Hosszú betegség után elhunyt napjaink legjelentősebb baloldali gondolkodója, Tamás Gáspár Miklós. A közéletben csak monogramjával, TGM-ként illetett filozófus 1948-ban született Kolozsváron, apja, Tamás Gáspár író, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója volt, anyja a román kommunista párt egyik alapítója. TGM Bretter György tanítványaként, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett filozófiai diplomát 1972-ben. 1978-ban települt Magyarországra, de csak rövid ideig tanított az ELTE-n, mivel „ellenzéki magatartása” miatt kirúgták. Amellett, hogy az nyolcvanas évek ellenzéki színterének ismert alakja, amerikai, brit és francia egyetemek vendég- és állandó professzora volt.
A rendszerváltozást reménykedve fogadta: „Lehetséges a magyar demokrácia, zárjuk le végre a vereségek évszázadát” – írta a Népszabadságban 1989 októberében. Ebben az évben az SZDSZ jelöltjeként jutott be a Parlamentbe, aminek 1988-tól 1990-ig ügyvivője, 1992–94 között a párt Országos Tanácsának elnöke volt. 2000-ben lépett ki, mivel „körülbelül 103 százalékig ellenzi az SZDSZ politikáját”, és nehezményezte a jobbra tolódását.
Tamás Gáspár Miklós a rendszerváltás után az ELTE Jogtudományi Kara filozófiai tanszékének docense volt, később az MTA főmunkatársa. 2007-től a CEU vendégprofesszora. Megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét (2005), Budapest díszpolgára lett (2020) és az újjáélesztett Baumgarten-díjjal is kitüntették (2022).
Első tanulmánykötete, A teória esélye 1975-ben jelent meg Kolozsváron, gondolkodói útja – nagyon leegyszerűsítve – a liberalizmustól a marxizmusig vezetett. Az utóbbi években szellemes megszólalásokban és publicisztikákban gúnyolta és ostorozta az Orbán-rendszert. Már 2002-ben így írt A helyzet című pamfletben: „Ám egy évtized vagy több Orbánnal ki tudja, mennyi időre szívná ki az életerőt ebből a szerencsétlen országból, amely mindannyiunk hazája, a jobboldalé is, Orbáné is.”
Életének utolsó két évében hátrébb vonult a közélettől: „Nekem ebből elegem van, ez már a civilizáció fölbomlása, nem politika – az állam is eltűnőben, közigazgatás helyett mindenütt káosz, irracionális gyűlölködés, gyilkos és öngyilkos tudatlanság –, ebben nekem nincs és nem is lehet szerepem, abba fogom hagyni.” Az ezredforduló után született esszéi Antitézis című kötetében jelentek meg, amelyben a marxizmus újfajta megközelítését szorgalmazza.
Tamás Gáspár Miklós tavaly októberben, a Partizán podcastjében mondta el, hogy daganatos betegséggel küzd, és az Onkológiai Intézetbe jár kezelésre. „Ez egy gyógyíthatatlan betegség, amit intenzív kezeléssel tűrhető állapotban lehet tartani. Ez a kezelés eléggé próbára teszi a szervezetemet, úgyhogy hol jobban vagyok, hol kevésbé. Ha nem is annyit, mint korábban, de tudok dolgozni, a gondolkodásban nem zavar.”
TGM legutóbb 2020-ban adott interjút a Magyar Narancsnak, amelynek 1992 és 1995 között főmunkatársa, s utána is többé-kevésbé rendszeres szerzője volt.
