Kolorádó Fesztivál: cserkésztáborban, térerő nélkül

  • narancs.hu
  • 2022. július 2.

Kultúra

Szombaton fellép a Beton.Hofi, a Middlemist Red, a Дeva, a Gilla Band és az Analog Balaton is.

A június végi kánikula elől el lehet menekülni a vízpartra vagy az erdőbe. A budai hegyekben most egy elszigetelt világban lehet kikapcsolódni. A Kolorádó Fesztiválon egy fiatal közösség része lehet az ember, ahol mindenki elfér: a függőágyban olvasók vagy a fűben cigizők, a frizbizők vagy távolba dobók, a jógázók vagy az őrülten bulizók, a sátrazók vagy a kunyhósok.

Palágyi Barbara fotóinak helyszíne a Nagykovácsi közelében lévő Sztrilich Pál Cserkészpark, ahol a fesztiválozók valamennyire tényleg cserkésztáborban érezhetik magukat: sátorban vagy kunyhókban szállhatnak meg, akár önellátóan is étkezhetnek, és térerőmentesen létezhetnek, elszigetelve a külvilágtól. A szokásos fesztiválokon jelenlévő hot-dogos vagy hamburgeres bódé innen sem hiányzik, ahogy az italos pultok sem. Azt azonban jó volt látni, hogy többen tényleg a klasszikus nomád életformát választották (amibe egyébként könnyen beleszokhat az ember), erre a lábosmosogatás, a parizeres zsemle vagy a cipő nélküli mászkálás utalt leginkább. 

 Napközben részt lehet venni izgalmas eseményeken, a közösségi reggelitől kezdve a kézműves workshopokon, a színházi- és táncelőadásokon, goa-aerobicon, és a technobaletton át a szabadulószobáig. Ennél már csak a zenei programok diverzebbek, délután 2-től hajnalig tombolhatunk indie, rock, hiphop, electro, dance, folk, techno, goa, house zenékre. Mindezt olyan nem hétköznapi koncerthelyszíneken (is), mint a Csűr, a Csodaszarvas vagy az Árok.

A szombati, utolsó napon mindenképp érdemes meglátogatni a Cserkészparkot, hiszen most lesz a legnagyobb a zenei felhozatal. Fellép például a Beton.Hofi, a Middlemist Red, a Дeva, a Gilla Band, az Analog Balaton. 

 
 Ennyi napfény szivárog be a koncertek helyszínére.

 

 
 Acideal adja a ritmust.

 

 
 Elektronikus zene az Erdei Rave helyszínen.

 

 
  Délután, Handpan és hangtál, hangfürdőben relaxálhatnak a fesztiválozók.

 

 
 Olvasó függőágyban. 

 

 
Ők a sátraiknál várják meg az esti koncerteket.

 

 
 Arcfestés fesztivál módra.

 

 
 A fesztiválozók egy része este érkezik a Cserkészparkba.

 

 
A Damara indie pop-zenekar énekesnője, Agata Angilella.

 
 Érdekes frizurák...

 

 
 ...és hajszínek.

 

 

 
 A Takatttuka színpadon egy jégtáblába fagyasztott kard körül táncolt a közönség.

 

 
 Dorota experimental art rock-bandája az Árokban adott őrjítő koncertet.

 

 
 Az Elefánt zenekar énekese, Szendrői Csaba, a „hiperrealisztikus istenkeresés Don Quijote-ja”.

 

 
 Nagy tömeg tombolt az Elefánt számaira a Nagyszínpad előtt.

 

 

Tóth András (Elefánt együttes) sziluettje.

Fotók: Palágyi Barbara 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.