„A lelke is eltűnt volna”

Olivier Latry orgonaművész

Zene

A párizsi Notre-Dame székesegyház orgonistája legutóbb feleségével, Shin-Young Lee-vel koncertezett a Müpában, most templomi koncerteket tartott Magyarország-szerte. Miben változott a tűzvész után felújított Notre-Dame tere? Milyen benne játszani? Ilyenekről beszélgettünk.

Magyar Narancs: Saint-Saëns Orgona-szimfóniájának a fináléját szólaltatta meg először a Notre-Dame nagy orgonáján a székesegyház újranyitásakor. Milyen élmény volt „visszakapni a gigantikus hangszerét”?

Olivier Latry: Négyen osztozunk a Notre-Dame orgonistája kitüntető címen. Újraébresztésként, az ünnep áhítatos pillanataként éltem meg az újranyitási ceremóniát, mintha csak egy Saint-Saëns 3. szimfónia újjászületéshez asszisztálna az ember. Ez a Notre-Dame már soha nem lesz ugyanaz, mint amilyen a tűzvész előtt volt. Más az akusztika, a hangosítás, a világítás. A falakat még soha nem láttuk ilyen világos színben pompázni. A hangszer nem csak maga az orgona, a sípjaival, a konzoljával, a billentyűzettel. Valójában a katedrális a hangszer, az orgona pedig közvetítő eszköz abban, hogy a falak, a kövek, a boltívek visszhangozzák a muzsika hangjait. Orgonistának lenni azt jelenti, hogy a legnagyobb fogékonysággal veszi az ember a körülötte lévő neszeket, illatokat, a tömjénszagot, még a csendet is letapogatja.

MN: A magyar templomi és hangversenytermi orgonák hangzása miben tér el a franciá­kétól?

OL: Ha nem is teljesen nemzet-, de kultúra­specifikus, hogy az orgonák mely ország nyelvét beszélik. A magyarországi orgonák inkább a német kultúrát tükrözik vissza, bár néhány éve találkoztam olyan orgonákkal, amelyek a francia hangzást is ismerik. A francia orgonaépítő mesterek hangszerei abban különböznek a német orgonáktól, hogy mások a regiszterek, jóval több nyelvsípot alkalmaznak, ettől fedettebb lesz a hangzás. A francia orgonaművek szerzői elsősorban a virtuozitásra, a hangzásbeli szépségre törekedtek, a szerkezetbeli finomságokra kevésbé. Nem véletlen, hogy a romantikus és az impresszionista szerzők előszeretettel komponáltak orgonaműveket.

MN: Nemrégiben két könyve is megjelent az A l’orgue de Notre-Dame (A Notre-Dame orgonájánál) és a Carnets de voyages: De Notre-Dame au monde entier (Útinaplók a Notre-Dame-tól az egész világig), amelyben beszámol az orgonához fűződő különleges kapcsolatáról. Hogyan alakult ki ez a szerelem?

OL: Első látásra, első hallásra beleszerettem a Notre-Dame nagy orgonájába, és ennek idestova negyven éve. Nem gondoltam volna, hogy ilyen közelséget lehet kialakítani magával a hangszerrel, a szakrális térrel. Egyéni és csoportos lelki terápiával is felér a hatalmas Cavaillé-Coll orgona megszólaltatása. A tűzvész előtt nem is gondoltam bele abba, hogy a két torony közé ékelt nagyszerű orgona elképzelhetetlen lenne a katedrális nélkül. Számomra ez a legszebb hangszer a világon, a transzcendencia csúcsa. A hangzása teljesen egyedi, mindig fel lehet fedezni benne valami újat. Erre a legjobb példa az, ha mondjuk egy zeneművet improvizálok, és más sorrendben szólaltatom meg a sípokat mint ahogy szoktam, vagy ha a kollégáimat hallom játszani, teljesen új, ismeretlen hangokra leszek figyelmes. Annyi inspirációs forrást, lehetőséget nyújt a Notre-Dame nagy orgonája, ahányan és ahányszor megszólaltatják. A variációk végtelenek, és ez csodálatos.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).