| „Be kell vallanom, aránylag keveset olvastam Galsworthytól. Nagy regényciklusának csak első két darabján jutottam végig: a megnyitó társadalmi regényen, s a méla lirikus intermezzón. Azt a könyvet, mely valamikor a Nyugat kiadásában, s Tóth Vanda fordításában elsőnek jelent meg tőle magyarul, sohasem olvastam. Ellenben nagyon régen, még mielőtt az író páratlan könyvsikereit Európa-szerte elérte volna, kezembe került egy tanulmánykötete, mely az angol esszé előkelő hagyományait kissé népszerűsítve folytatja. Galsworthy-ismereteimet egy füzetke vers egészítette ki, nemes tónusú, de középszerű érdekességű versek. Ennyit ismerek, s meg kell gyónnom azt is: nincs bennem heves vágy, hogy mihamar többet megismerjek.” |
Ezt írta Babits Babits 1933-ban Galsworthy-ről. Persze, írt azért a szerzőről kedvesebbeket is: „nemes tónus, de középszerű érdekesség” (jó, ez nem sokkal kedvesebb), „megbízható, jó életábrázolás”, „Galsworthy olvasója nem csalatkozik meg; mindig rendes és jó olvasnivalót kap, gondos megírásban; kifogástalan pszichológiával fölépített mesét; tökéletesen polgári gondolkodást, amellyel jól megfér a polgári képmutatás folytonos leleplezése bizonyos moralizáló s prédikátori gesztussal”. Babits kritikája egyrészt azt mutatja, hogy 1933-ban olvasták is Galsworthy-t, ma inkább csak a The Forsyte Saga ikonikus sorozatának a címe cseng ismerősen.
| ||
Az író az angliai Kingston Hillen született 1987. augusztus 14-én, valóban igazi gazdag, nagypolgári családban. Jogásznak és ügyvédnek készült, ahogy kell, Hattow-ban és Oxfordban tanult, csakhogy mindezt megunta, és inkább a család hajózási ügyei után nézett, hogy utazgathasson. Végül is ez jól sikerült, hiszen így ismerte meg az akkor még tengerész Joseph Conradot. Innen indult a két író barátsága.
Első novelláskötetét 1897-ben adták ki John Sinjohn álnév alatt. 1904-ig nem is publikált saját nevén, csak apja halála után vette ehhez a bátorságot. 1906-tól kezdve színdarabszerzőként is ismert, sőt főként darabjaival ért el sikereket. A társadalmi kérdéseket boncolgató művei közül talán a Strife (1909) és a The Skin Game (1920) említhető a kor legismertebbjeként.
Regényei később kezdtek csak befutni, leginkább a A Forsyte Saga trilógiája az, amely megőrizte Galsworthy nevét a köztudatnak. A felső középosztály életét bemutató trilógia családregény és osztálykritika, amelyben szomorú szemű feleségek küzdenek férjeikkel és generációk csapnak össze.
Az író egyébként igyekezett szót emelni a cenzúra ellen, a börtönök reformjáért és a
nők jogaiért is. 1921-ben a PEN Club elnöke lett, 1932-ben pedig irodalmi Nobel-díjat kapott. A díjátadón betegsége miatt már nem tudott részt venni, s hat héttel később elhunyt.
Műveit sokszor adaptálták, a leghíresebb az 1967-es, 26 részes BBC-sorozat: „A forszájt szaga” bizonyára minden magyar tévénéző emlékeibe beleégett anno. Volt persze egy ezt megelőző, 1949-es MGM-film is Errol Flynn-nel, aztán 2002-ben egy felújítás, és 2011-ben egy minisorozat is. The Skin Game címmel pedig még Hitchcock is rendezett Galsworthy alapján.
The Forsyte Saga episode 1 (part 1)
Episode 1 of the 1967 BBC series The Forsyte Saga, based on John Galsworthy’s novels, featuring Kenneth More as Jo and Eric Porter as Soames. Jolyon “Jo” Forsyte has fallen in love with his daughter June’s Austrian governess, Helene, and plans to leave his wife Frances for her, creating a huge scandal.
