Interjú

„Nem kitalált szereplők”

Spiró György író, Zsámbéki Gábor rendező  

Színház

Kádár János és Rákosi Mátyás játssza a főszerepet a Katona József Színház új bemutatóján. Spiró György Főtitkárok című darabját Zsámbéki Gábor állította színre, szereplői létező, történelmi személyek, s a szöveg java eredeti forrásból született. Az alkotókat kérdeztük.

Magyar Narancs: A Főtitkárok két évvel ezelőtt jelent meg Sajnálatos események című folytatásával együtt, és Kádár János 1946–1989 közötti „munkásságára” fókuszál. Hogyan talált rá 2019-ben Kádár Jánosra?

Spiró György: Véletlenül. A Pesti Színházban mutatták be Shakespeare II. Richárdját Tompa Gábor rendezésében, az én fordításomban. Akkoriban a Magyar Dolgozók Pártja Akadémia utcai épületéről próbáltam írni valamit. A premier után belém villant, hogy akár Kádár János is lehetne drámai hős. Elkezdtem nyomozni, igyekeztem minél több dokumentumot, történelmi munkát elolvasni, Rákosi emlékiratait és másokét, és csuda dolgokat találtam. Szinte kapóra jött a járvány, úgysem lehetett menni sehová, volt időm dolgozni.

MN: Mi okozta a legnagyobb meglepetést?

Spiró György: Hruscsov 1958-ban ki akarta vonni a szovjet csapatokat Magyarországról, és Kádár nem engedte. De azt sem tudtam, hogy Kádárnak milyen jelentős szerepe volt a Rajk-perben. Egyik korszakban sem hangsúlyozták túl.

MN: „A két tragédia közül a Főtitkároknak van több esélye, mert tizenegy színésszel előadható. Hátránya, hogy nők nincsenek benne” – nyilatkozta Spiró György a kötet megjelenése idején, és elég szkeptikusnak tűnt a bemutatót illetően. Zsámbéki Gábor a kötet megjelenése után egyből úgy érezte, hogy színre kell állítani?

Zsámbéki Gábor: A kötet megjelenése előtt olvastam ezeket a drámákat. Az ’56 utáni szakaszról szóló darabban, a Sajnálatos eseményekben a szereplők nagy száma eléggé megnehezíti a színre vitelt, de az első résszel nem lehetettek ilyen problémáim, a Főtitkárokat nyolc szereplővel is meg lehet csinálni. Igazából a téma és a műfaj volt izgalmas a számomra. Ez az ötödik Spiró-darab, amelyet rendezek, és bizonyos tekintetben eltér a korábbiaktól. Ugyancsak korlenyomat, annyiban mégis ellentétes a korábbiakkal, hogy nem kitalált szereplőkről van szó, és nem az ő életre keltésükhöz kigondolt mondatok hangoznak el. A Főtitkárok egy­értelműen dokumentumdráma, amit más feladat volt megrendezni; például nem szeretek vetítést használni, egyértelműen a színészi munkát tekintem érvényesnek, és a többi eszközt – így a vetítést – távolról sem tartom olyan fontosnak. De most szükség volt rá, mert erőteljesebben akartam hangsúlyozni, hogy milyen élesen került szembe egymással az állami ideológia, az államilag irányított mé­diá­ban megjelent kép, és a dokumentumok által erősen perlő valóság.

 Fotók: Sióréti Gábor, Süveg Áron

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."