Elhunyt Rolf Hochhuth, aki meghunyászkodónak nevezte XII. Piusz pápát

  • narancs.hu
  • 2020. május 14.

Kultúra

Az egyik legjelentősebb és legmegosztóbb német drámaíró volt.

89 éves korában elhunyt Rolf Hochhuth drámaíró, az egyik legjelentősebb német színpadi szerző, A helytartó című, világméretű botrányt kiváltó dráma írója – írja az MTI. Kiadója, Gert Ueding közlése szerint az író, aki a második világháború utáni időszak legvitatottabb német szerzői közé tartozott, váratlanul halt meg szerdán berlini otthonában.

A Berliner Ensemble színház „szenvedélyes szerzőként” emlékezett meg Hochhuthról. „Rendkívül harcias, politikus elme volt”, ugyanakkor „ízig-vérig drámaíró” – mondta Oliver Reese, az intézmény intendánsa. A németországi Zsidók Központi Tanácsa „bátor tabudöntögetőként” méltatta.
Martin Woelffer, a Theater am Kurfürstendamm színház igazgatója szerint Hochhuth „Berlin örökké kritikus, sohasem hallgató, mindig harcos hangja” volt. Az egykor a Freie Volksbühne nevet viselő színházban tartották 1963-ban a 26 éves Hochhut A helytartó című, egycsapásra világsikert arató drámájának ősbemutatóját.

XII. Piusz történelmi szerepéről szóló cikkünkben is foglalkoztunk vele

Szerzőnk, Vásárhelyi Júlia megírta, hogy XII. Piusz pápasága alatt is mindig az „ad maiora mala vitanda”, a nagyobb rossz elkerülésére hivatkozva zárkózott el attól, hogy nyíltan felszólaljon az elszabaduló náci rezsim rémtettei ellen. Ezt a magyarázatot azonban sokan elfogadhatatlannak tartották. 1963-ban Hochhuth A helytartó című színdarabjának megjelenésekor heves vita lángolt föl a kérdés körül.

false

 

Fotó: Wikipédia

 

Hochhuth lényegében azzal vádolta a pápát, hogy miközben már tudott a zsidók elhurcolásáról és megsemmisítéséről, néma maradt, egyszer sem ítélte el a náci rezsimet, nem nevezte meg áldozatokként a zsidókat, csak általában, legfeljebb áttételesen beszélt népirtásról. Hasonló a mondanivalója Costa Gavras 2002-es Amen című filmjének és egy sor, még keményebb vádat fogalmazott meg több történész is. Szerintük egyértelmű, hogy a Szentszék 1941–1942-től rendszeresen kapott jelentéseket követeitől és más diplomáciai forrásokból a pogromokról, haláltáborokról, gázkamrákról.

A cipőgyáros gyermeke

Hochhuth más műveiben is fontos társadalompolitikai kérdésekben foglalt állást. Németország náci bíráinak szerepéről szóló, Egy szerelem Németországban című drámájához végzett kutatásai 1978-ban hozzájárultak Baden-Württemberg akkori elnöke, az egykori haditengerészeti bíró, Hans Filbinger lemondásához.

Hochhuth 1931. április elsején született Hessenben egy cipőgyáros gyermekeként. Hat évtizeden át tartó alkotómunkája során Hochhuth esszéket és verseket is kiadott, dolgozott könyvkereskedésekben és lektorként is.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.