Animációs film

Ja, ezt láttam már moziban

Máli Csaba – Pálfi Zsolt: Csongor és Tünde

  • 2025. április 29.

Kritika

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Nem tudjuk, milyen lett volna az ő olvasatában a humort és játékosságot bár nem nélkülöző, de a mélyére tekintve mégiscsak éjsötét színmű (nem véletlen, hogy benne a megtestesülő Éj mondja ki a szerző mindent átértékelő szavait az emberi lét hiábavalóságáról), és most, hogy figura- és háttérterveinek, valamint forgatókönyvének felhasználásával tanítványai elkészítették a Csongor és Tünde című filmet – már nem is fogjuk megtudni. Ugyanis.

Ha a nem győzöm hangsúlyozni, milyen jelentős alkotó Dargay ötlete volt infantilizálni nem csak a történetet, de a hangvételt is, akkor jobb lett volna az asztalfiókban hagyni a tervet. Ha meg a voltaképpeni alkotók találták ki a dramaturgiát, kardinális helyeken avatkozva be Vörösmarty művébe (már a kezdésnél a várából kiszökő, unatkozó királyfival, aki pont nem járt be „Minden országot”, „Minden messze tartományt”, kimegy picit levegőzni, és máris a csodás almafánál találja magát), az méltatlan Dargayhoz. Nem azokat a kérdéseket veti fel a film, amelyeket a filozofikus, az egzisztencializmust száz évvel megelőző „egzisztencialista” dráma az emberi választások értékéről és értelméről (Tünde a halált is választja, amikor Csongort választja), hanem végigrohan a sztorin, azon igyekezve, hogy követhető, befogadható legyen a történet alsósok számára is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.