Kultúra

Őrült dolgok történnek a világban – azaz pontosítunk: itt a szomszédban, szinte a kertünk végében –, amire általában kétféle reakciót tudunk adni vérmérsékletünk és lélekállapotunk függvényében.

A nő ismeri a saját lábát, hiszen naponta százszor ránéz, és érzi, ha fáj, mert a lomtalanítás közben a műanyag zsákot átütő üvegszilánk megsebzi. Bámulja a kifolyt vérét, nézi a lábát, amely mintha másé lenne, ismeretlen.

Több mint három évszázada létezik, volt, hogy kettévált, akárcsak az ország és a város, aztán újraegyesült. Hosszú történetében egyetlen külföldi igazgatója volt, Konrád György. Mi a titka, és egyáltalán, miről szól a Berlini Művészeti Akadémia?

Adott négy coloradói srác, akik kozmikus és pszichedelikus beütésű, szép hosszú kompozíciókban testet öltő death metalt játszanak, legalábbis így tettek előző albumukig.

A koronavírus-járvány mindannyiunk életét meghatározta ugyan, de az biztos, hogy senki sem hozta ki a maximumot a pandémiából úgy, ahogy Steven Soderbergh.

Kollár-Klemencz László első regénye családjának négy generációra visszatekintő történeteit dolgozza fel.

Christian McBride a világelitben számon tartott bőgős kvintettje lehengerlő magabiztossággal és valóban imponáló játékkal mutatkozott be Budapesten, és hódította is meg a még mindig kicsit kiéhezett közönséget.

Amin kamasz fiúként menekült Afganisztánból az első tálib hatalomátvétel után.

Az amerikai Big Thief tagjaiból csak úgy ömlik a zene: 2019-ben fél év különbséggel két nagy sikerű lemezt is megjelentettek (U.F.O.F. és Two Hands), azóta pedig a négytagú zenekarból hárman is adtak ki szólóalbumot.

Már nem tenorsztár, de még mindig húzónév, s ami mindezeknél sokkal fontosabb: változatlanul szuggesztív zenés színpadi előadó.

Matt Reeves visszavezette Batmant a gyökereihez.

„…az öregkor, az elmúlás fanyarkás, savanyú szaga, ahogy egymás közt mondták: halálszag” – olvashatjuk Tar Sándor El, valahová című novellájában.

Mókás és dühítő gyűjtemény a heti sajtóból. Többnyire az utóbbi.