SZKP) főtitkára, Leonyid Brezsnyev körül tömörülő vezetés ezeket a problémákat nem tudta pusztán a konfliktusok újfajta keretezésével, szolid kétoldalú külpolitikai aktusokkal megoldani. A Szovjetunió csakis egy újabb diplomáciai front megnyitásával javíthatta nemzetközi pozícióját, ezért 1969 áprilisában (ugyanúgy, mint 1954-ben) javasolta egy európai biztonsági konferencia megszervezését.
A kezdeményezés sikeréhez hozzájárult, hogy az akkoriban Urho Kekkonen államfő által vezetett Finnország maga is úgy vélte, egy átfogó biztonsági találkozó segíthetne Európának kilábalni Csehszlovákia megszállásának sokkjából. Ehhez pedig igazi tárgyalófórum lenne, nem csupán a szovjetek által uralni kívánt propagandaszíntér. Finnország ezért a szovjet kezdeményezéstől eltérően azt javasolta, hogy a két Németország elismerése ne legyen feltétele a találkozó megtartásának, továbbá felajánlotta a konferencia megrendezését. A finn kezdeményezés elsőre meglehetősen hűvös fogadtatásban részesült Nyugaton. A NATO általánosságban úgy vélte, hogy a konferencia nem járhat sikerrel, amíg a német kérdést nem rendezik. Mindennek dacára 1969 augusztusának végére a meghívott országok közül 20 már igennel válaszolt. Az egyetlen végleges elutasító válasz Kína akkori szövetségesétől és európai szócsövétől, az Enver Hodzsa vezette Albániától érkezett.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
