Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon.
Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni).
A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.
Az élénk-domináns színekkel festett vásznak harsány kompozíciói mögött komoly társadalmi üzenetek húzódnak: Soós Nóra újabb munkáiban egyebek közt a korral, a változásokkal néz szembe, illetve az igazságtalanságok elszenvedésével foglalkozik.
Andreas Schaerert nyugodtan lehet Bobby McFerrinhez hasonlítani, mert az énekhang kiterjesztésének új megoldásait ugyanolyan magas szinten alkalmazza, és előadói technikája is egészen unikális.
Rostand darabját 2019-ben a londoni Playhouse Theatre számára írta át Crimp, most ennek a még sokkal szabadabb feldolgozását (Várady Szabolcs fordításának Závada Péter esett neki) tette színpadra Pelsőczy Réka.
Nagy várakozás előzte meg a BCNR második lemezét 2022-ben. Néhány nappal a megjelenés előtt a frontember, Isaac Wood váratlanul bejelentette, hogy mentális problémái miatt kiszáll a zenekarból, így bár a közönség és a kritika is egyöntetűen elájult az Ants from Up There című albumtól, a progresszív kamarapopot játszó brit együttes mégsem volt irigylésre méltó helyzetben.
