Kultúra
Szálldogálni finoman
Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon.
Csongor és Tünde rajzfilm: új klasszikus helyett az irodalom teljes félreértése
Dargay Attila dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése, de kérdés, hogy kinek az ötlete volt infantilizálni a történetet.
Desperados Waiting for the Train
Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni).
Életvezetési tanácsok helyett egy középkorú nő életvallomása
Litkai Gergely Ónodi Eszter által játszott monodrámájában egy vállalati felső vezető és díjazott menedzser osztaná meg közönségével a hatékonyság hat parancsát, azonban már az első parancs, a „Ne bízz senkiben!” után elkalandozik a saját élete felé.
Crescendo úr
A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.
„Átalakult a szakmánk, nem tudjuk, hogy hová és mennyire nyúlik be a kultúrpolitika”
Hartai Petra, a Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntöt. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.
„Ezek több száz éves számok, ezért is lehet az az érzésünk, hogy időtlenek”
Nani Vazana énekes-dalszerző az utolsó zenészek egyike, aki a szefárd zsidók kihalóban lévő nyelvén, a ladinón ír dalokat. Mitől különleges a szefárd zene, mit köszönhet a Ponyvaregény a ladinónak, és hogyan ír az ember új dalokat egy veszélyeztetett nyelven?
Olivier Latry orgonaművész: Számomra ez a legszebb hangszer a világon
Annyi inspirációs forrást, lehetőséget nyújt a Notre-Dame nagy orgonája, ahányan és ahányszor megszólaltatják. A variációk végtelenek, és ez csodálatos - mondja interjúnkban a párizsi Notre-Dame székesegyház orgonistája.
Soós Nóra: A kérdőjel háta mögött
Az élénk-domináns színekkel festett vásznak harsány kompozíciói mögött komoly társadalmi üzenetek húzódnak: Soós Nóra újabb munkáiban egyebek közt a korral, a változásokkal néz szembe, illetve az igazságtalanságok elszenvedésével foglalkozik.
Schaerer–Biondini–Kalima–Niggli
Andreas Schaerert nyugodtan lehet Bobby McFerrinhez hasonlítani, mert az énekhang kiterjesztésének új megoldásait ugyanolyan magas szinten alkalmazza, és előadói technikája is egészen unikális.
Martin Crimp: Cyrano de Bergerac
Rostand darabját 2019-ben a londoni Playhouse Theatre számára írta át Crimp, most ennek a még sokkal szabadabb feldolgozását (Várady Szabolcs fordításának Závada Péter esett neki) tette színpadra Pelsőczy Réka.