1. Mikor sírt utoljára?
Remélem, nem utoljára sírtam, amikor egy neten kapott felvételen láttam-hallottam, ha jól emlékszem, tízezer torokból fölhangozni az Örömódát. Legemlékezetesebb bőgésem a Schindler listája végén, egy pécsi moziban tört ki belőlem, megállíthatatlanul. A „játékfilm” is megfogott, de a színesre váltó befejező képsorok ledöntöttek, percekig zokogtam. Időben a legutolsó egy barátom, Krumpach Lajos temetésén esett meg. Én búcsúztattam, nem ő volt az első, sajnos gyanítható, nem is az utolsó, és igencsak meghatottam magam.
2. Kinek adná meg szívesen a telefonszámát?
Egy vaknak, egy lakáshoz kötött mozgássérültnek és egy öregotthonba került idős embernek, hogy ha nincs kivel beszélgetniük, felhívhassanak.
3. Melyik napot törölné ki a múltjából, ha ez lehetséges volna?
| ||
Egyiket sem, mert akkor mindegyik nap előbbre ugrana eggyel, és az baromi nagy gubancot csinálna az életemben.
4. Melyik könyvet dobta a sarokba legutóbb, mert annyira rossznak találta?
Megfontoltan választok olvasnivalót, és mivel a „már nem annyira fontos” kategóriába eső könyveket elajándékoztam az orfűi könyvtárnak, a megmaradt pár ezer kötet nem fog sarokba repülni.
5. Mi a legjobb drog a világon?
A könyv, természetesen, de nem a könnyű „drog”, csakis azok, melyek égig emelnek vagy a poklok poklába taszítanak.
6. Ki a legnagyobb magyar?
Széchenyire mondják, és nem cáfolom, inkább megerősítem. Egy a gond: ha már legnagyobb, akkor, ugye, példaadó is egyben, és sajnos hamarabb hivatkoznak reá a mai „nagy magyarkodók”, mint hogy követnék őt, ha már ő a legnagyobb.
7. Királyság vagy köztársaság?
A királyság olyan, mint a „polgár”: vagy az, van, létezik. Vagy nem az, nincs, nem létezik. Angliában nem kérdés: akár a szigetország méltán elhíresült pázsitja, egyszerűen van, „történelmileg így alakult ki”. Berosálnék, ha Ádert vagy Orbánt meglátnám koronában, palásttal a hátán, almával és jogarral. Kövérről nem is szólva. Egy jó országot kéne kitalálni, Hankiss Elemérrel ötletelve. Egy olyan kis közösséget, ahol rang és rangkórság nélkül, „csak úgy” jól érezhetné magát az ember.
8. Mennyibe kerül egy kisebb ház Orfűn?
Egy jó víkendházért 8-10 millát kérnek el, az én lakóházamat válság- és fél áron 52-ért kínálom, bár ennél többet ér. Ma már tudom: annyit fog érni, amennyit adnak érte, a többi ár nem ár. Úgy van ez, mint a vásárhelyi vonat kalauza, amikor tévesen lyukasztotta ki az egyik utas jegyét, és melléírta: „Ez a lyuk nem lyuk.”
