150 éve született a The Forsyte Saga írója

  • narancs.hu
  • 2017. augusztus 14.

Kultúra

John Galsworthy Nobel-díjat is kapott.
„Be kell vallanom, aránylag keveset olvastam Galsworthytól. Nagy regényciklusának csak első két darabján jutottam végig: a megnyitó társadalmi regényen, s a méla lirikus intermezzón. Azt a könyvet, mely valamikor a Nyugat kiadásában, s Tóth Vanda fordításában elsőnek jelent meg tőle magyarul, sohasem olvastam. Ellenben nagyon régen, még mielőtt az író páratlan könyvsikereit Európa-szerte elérte volna, kezembe került egy tanulmánykötete, mely az angol esszé előkelő hagyományait kissé népszerűsítve folytatja. Galsworthy-ismereteimet egy füzetke vers egészítette ki, nemes tónusú, de középszerű érdekességű versek. Ennyit ismerek, s meg kell gyónnom azt is: nincs bennem heves vágy, hogy mihamar többet megismerjek.”

Ezt írta Babits Babits 1933-ban Galsworthy-ről. Persze, írt azért a szerzőről kedvesebbeket is: „nemes tónus, de középszerű érdekesség” (jó, ez nem sokkal kedvesebb), „megbízható, jó életábrázolás”, „Galsworthy olvasója nem csalatkozik meg; mindig rendes és jó olvasnivalót kap, gondos megírásban; kifogástalan pszichológiával fölépített mesét; tökéletesen polgári gondolkodást, amellyel jól megfér a polgári képmutatás folytonos leleplezése bizonyos moralizáló s prédikátori gesztussal”. Babits kritikája egyrészt azt mutatja, hogy 1933-ban olvasták is Galsworthy-t, ma inkább csak a The Forsyte Saga ikonikus sorozatának a címe cseng ismerősen.

false

 

Az író az angliai Kingston Hillen született 1987. augusztus 14-én, valóban igazi gazdag, nagypolgári családban. Jogásznak és ügyvédnek készült, ahogy kell, Hattow-ban és Oxfordban tanult, csakhogy mindezt megunta, és inkább a család hajózási ügyei után nézett, hogy utazgathasson. Végül is ez jól sikerült, hiszen így ismerte meg az akkor még tengerész Joseph Conradot. Innen indult a két író barátsága.

Első novelláskötetét 1897-ben adták ki John Sinjohn álnév alatt. 1904-ig nem is publikált saját nevén, csak apja halála után vette ehhez a bátorságot. 1906-tól kezdve színdarabszerzőként is ismert, sőt főként darabjaival ért el sikereket. A társadalmi kérdéseket boncolgató művei közül talán a Strife (1909) és a The Skin Game (1920) említhető a kor legismertebbjeként.

Regényei később kezdtek csak befutni, leginkább a A Forsyte Saga trilógiája az, amely megőrizte Galsworthy nevét a köztudatnak. A felső középosztály életét bemutató trilógia családregény és osztálykritika, amelyben szomorú szemű feleségek küzdenek férjeikkel és generációk csapnak össze.

Az író egyébként igyekezett szót emelni a cenzúra ellen, a börtönök reformjáért és a 
nők jogaiért is. 1921-ben a PEN Club elnöke lett, 1932-ben pedig irodalmi Nobel-díjat kapott. A díjátadón betegsége miatt már nem tudott részt venni, s hat héttel később elhunyt.

Műveit sokszor adaptálták, a leghíresebb az 1967-es, 26 részes BBC-sorozat: „A forszájt szaga” bizonyára minden magyar tévénéző emlékeibe beleégett anno. Volt persze egy ezt megelőző, 1949-es MGM-film is Errol Flynn-nel, aztán 2002-ben egy felújítás, és 2011-ben egy minisorozat is. The Skin Game címmel pedig még Hitchcock is rendezett Galsworthy alapján.

The Forsyte Saga episode 1 (part 1)

Episode 1 of the 1967 BBC series The Forsyte Saga, based on John Galsworthy’s novels, featuring Kenneth More as Jo and Eric Porter as Soames. Jolyon “Jo” Forsyte has fallen in love with his daughter June’s Austrian governess, Helene, and plans to leave his wife Frances for her, creating a huge scandal.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.